Kell ennél több?

Perselus Piton világ életében gyûlölte az édes dolgokat. A varázsló számára felfoghatatlan volt, hogy képesek az emberek jégkrémet, csokoládét, cukrot és egyéb, gusztustalanul édes dolgokat enni és még élvezni is azokat.
És ha a desszertnek nevezett borzalmak fogyasztása nem lett volna elég, ott voltak a parfümök. A nehéz, undorítóan gyümölcsös-virágos illatú löttyök, melyeket mugli nõk és boszorkányok egyaránt elõszeretettel locsoltak magukra. A parfümök régi jó tulajdonsága volt még, hogy az ember képtelen volt eltávolítani szagukat a ruháiból. Mindenhova beették magukat. Talán még a bõr alá is, gondolta Perselus szórakozottan, s belekortyolt kávéjába.

Ekkor kinyílt az ajtó, s Hermione Granger elgondolkodva lépett be a tanáriba. Kellett az ördögöt a falra festenem, gondolta Perselus, s rosszallóan grimaszolt, ahogy orrát megcsapta a már jól ismert eperillat, mely a nõt úton-útfélen kísérte.

***

Hermione Granger világ életében gyûlölte a keserû dolgokat. A boszorkány számára felfoghatatlan volt, hogy képesek az emberek kávét inni, némelyek egyenesen feketén. Nem mintha Hermione nem kávézott volna néha. Nyomasztó, álmatag reggeleken, mikor az élet teljesen értelmetlennek és kilátástalannak tûnt, egy csésze gazdagon cukrozott kávé jelentette számára a kiutat.
Azonban ez mit sem változtatott a tényen, miszerint a fekete lötty aromája órákig az ember szájában maradt, elnyomva minden más esetlegesen ott rejtõzõ ízt.

Míg ezen járt az esze, megérkezett a tanári elé. Elgondolkodva nyitotta ki az ajtót, s belépve rögtön megcsapta érzékeny orrát a jellegzetes, émelyítõ illat. Kellett az ördögöt a falra festenem, gondolta Hermione, s bosszúsan haladt el a komor arccal kávézó Perselus Piton mellett.


***

Perselus Piton mindig is utálta a nyarat. A nyár egyet jelentett a meleggel, stranddal, vidám emberekkel és egyéb hasonló, riasztóan 'boldog' fogalmakkal.
Nem, Perselus mardekárosként sokkal inkább a telet részesítette elõnyben. Sajnos még csak õsz van, gondolta a varázsló türelmetlenül.


***

Hermione Granger mindig is utálta a telet. A tél egyet jelentett a csupasz faágakkal, nehéz kabátokkal, mélabús emberekkel és hasonló, lehangolóan 'borús' dolgokkal.
Nem, Hermione griffendélesként sokkal inkább a nyarat részesítette elõnyben. Sajnos már õsz van, gondolta a boszorkány szomorúan.

***

Mindent összevetve Perselus Piton és Hermione Granger rengeteg dologban különböztek egymástól. Egy hasonlóság azonban mégis akadt közöttük. Mindketten az ellentétek megszállottjai voltak.

Rég letettek arról, hogy valaha is megfejtik kapcsolatuk titkát.

Perselus kávéízû csókjai nyugalommal töltötték el Hermionét, örökké hideg ujjainak érintése nyomán jólesõ borzongás futott végig a boszorkányon.

Hermione eperillatú, örökké meleg bõre nyugalommal töltötte el Perselust, mikor kezdett túl hideg lenni odebenn.

***

Aznap este, egymás karjaiban fekve mindkettejüknek egyetlen kérdés járt a fejében.

'Kell ennél több?'