°IEPP° - ~Imádjuk Együtt Perselus Pitont~
Menü
 
Lillia_hun írásai
 
Belldandy írásai
 
StormBird írásai
 
Kelenta írásai
 
Avalon írásai
 
Susan Kreber írásai
 
Silverflower írásai
 
Spirit Bliss írásai
 
Rea írásai
 
Magiccat írásai
 
Severosa írásai
 
Geisha írásai
 
Emily írásai
 
Dorkuci írásai
 
Angel8 írásai
 
Banyus írásai
 
Sophie írásai
 
Gwendolyn írásai
 
Severe Snape írásai
 
Anna írásai
 
Tündibogyó írásai
 
Nemesis írásai
 
Mudblood írásai
 
Szerkesztők írásai
 
Továbbírások
 
A Herceg visszatér /14, WIP/
A Herceg visszatér /14, WIP/ : 8. Az első bájitaltan

8. Az első bájitaltan


8. fejezet

Az első bájitaltan

 

 

 

Remus hosszú léptekkel szelte át a folyosót. Reggeli után rögtön a tanáriba ment, hogy még az első óra előtt összeszedje és átnézze jegyzeteit.

- Lupin professzor!  - hallotta meg McGalagony hangját a folyosó végéből. Megállt és bevárta az idős boszorkányt, akinek arcán mélységes aggodalom tükröződött.

- Valami gond van? – kérdezte Remus, és elképzelni sem tudta, mi az, ami ennyire kiboríthatta az asszonyt.

- Igen. Gond van. Legalábbis azt hiszem – majd a férfi várakozó tekintetére folytatta. – Tegnap küldtem egy baglyot Perselusnak, hogy közöljem vele a szükséges lépéseket, de nem válaszolt. A bagoly visszajött, viszont a levél eltűnt. Tegnap este megismételtem és az eredmény ugyanaz: madár van, levél nincs.

- Hm, ez érdekes – válaszolt elgondolkodva Remus. – Ez két dolgot jelenthet, ha jól sejtem.

- Pontosan. Vagy elfogták Perselust vagy talán már nem is él…

- Akkor hármat – helyesbítette előző mondatát a férfi. – Az, hogy nem érkezett vissza a levél és válasz sem rá, csak a madár, szerintem azt jelenti, hogy valaki megkaparintotta a levelet.

- Lehet, hogy ez alapján akarnak eljutni hozzá?

- Nem tudom  -rázta meg fejét Lupin. – Mindenesetre valahogy értesítenünk kell a rá leselkedő veszélyről.

- De hogyan?

- Elmegyek hozzá -  jelentette ki ellentmondást nem tűrően a férfi.

- Arról szó sem lehet! Veszélybe sodorná önmagát is. Jobbat tudok. Beszéljen Tonks kisasszonnyal, hogy tudakolja meg, a minisztérium tud-e valamit Perselusról!

- Talán inkább Arthurral kéne beszélnünk. Ő mégis csak otthonosabban mozog a…

- Nem – szakította félbe az idős boszorkány a férfit. – Ez felejtse el! Arthur nincs beavatva, így még valami meggondolatlanságot tenne, nem erről szó sem lehet!

- Rendben – bólintott beleegyezően Lupin, bár egy cseppet sem volt meggyőződve arról, hogy McGalagonynak igaza lenne. – Beszélek Tonksszal. Rémszem Mordonnal beszélget, ha jól sejtem.

- Nem tartanám szerencsésnek, ha Alastor tudna az esetről – akadékoskodott továbbra is a boszorkány.

- Előbb utóbb fel fog tűnni neki, hogy Perselus nincs a kastélyban, arról nem is beszélve, hogy ő talán még alkalmasabb lenne, hogy információkat szerezzen a minisztériumtól Piton hollétét illetően.

Végül McGalagony beleegyezően bólintott, bár úgy látta, azzal, hogy az idős auror is tud majd Perselus eltűnéséről, csak olajat öntenek a tűzre. Félt attól, hogy mi lesz, ha Mordon valóban nem téved és Piton visszatért a halálfalókhoz.

Nem- hessegette el magától a gondolatot az asszony. – Albus tudta, kiben lehet megbízni és Ő bízott ebben az emberben egészen a haláláig.

