6.
Miért ne?

Hermione furcsán viselkedik.

Egy fél órával később ért haza, mint én. Ez már önmagában is...érdekes, általában hamarabb itthon van.

De nem ez az egyetlen dolog, ami feltűnt.

Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor szólt ma hozzám. Bizony, drága kicsi feleségem mintha megnémult volna. Ez tulajdonképpen nem is olyan rossz dolog, ha jobban belegondolok... mindazonáltal felettébb különös.

- Hermione?

- Hmm? - nem néz fel, de mintha az egész teste megfeszülne a hangom hallatán. Mintha...félne tőlem. Ez kezd egyre ijesztőbb lenni.

- Mit csinálsz? - kérdem gyanakodva, bár legszívesebben azt kérdezném; 'Mit csináltál már megint?'.

- Olvasok - feleli kis gondolkodás után. Talán hinnék is neki, ha nem bámulná már legalább tíz perce ugyanazt az oldalt.

- Hermione, mi a baj?

Először azt gondolom, nem fog válaszolni, olyan sokáig bámul szótlanul maga elé. Végül felpillant rám. A szemei könnyesek, én pedig komolyan kezdek frászt kapni.

- Miért? - kérdi sírós hangon.

El tudom képzelni, hogy festek most.

- Mit miért? - nézek rá nagy szemekkel.

- Válni akarsz, igaz? - szipogja, hangjában rohamosan növekvő hisztériával.

- Miért akarnék válni?? - kiáltom kétségbeesetten. Istenem, hogy kerülök mindig ilyen szituációkba...

- A... a virág...

A szobában mintha megfagyna a levegő.

- ... mi van a virággal? - nyögöm végül bénultan.

- Miért adtad a virágot!? - visítja. - Nem volt rá semmi okod!!

- Miért ne? - mondom, kicsit még mindig sokkosan.

Nagy barna szemei elkerekednek a döbbenettől.

- 'Miért ne?' - suttogja, én pedig kissé tétovázva bólintok.

- Miért ne... - mondja mégegyszer, majd megkönnyebbülten felnevet és a karjaim közé veti magát.


Mentális jegyzet #15893442: Soha, ismétlem; SOHA ne adj virágot nőnek, ha csak nincs rá nyomós okod.