Korán ébredt fel, a lány még egyenletesen szuszogott mellette, kusza tincsei az arcába hullottak.

Lehunyt szemmel igyekezett végig gondolni, ami kettejükkel történt. Tudta, hogy amit tett, az a legjobb esetben is helytelen. Bár a lány már nagykorú volt, de akkor is csak az iskola tanulója, ő pedig a tanára. Ha ez kitudódik, őt azonnal kirúgják, kedvesét pedig ízekre szedik a társai.

Ha már így alakult, nem akart róla lemondani, ahhoz túlságosan is vonzódott ehhez a kétbalkezes kis fruskához. Most, hogy megérezte az ízét… képtelen volt ellenállni odaadó rajongásának.

Finoman simogatni kezdte a lány arcát, hogy felébressze.

Csak lassan tudatosult benne, hogy hol van és hogy került oda. Jóleső érzés töltötte el, ahogy eszébe jutott az együtt töltött éjszaka, ugyanakkor félt a következményektől is. Lassan kinyitotta a szemét és bizonytalanul nézett tanárára.

-          Hogy aludtál? – a férfi mély, rekedtes hangon szólalt meg.

-          Jól, köszönöm! – mosolyogva végigsimított a borostás arcon.

A férfi elkapta a kezét és apró csókot nyomott rá.

-          Csodálatos volt az éjszakánk. Köszönöm!

A lány érezte, ahogy egy könnycsepp tolakodik a szemébe. Le akarta törölni, de a férfi gyorsabb volt nála és ajkaival itatta fel.

-          Ennyire nem lehettem borzalmas, hogy sírva fakadj! – mormolta a lány fülébe.

-          Nem voltál. Tudtam, hogy ez valami csodálatos dolog… de sosem képzeltem volna, hogy ennyire… - lázasan kutatott a megfelelő kifejezés után, de a férfi beléfojtotta a szót.

-          Nagyon finom vagy – suttogta, majd újra megcsókolta a lányt, aki még soha ilyen boldogságot nem érzett. – Most viszont el kell menned, nem szabad, hogy valaki meglásson!

Piton kikászálódott az ágyból és úgy ahogy volt kiment a dolgozószobájába, hogy megkeresse a lány köpenyét. Tonks elbűvölve bámulta, ahogy járás közben megfeszülnek fenekén az izmok. Visszafelé pedig valami egészen más ragadta meg a figyelmét. A férfi csak megemelte a szemöldökét, mikor elkapta a lány tekintetét, majd ismét elmosolyodott.

-          Ha gondolod, még elálldogálok itt egy darabig. Majd szólj, ha kinézelődted magad! – érezhető volt, hogy tréfál.

Tonks zavartan magára kapta hálóingét, belebújt a cipőjébe és el akarta venni a férfi kezéből a köpenyt, de az visszarántotta.

-          Csak ne olyan hevesen, kisasszony! Még meg kell beszélnünk valamit! – magához húzta a lányt és lassan, élvezettel végigcsókolta a nyakát, a vállát…

-          Hm… azt hiszem kezd feledékeny lenni, professzor úr. Mintha ezt tegnap este már elmondta volna.

-          Gondolom még nem hallotta elégszer Nymphadora, hogy ismétlés a tudás anyja.

-          Miért hívsz még mindig Nymphadorának?

-          Miért hívsz még mindig professzor úrnak?

Tonks elmosolyodott, de szinte azonnal az arcára is fagyott, mikor a férfi újra megszólalt.

-          Ugye tudod, hogy több éjszakát nem tölthetsz nálam?

Egész idő alatt erre várt, ettől félt, hogy a tanár majd közli ennyi volt és nincs tovább. Arca elsápadt és kirázta a hideg.

Piton egy pillanatra megrémült, hogy a lány rosszul érzi magát, aztán rájött, hogy ezt a hatást ő maga váltotta ki a szavaival.

-          Ezért ötre várom Nymphadora, hogy befejezze a büntetőmunkát, amit tegnap félbehagyott! – közölte hivatalos hangon, ami a szituációt tekintve elég komikusnak hatott. - Egy ilyen éjszaka után tudnod kellene, hogy nem úgy értettem, te kis buta! – tette hozzá még suttogva és a lányt szorosan magához ölelve ringatta egy ideig, hogy visszanyerje lélekjelenlétét.

-          Na menj, mielőtt még meggondolom magam és mielőtt még idecsődül az iskola teljes tanári kara!

Kora reggel volt, a bágyadt, tél eleji napsütés csak halványan derengett az ablakokon át. Az iskola csendjét csak egy vidáman csattogó cipősarok verte fel.

Szerencsére senkivel nem találkozott útközben, így nem kellett elmagyaráznia, hol kódorgott hajnalok hajnalán szandálban és úti köpenyben.

Miután megfürdött magára húzott egy meleg pizsamát és bebújt az ágyába. Szinte az egész napot átaludta.

-          Áh, már vártam Nymphadora!  Jöjjön csak be! Menjen a bájital raktáramba és szépen egyesével törölgessen le minden palackot! – Piton zord arccal és karba tett kézzel tornyosult fölé, miután beengedte a dolgozószobájába.

A lány egy másodpercig döbbenten nézett rá, majd felfedezte az iskola igazgatóját, aki a helyiség egyetlen kényelmes székében üldögélt és egy csésze teát szürcsölgetett.

Szó nélkül átvonult a tanterembe, majd belépett az onnan nyíló raktárba és behúzta maga mögött az ajtót. Porolgatni felesleges lett volna, Glenda alig néhány napja takarította ki az egész kamrát, ezért a palackok feliratát kezdte el nézegetni.

-          Mit követett el ez a szegény diáklány, hogy még iskolai szünetben is dolgoztatod? – hunyorgott rá az igazgató félhold alakú szemüvege mögül.

-          Eltört egy igen értékes palackot és visszafeleselt az órámon – hazudta Piton szemrebbenés nélkül.

-          Hát ez tényleg megbocsáthatatlan. Javaslom, hogy egész hétre találj ki neki valamilyen feladatot – Dumbledore ironizált, de a tanár kapott az alkalmon.

-          Igazad van, nem akarok túl engedékeny lenni! – felelte nagyon komoly arckifejezéssel.

Az igazgató lemondó sóhajjal jutalmazta a kijelentést.

Hamar rájött, hogy az új tanerő időnként igazságtalanul szigorú, de nem kívánt beleszólni oktatási módszereibe.

Tonks már majdnem elunta az életét, mire a férfi végre belépett az ajtón.

-          Elment.

-          Remek, már kezdtem klausztrofóbiás lenni.

-          Próbáltad már kezeltetni? – érdeklődött Piton és bezárta maga mögött az ajtót.

-          Össze fognak törni a palackjaid – nyelt nagyot a lány.

-          Ne aggódj, tudok vigyázni! – felelte, és egyre közeledve az egyik sarokba szorította a lányt. – Mindenhol szeretkezni fogok veled – súgta fülébe és már a hangja elég volt, hogy forróság öntse el a lány ölét. – Akárhová nézek, mindenütt a te testedet akarom látni!