 

- Helló, kislány! – lépett be szikrázó mosollyal Remus a tanáriba és egyenesen Florence-hez ment. Nem akarta, hogy a lány megsejtse, hogy valami gond van. Ennek érdekében pedig bármit hajlandó volt bevetni. Kedvelte a nőt és kötötte az adott szava Pitonnak. Úgy gondolta a legnagyobb veszély, ami most a boszorkányt fenyegeti, az az a szőke férfi, aki a mellette lévő asztalnál ül majd a mai naptól kezdve. Tényleg, vajon merre lehet Noulsip professzor?

- Hogy’ s’ mint, Remus? – mosolygott rá vissza a nő és egy vaskos dossziét dobott asztalára, ami csak úgy porzott.

- Ez meg mi? – kérdezett vissza a férfi, miközben végighúzta ujjait a poros dosszién. – Talán a haditerv Tudjukki legyőzésére?

- Nem. Habár mindnyájan tudjuk, hogy csak azért lettem tanár, hogy elrejthessetek a halálfalók elől, de azért szeretném jól végezni a munkámat, amíg itt vagyok. És a mugliismeret az egyetlen tárgy, amiben még valahogy otthonosan mozgok.

- És a bájitalok –fűzte hozzá Remus csendesen.

- Ha azt hiszed, hogy rövid házasságunk… nem is, együttélésünk alatt Perselusszal akár minimális tudás is ragadt rám a bájitalokból, hát tévedsz – húzta fel szemöldökét mérgesen Florence és legszívesebben ott hagyta volna Remust. Miért kell neki mindig felhozni Perselust? Hagyja őt békén!

Lupin megérezhetett valamit a nő hangulatból, mert esdeklően nézett rá.

- Ne haragudj! Csak gondoltam…

- Kérlek, Remus, váltsunk témát! – szorgalmazta Florence, fáradtan megmasszírozva halántékát. Mindig feldühítette, ha Perselusról esett szó, maga sem tudta miért. Pedig jó lett volna valakivel beszélgetni róla.

- Jól vagy?

- Persze – mosolygott a nő és a mellette lévő asztalra pillantott.  –Úgy tűnik, a szőke herceg ma el fog késni – mosolyodott el gúnyosan.

- Értem, kire gondolsz. Jobb, ha vigyázol vele! Nem tetszik nekem ez alak! Igazi tenyérbemászó képe van. Tegnap a vacsoránál egyfolytában téged nézett.

- Nagylány vagyok már, Remus, megtudom magam védeni!

- Tudom, de én megígértem Perselusnak, hogy…

-… jó, vigyázhatsz rám, de hidd el, inkább Mr. Bájgúnárt kéne féltened – kuncogott Florence, mikor kitárult az ajtó és besétált rajta Piton Noulsip professzor alakjában. Arcára azonnal kiült az elégedett mosoly, mikor megpillantotta a barna hajú boszorkányt. Következik a második felvonás. Rendkívül élvezhet, hogy bosszanthatja feleségét. Persze nem gonoszságból…

Odalépett asztalához és örömmel nyugtázta, hogy a Sors kifürkészhetetlen útjainak köszönhetően éppen felesége foglal helyet a mellette lévő asztalnál.

Óvatosan leereszkedett a székre, elővette papírjait, hogy még utoljára átnézze a jegyzeteit, szemüvegét feljebb tolta, bár az ő szeme nem volt rossz, mint azé a férfié, akinek az alakját felvetett, mégis jobbnak látta, ha a pápaszem rajtamarad, hogy tökéletesítse az álcát.

Miközben papírjai fölé hajolt, szeme sarkából figyelte a mellette ülő nőt, aki még mindig Remusszal beszélgetett.

- Nos, fiam, hogy telt az első éjszakája?  - kérdezte barátságosan a mellette ülő Flitwick professzor, ő pedig levette szemüvegét, hogy tisztán lássa kollegáját.

- Remélem, rémálmai voltak – fordult Perselus felé Florence gúnyosan és kék szemeit a férfi zöld tekintetébe fúrta.

- Nagyon jól aludtam – válaszolta a férfi. – Sajnálom, ha csalódást okoztam Önnek, szépségem!

- Először is, nem vagyok a szépsége – szólt gúnyos mosollyal az arcán a nő. – Másodszor pedig, lekötelezne őszőkesége, ha fenséges kezeit a saját asztalán tartaná és nem terpeszkedne át az én térfelemre – azzal egy laza mozdulattal odébb tolta Piton cuccait és a férfi kezét a saját asztalára.

