4.
Megint kezdi

Jézusom. Megint kezdi.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a tanterembe lépek, folyamatosan engem bámul azokkal a barna őzikeszemekkel.

Exhibicionista kis lotyó. Imádom.

És... nem, ugye csak a szemem káprázik?

Sajnos attól tartok, jól látom. A pennája hegyét szopogatja.
Pont úgy, mint ahogy tegnap este a.... ÁÁÁ!!!

- Granger!

- Igen, professzor? - dorombolja.

Én esküszöm, a puszta kezemmel fojtom meg, ha kijutunk innen.

'Mi a fenét csinálsz!?' próbálom szugerálni, bár természetesen hiába. Ilyenkor jól jönne, ha telepata lennék... Na mindegy. Inkább kérdezek tőle valami nehezet, had legyen büszke magára.

És még mondják, hogy férfinek lenni könnyű...