4.

Az avatás után sietve visszahoppanált, majd gyalog indult a rejtekhelyére. Ahogy kilépett az ösvény szélére, meglátott valamit, ami megállította. Egy sötét folt a patak partján. Ahogy jobban megnézte, ráébredt, hogy a lány az Álmosan, semmibe révedő szemekkel pihent ott, s várt, ki tudja mióta…

- Lily? – kérdezte rekedten.

- Nála voltál? – felelt anélkül, hogy odafordult volna. Nem kapott választ, mert a férfi nem volt képes megszólalni, csak bólintani tudott, így a boszorkány fojtatta. – Megkaptad a jegyet? – hangja megremegett, s zöld szemeivel már a szeretett arcot pásztázta, rettegve, hogy megerősítést kap.

A férfi fehér bőre még fehérebb lett, s a fekete szemek izzó katlanként vált el az arcától. Percekig némán merült el a zöld szemekben, arra gondolva, hogyha válaszol, örökre elveszti az egyetlen jót az életében.

Végül bólintott, lassan, bátortalanul, s könyörgő fekete szemekkel kutatta a választ. Talán van remény? Megbocsát?

- Sárvérű vagyok, Perselus – szólalt meg ismét a lány, meglepően nyugodt hangon.

A férfi ezt hallva megremegett, tartása még görnyedtebbé vált, hiszen tudta… de gyenge volt, túlságosan gyenge…