A férfi arca gúnyos mosolyba rándult és már a nyelvén volt az újabb sértés, de úgy döntött, visszavonulót fúj, a lány azonban nem hagyta annyiban. Most az egyszer ő akarta nyerni a szópárbajt.

- Bár, ha úgy érzi, kevés Önnek az a hely, mellyel a Roxfort szolgálni tud, úgy tudom ajánlani, hogy kívül tágasabb.

- Miért mennék el, ha idebent olyan elbűvölő és csodálatos látványban lehet részem, mint az Ön formás lábai, amit rövid szoknyája enged mutatni.

Lupin már nem bírta tovább. Nagyon élvezte a szópárbajt a férfi és a nő között és eddig is ajkait harapdálva figyelte a bájos jelenetet, de most, látva Florence döbbent és dühös arcát, már el kellett fordulnia és csak meg- megránduló vállai árulkodtak arról, hogy nagyon élvezi a helyzetet.

Ezzel azonban nem volt egyedül. A tanáriban tartózkodó kollegák is megmosolyogták a jelenetet és sejtették azt is, hogy a visszaszúrásra nem kell sokat várniuk Florence részéről sem.

- Örülök, hogy tetszik, amit lát – mosolyodott el gúnyosan a lány. – Nem tagadom, csak a maga kedvéért vettem fel ezt a rövid szoknyát, mert tudtam, hogy az Ősföldön, ahonnan jött, nem volt ilyen látványban része.

Piton elismerően bólintott. Nagyon frappáns válasz volt.

- Szívesen társalognék még Önnel  - állt fel helyéről komoly arccal– de tudja, hív a civilizáció! Órát kell tartanom.  Azért számítok az Ön hathatós segítségére, hölgyem, hogy bevezet eme vad és számomra ismeretlen civilizált világba? - azzal az ajtó felé ment és már éppen kilépett volna rajta, mikor Lupin utána szólt:

- Professzor, a szemüvege!

- Köszönöm! – lépett vissza érte a szőke férfi. – Enélkül, szinte teljesen vak vagyok. További kellemes civilizált szórakozást, hölgyem! A vadember most elvonul! – azzal színpadias mozdulattal meghajolt és elhagyta a helyiséget.

Szapora léptekkel indult meg az alagsor felé, hogy megtartsa első óráját Noulsiep professzor alakjában. Menet közben még átgondolta teendőit.

Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a hetedévesek haladó csoportja milyen kötelezettségekkel jár. Első sorban arra kell majd ügyelnie, hogy a Potter kölyök és minden lében kanál barátai előtt ne lepleződjön le valódi kiléte. Dühösen fújt egyet.

Ez most azt jelenti, hogy kedvesnek kell lennie a griffendéles bagázzsal! Hogy mit meg nem tesz feleségéért…

Fájdalmas arcot vágott, majd amolyan ,,lesz, ami lesz” kifejezéssel az arcán, kezét a tanterem kilincsére helyezte és lassan benyitott.

A bent ülő diákok felkapták fejüket és tekintetükkel követték az új professzort, aki szembefordult a díszes társasággal és végignézett rajtuk.

Tekintete ekkor megakadt a hátsó sorban meghúzódó Hermionen és Harryn.

– Jól van, akkor talán kezdjük is - kezdte, miközben leült az asztal sarkára. - Peter S. Noulsip professzor vagyok és mint nyilván arra már rájöttek, én fogom tanítani a bájitaltant. A névsornak nem sok hasznát veszem, de szeretném, ha egyenként felállnának és bemutatkoznának.

- Tisztára, mint a dedóban – súgta oda Harry a mellette ülő lánynak.

- Talán valami nem tetszik, Mr. Potter? – hallották meg a tanár hangját, mire mindketten felkapták a fejüket és Harry gyanakodva nézett a férfira.

- Honnan tudja a nevem?

- Nézze, fiatalember, lehet, hogy új vagyok a Roxfortban, de nem most jöttem a világra – mosolyodott el gúnyosan Piton. – Egy villámalakú sebhelyet azért még felismerek. Esetleg továbbmehetnénk? Nagyon köszönöm – biccentett Perselus és a hátsó sorban ülők felé nézett és az egyik barna hajú fiú felé intett. – Kezdje, mondjuk Ön! Hallgatom.

Miközben a bemutatkozásokat hallgatta, Harry továbbra is gyanakodva méregette az új professzort. Tegnap barátai kinevették, mikor ecsetelte a klubhelyiségben, hogy neki egyáltalán nem szimpatikus ez a Noulsip professzor és hogy nagyon emlékezteti valakire. Mikor pedig egy ügyes csavarral levezette, hogy szerinte a férfi Piton, csak álruhába bújt, a többiek fetrengtek a nevetéstől. Az utóbbi időben érzékei szinte csak az ex-tanárra voltak kihegyezve. Gyűlölte…tiszta szívéből. Hermione ügyesen érvelt, mikor azt mondta, szerinte McGalagony is van olyan okos, hogy utánanézzen, ki az új tanerő, arról nem is beszélve, hogy a minisztérium küldte a férfit. Mire Harry azt mondta, igen, lehet, hogy igaza van, de Mordont is a minisztérium rendelte ki néhány évvel ezelőtt és kiderült, hogy nem is az igazi Mordonnal van dolguk. Erre már Ron is azt mondta, hogy nevetséges és kezeltetnie kéne magát, mert ez a férfi még csak véletlenül sem hasonlít Pitonra.

Igaz – adott igazat a fiú barátjának és most, hogy szinte teljesen szemben ült a tanárral, jobban szemügyre vehette. Szőke haj, szabályos orr, szemüveg, világos talár… való igaz, hogy nem hasonlít Pitonra. De mégis valami nincs rendben ezzel a férfival.

- Mr. Potter! – hallotta a professzor hangját és tekintetét tanárára szegezte. – Megköszönném, ha nem az én órámon pihenné ki az előző este fáradalmait! Inkább nyissa kis a száját és hallgatom a rövid bemutatkozását.

A szemüveges fiú felállt a helyéről és már ekkor eldöntötte, hogy belőle ugyan nem fog kiszedni semmit.

- Harry Potter vagyok.

Piton egy darabig várt, hátha még mond egy-két mondatot, de a fiú továbbra is némán állt vele szemben.

- Ennél azért kicsit hosszabb bemutatkozásra gondoltam. Például, hogy viszonyul a bájitaltanhoz?

- Nem tartozik a kedvenceim közé.

- Hm. Ez érdekes, akkor hogy került haladó csoportba. Mert ott van, ugye?

A többi diák lelkesen bólintott.

A férfi várt még egy darabig és mikor rájött, hogy hiába teszi mindezt, inkább tovább ment a bemutatkozó diákokon.

Mikor átestek a formaságokon, Piton a táblához lépett és pálcája egyetlen  suhintására megjelentek a hozzávalók a táblán.

- Ma megkapják első jegyeiket! Ne ijedjenek meg, ez egy egyszerű hajnövesztő bájital – csitította diákjait, akik ijedten zúgolódni kezdtek. - Mindent használhatnak az elkészítéséhez, még a tankönyvet is. A hozzávalókat az asztal szélén találják – és intette egyet pálcájával, mire minden hozzávaló megjelent. – Óra végén mindenkinek szertném az asztalomon látni a bájitalát. Kezdhetik.

Perselus végignézett a szorgoskodó diákokon és közben arra gondolt, mennyire unja már ezt az egészet. De hiszen önszántadból jöttél vissza  -szólalt meg a gúnyos hangocska. – Tudtad, hogy ezt kell csinálnod, mégis visszajöttél.

Igen, de csak Florence miatt – válaszolta magának. Egyébként is már ezerszer megbánta. McGalagony küldött érte baglyot, tudta jól, hiszen a madár magtalálta őt a szobájában. Leakasztotta lábáról az üzenetet és visszaküldte az állatot. Így tett ma reggel is. A levélben mindig ugyanaz állt: Meg kell erősíteni a védőbűbájt.

Perselus azonban tudta, hogy a bűbáj azzal is erősödik, ha ő jelen van, hiszen pont ez a szövetség lényege. Ha mindhárom tag együtt van, akkor a bűbáj erősebb, mint valaha. Ha csak kettő, akkor valamivel gyengébb és ha csak egyetlen tag van jelen, akkor megszűnik.

A férfit gondolataiból a hátsó sorokból áradó kékeszöld füst riasztotta fel.

Trudy Manson! Legalább nem lesz hiányom Longbottom miatt– sóhajtott magában és a tett helyszínére indult, ahonnan a fiú kétségbeesetten próbálta eltakarítani a nyomokat.

- Mi művel?! – kérdezte mikor a holtsápadt lányra nézett.  –Ne nyúljon hozzá, még a végén kimarja a kezét!  -szólt szigorúan, mikor Trudy fel akarta takarítani az undorító barnás folyadékot, ami szétterült a padlón. Piton egy pálcasuhintással eltüntette a lány rombolásának nyomait.  –Kezdje újra! Még van ideje!

És valóban. Óra végére minden diák ott sorakozott a férfi asztalánál ítéletre várva.

Piton a kezébe vette az első fiolát és a fény felé fordította.

- Miss Parkinson – szólt az asztala előtt várakozó mardekáros lánynak, aki összerezzent a tanár mély hangjára. – Mi ez?

- Ez a bájital…amit…készíteni kellett – dadogta a lány és zavartan mosolygott a zöld szemekbe.

- Ez ugyan nem – sóhajtott fel a férfi és tudta, hogy olyat kell tennie inkognitója megőrzése érdekében, amit eddig még soha: igazságosan osztályoznia. – Milyen színűnek kell lennie a főzetnek? – lötykölte meg a fiolát, hátha elnyeri eredeti színét a bájital, de nem.

- Zöldnek – hangzott a válasz.

- És ez Ön szerint zöld, kisasszony?

- Nem, professzor. Narancs.

- Sajnálom, majd legközelebb – azzal nagy levegőt vett és bevéste a lány neve az B-t. – Következő! Miss Manson, hadd lássam – nyúlt a lány főzete felé, aki remegő kézzel átnyújtotta neki a fiolát. Perselus ismét a fényhez emelte és forgatta az üvegcsét, majd összehúzott szemekkel előtte álló tanítványára nézett. – Ezt egyedül készítette?

- Igen, uram – mosolyodott el szégyenlősen Trudy.

- Ez… -vett egy mély levegőt, hogy kimondja, amit eddig még soha. – Ez hibátlan, Miss Manson. K.

A lány hitetlenkedve nézett a tanárra, aki már a következő delikvenst szólította, egy mardekáros fiút, aki szintén K-t kapott, de Trudy még mindig ott állt a tanári asztal mellett.

- Valami gond van, Miss Manson? – fordult felé a férfi, mire a lány hitetlenkedő pillantást vetett rá.

- K-t kaptam?

- Talán van ellene valami kifogása? Átírhatom V-re, ha gondolja… - mire Trudy hevesen tiltakozni kezdett és mosolyogva távozott.

- Hermione Granger! – szólította a tanár a következő delikvenst. A lány magabiztosan lépett előre és átadta a fiolát. – Mit gondol, mit rontott el, kisasszony? – fordult felé Piton és felmutatta a kékeszöldes folyadékot.

- Azt… azt hiszem egy kicsit sok farkas- gyökeret adtam hozzá – válaszolta Hermione, mire a férfi bólintott és beírta a K-t.

- K?! – hitetlenkedett a lány. – De hát elrontottam…

- Maximum egy kicsit gyorsabban nő az illető haja, de a hatás megmarad – válaszolt vállránditva Piton. – Következő! Mr…! Te jó ég, mi ez?! – kiáltott fel, mikor az egyik nem túl okos mardekáros fiú átadta neki a fekete löttyöt tartalmazó fiolát. – Milyen színű ez?!

- Zöld –hangzott a tömör felelet.

- Zöld? – kérdezett vissza Piton és forgatta az üvegcsét, hátha csak ő látja rosszul. – Igaza bizonyításaként, meginná? – nyújtotta a fiú felé a bájitalt, aki egy darabig filózott azon, vajon megtegye-e, amit a tanár kér, végül úgy döntött, lesz, ami lesz és a szájához emelte az üvegcsét, de a férfi még idejében kikapta a kezéből. – Meg ne igya, még a végén megmérgezi magát és én leszek a felelős érte! Csapnivaló! Potter! – szintén meglötykölte a zöld színű bájitalt, majd alig hallhatóan sóhajtott egyet és az összeszűkült szemmel őt méregető fiúra nézett és bármennyire is nehezére esett, kimondta. – K.

 

- Na, még mindig azt gondolod, hogy Noulsip professzor Piton? – kacagott fel Ron, aki odakint várta őket, szemüveges barátjára tekintve. – Tudod, hogy Piton mikor adott volna neked K-t?  Soha!  Én mondom, ez a pasas az, akinek mondja magát.

- Nem tudom – rázta meg fejét a fiú, miközben Perselus elrobogott mellettük. – Lehet, hogy igazatok van.

 

Piton szó szerint berobbant  a tanáriba, ahol már mindenki ott tartózkodott. Mikor meglátták, hogy újdonsült kollegájuk lehuppan Florence mellé a székre, elhallgattak, így várták a legújabb eseményeket, azonban csalódniuk kellett, ugyanis sem a nő nem nézett a férfira, sem pedig fordítva.

- Na, hogy telet az első nap a civilizációban, Noulsiep professzor? – kérdette csendesen a nő, fel sem nézve a papírjaiból, Perselus viszont levette szemüvegét és zöld szemeivel Florence –re nézett.

- Remekül, de tényleg. Van egy-két tehetségtelen, tökéletes antitalantum…

- Manson? – csatlakozott a beszélgetésbe az éppen melléjük érkező Lupin.

- Majdnem felrobbantotta a termet – válaszolta tökéletes lelki nyugalommal a férfi, miközben az előtte lévő lap fölé hajolt, hogy átvezesse rá a mai érdemjegyeket.  – Utána meg produkál egy tökéletes  bájitalt. Mintha egy másik bolygóról szalasztották volna.

- Amikor kicsi voltam, én azt hittem, hogy a szüleim űrlények és egy másik bolygón születtem – szólt mosolyogva Florence.

- Önnel kapcsolatban semmi sem lehetetlen – jegyezte meg gúnyosan Perselus és megjegyzésével kiérdemelt egy dühös pillantást a nőtől, majd a boszorkány hóna alá csapta holmiját és elindult a következő órájára.

Perselus pedig csak elmosolyodott, majd oldalra fordította a fejét és szembetalálta magát Remus dühös és gyanakvó pillantásával.

- A szemüvege professzor – nyújtotta át Lupin az eddig asztal szélén heverő tárgyat.  – Ha már egyszer vak nélküle, nem venném a szívemre, hogy tovább erőltesse a szemét, míg átvezeti a jegyeket – azzal ő is felkelt és magára hagyta a bájitaltan tanárt.

Piton mély lélegzetet vett és idegesen beletúrt szőke hajába. 

Lehet, hogy egy kicsit túl lőtt a célon Florence-szel kapcsolatban. Dehogy akarta megbántani! Most úgy tűnik mégis sikerült! Pedig eleinte jó mókának tűnt viccelődni a nővel és úgy tűnt, ő is vevő rá, de lehet, hogy most túl messzire ment. Mindig is érzékeny pontja volt a családja, hiszen a szülei kis korában meghaltak. Nem is ismerte őket…

A francba! Hogy lehetsz ennyire érzéketlen, Perselus, te idióta marha!

Pedig ő csak egyet akart, távol tartani magát a nőtől. Azzal, hogy állandó szócsatákat vívtak elterelte a figyelmét a kínzó vágyról, ami akkor kerítette hatalmába, mikor Florence a közelében volt. Nem hagyhatom, hogy meggyűlöljön!

Már miért ne? – szólalt meg ismét az idegesítő, gúnyos hangocska. – Nem téged, hanem Noulsiep professzort gyűlöli!

Ezzel úgy tűnt, sikerült megnyugtatnia magát és nyugodtan folytatta munkáját.

Nem láthatta, hogy a háta mögött álló és eddig őt figyelő Lupin elmosolyodik és elhagyja a tanárit, hogy végre tisztázza a dolgokat…

 
Pontos idő
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Frissítések


 
Egyéb továbbírások
 
Képek
 
Videók
 
Kristie SSHG ajánlója
 
Továbbírások linkjei
 
Barátaink oldala
 
Linkek
 
Számláló
Indulás: 2006-07-27
 

TRY.HU

Szavazás
Hogyan jutottál el az oldalra?

Még a Merengő fórumáról.
Lumos Hop-Hálózatán keresztül.
Ismerős ajánlotta.
Egy másik oldalról.
G-Portal listájáról.
Egyéb.
Már nem emlékszem.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Kiváncsi vagyok milyen korosztály látogatja az oldalt :)
Hány éves vagy?

Még csak 12 leszek.
13-15.
16-18.
19-21.
22-24.
Emúltam 25.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
engbanner_1

Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU    *****    Nyakunkon a Karácsony, ajándékozz születési horoszkópot barátaidnak, ismerõseidnek.Nagyon szép ajándék! Várlak, kattints    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban