^o^ 5. A bál ^o^

^o^

Kíváncsi vagyok meg fejtette-e már a levelem. – kuncogtam – Ideje lenne elkezdenem a ruhám tervezését, mert nem lesz kész a holnapi bálra, azt meg természetesen nem szeretném. Ennem is kéne valamit, nem vagyok mostanában túl jól.

- Jééé, egy levél – beengedtem a baglyot s kioldoztam lábáról levelem.

Kedves Chrisitne,

Anyu már sokkal jobban van, de majd csak szilveszter után megyek vissza a suliba. Addig még segítek itthon. Velem minden rendben van. Remélem veled is, és már rájöttél ki az a titokzatos férfi az álmodból. Érezd jól magad a holnapi bálon, és ne felejts el majd beszámolni mindenről!

Kellemes Szilveszterezést

Nicol 

Miközben olvastam, könnyek szöktek ki a szememből. Én önző liba! El is feledkeztem drága barátnőm anyukájáról. – egyből tollat ragadtam és válaszoltam barátnőmnek.

Drága Barátnőm,

Örülök annak, hogy otthon minden rendben. Sajnálom, hogy nem leszel itt a bálon. Mindenesetre várlak majd vissza, és minden percről beszámolok neked. Vigyázz anyukádra és magadra is!

Kellemes Szilvesztert

Christine 

A bagoly megvárta a levelem, s rögtön rá is kötöttem. Néztem, ahogy tovaszáll az égbolton, majd elindultam reggelizni.

^o^ ^o^ ^o^ ^o^

Nem mentem le ebédelni, a ruhámon dolgoztam. Azt szerettem volna, ha tökéletes lesz, hiszen nem akármilyen bál a holnapi. Kiderül vajon viszont szeret-e kit szívem választott.

^o^

Nem hiszem el, hogy nem tudok rájönni a levél megfejtésére. Pedig nagyon ismerős ez a nyelv. Mintha már valahol olvastam volna.

- Hmm…

Eszembe jutott egy könyv, melyet már régóta nem vettem kezembe. Odasétáltam a polchoz és elkezdtem keresgélni. Egy negyed órás keresgélés után rátaláltam egy könyvre, melynek gerincét különös jelek díszítették. Leemeltem, s leültem vele a fotelembe.

- Megvan!

Nagy büszkén elkezdtem fejtegetni a levelem jelentését. Lássuk csak, hogy is volt?!

- Írëmi, hendo henden lendë

Olvastam hangosan, s lapozgattam a könyvet.

- Mikor szemeim találkoztak? - Ez hülyeség, ennek így nincs semmi értelme. Na mindegy. Folytatom.

- Ilyas vanya kyë

Már most unom. Pedig csak a második sor. Jó, hogy nem egy kész regényt kaptam. Tuti belebolondulnék

- Ragyog minden – hmm, ez még jó is lehet

- Lendë pulta thel – találkozunk a bálon

Na, megy ez. Már csak egy sor!

- Istas mana anwa mel – te jó ég

- Igaz szerelem? 

Elolvastam még párszor. S végre sikerült össze tennem a verset a megfelelő sorrendben.

Mikor Szemem szemeddel találkozott,

Minden csodálatosan ragyogott!

Találkozzunk a bálon kedvesem

S megtudhatod mi az igaz szerelem!

Ha megtudom, hogy valamelyik diák szórakozik, esküszöm, mérget teszek a teájába. De, mi van, ha tényleg egy rajongó küldte? Christine! Csak ő küldhette! De vajon honnan ismerte ezt a nyelvet. Már vagy ezer éve nem használja senki.

^o^ ^o^ ^o^ ^o^

Másnap este mindenki izgatottan várta, hogy kinyíljon a nagyterem ajtaja. S mikor beengedték a diákokat s tanárokat, mindenki meglepődve figyelte, milyen más a Nagyterem. A terem közepén egy tánc parkettnyi hely volt, s körben kisebb asztalok helyezkedtek el, melyek felett egy-egy gyertya fénye derengett. A terem közepe felett itt-ott elhelyezkedett néhány gyertya, de mégis olyan világos volt, amely megfelelt ennek az ünnepnek. Hópelyhek hulltak a vendégekre, de nem volt hideg, s mielőtt rájuk estek volna eltűntek. A terem végében egy kisebb pódium helyezkedett el, melyen megbűvölt hangszerek játszották a könnyed dallamot, mely mindenki fülébe belemászott. Pár perc elteltével mindenki jól érezte magát. Volt, aki táncolt. Volt, aki beszélgetett. S volt, aki egy bizonyos személyt várt, de nem jött.

Christine a nagyterem ajtaja előtt állt, s habozott. Nem volt benne biztos, hogy be akar menni. Hiszen mi van, ha nem jött el, kinek azt a rejtélyes levelet írta? - Gyönyörű halványkékruha volt rajta, melynek vékony pántja volt s követte teste vonalát egészen a földig. Mellrészen a vártnál nagyobb dekoltázzsal, s hátrészen merészen leeresztve derekáig bevágás. Haja szépen félig kontyban, félig kiengedve volt –

^o^

- Ideje bemenni –mondtam magamnak. S egy határozott lépéssel elindultam

Te jó ég! Itt van. Ezek szerint megfejtette a levelem. Na jó, nyugi. Viselkedj természetesen.

Oda megyek a többiekhez és iszom valamit. Enni úgysem tudnék. Napok óta nem ettem egy falatot. Nem is vagyok a legfényesebben

- Sziasztok!

- Szia Chris – mondták kórusban

- Gyönyörű vagy!

- Köszönöm Robert. Te sem panaszkodhatsz.

- Tudsz már valamit Nicolról? – kérdezte Brigitta

- Igen. Jobban van már az anyukája, és majd januárban jön vissza.

- Ez remek! – mondta Robert

- Jaj Robiiii! Gyere, táncolj velem!

- Menjetek csak – mondtam és néztem őket, amint elkezdenek táncolni. 

Már épp azon voltam, hogy kimegyek a teremből, amikor megláttam, hogy felállt. Vajon merre felé…. Idejön!

- Ms Mckenzi! Szabad egy táncra?

- Igen. – mosolyogtam. Még soha senki nem hajolt meg előttem.

Érzem, hogy mindenki minket bámul. De nem érdekel, hiszen végre jól érzem magam. Itt van velem, kit szeretek, s remélem ki viszont szeret.

- Remélem tudja, hogy nagy bosszúságot okozott a levéllel!

- Igen, és miért? – kérdeztem nem kissé meglepődve

- Ön miből gondolja, hogy értem ezt a nyelvet?

- Hát. A sok büntető feladat miatt. Nézegettem a polcán a könyveket és..

- Szóval nézelődött? – húzta mosolyra száját

- Igen. De ahogy látom nem nagyon zavarja – mosolyogtam

- Igaz, hogy az egész napom ráment, de tetszett amint sikerült végre megfejtenem.ó

Ezután csendben táncoltunk, majd egy kis idő után belenéztem a szemébe, s fogyni kezdett közöttünk a távolság, már nem volt sok hátra….

- Christine!!!!

- Te jó ég mi történhetett vele?

- Nem tudom Minerva! Kiviszem a levegőre, hátha jobban lesz.

- Rendben Perselus. De ha nem lenne jobban, kérem, azonnal vigye a gyengélkedőre.

Nem tudom mennyi ideig lehettem eszméletlen, de jó érzés volt olyan karjaiban lenni, aki megvéd. Óvatosan kinyitottam a szeme, s egy aggódó szempárt láttam magam előtt.

- Perselus – mondtam halkan – Mi történt?

- Hirtelen elájultál, és azonnal kihoztalak ide a levegőre. Jobban vagy?

- Azt hiszem igen.

Ekkor azonban rám jött egy erős köhögés. Perselus gondolom rájött, hogy ez a ruha nem épp a legmelegebb, s felvitt a gyengélkedőre.

- Poppy, kérem, jöjjön gyorsan.

- Mi történt Perselus?

- Elájult a táncparketten, utána meg erősen elkezdett köhögni.

- Meg látom, mit tehetek. Kérem, most távozzon.

Láttam Perseluson, hogy nem szívesen hagy magamra. De nem volt más választása. A javas asszony nem tűrt el maga mellett senkit.

- Ezt idd meg, ettől jobban kell lenned.

Már készültem felülni, amikor megint rám jött a köhögés. De ez nem akart abba maradni. Végül teljesen legyengülve hanyatlottam hátra.

- Jaj kedveském. Ez nem épp egy-egyszerűbb megfázás.

- …

Megpróbáltam mondani neki valamit, de nem jött ki hang a torkomon. Könnyes szemmel néztem a plafont.

- Legjobb lesz, ha ezt a szép ruhát levesszük. Attól tartok egy darabig itt kell, hogy tartsalak.

Segített levenni a ruhámat, de nem engedtem, hogy elvigye. Egy ruhafogast ide tett az ágyam mellé és ráakasztotta ruhám. Miközben azt néztem, a tánc jutott eszembe és, hogy Piton milyen jól nézett ki felfogott hajjal, s a szmokingszerű talárjában. Ám hamar elszenderedtem.

^o^

Nem tudom, minek csíptem így ki magam. Ráadásul unatkozom. De, legalább finom az étel. A házi manók igazán kitettek magukért. Mondjuk ennyi embernek nem volt túl nagy fáradság elkészíteni…

- Perselus, még mindig vannak gondok Christinnel?

- Nem Minerva, nincsenek. De nincs is itt a bosszantó barátnője. Nélküle rendesen figyel az órákon.

- Hát igen, de azért annak a kislánynak sem lehet a legjobb és hát… Perselus figyel?

Azt hiszem megérte várakozni. Gyönyörűen néz ki. S ez a ruha! Csodálatos, passzol a szeme színéhez.

- Mi? Ja persze, figyelek kedves Minerva.

- Á, látom megjött témánk alanya.

Mit legelteti az a kis senki rajta a szemét.

- Igen, én is észre vettem. Ha most nem haragszik felkérném táncolni.

- Ohh, hát csak tessék.

Elindultam felé. Szépen lassan. Nem akartam semmit elkapkodni.

- Mis Mckenzi! Szabad egy táncra? – kérdeztem, s kicsit meghajoltam előtte

- Igen.

Csak tudnám, mit bámulnak. Nem láttak még tanárt táncolni? Mondjuk nem minden nap táncolok, pláne nem egy diáklánnyal.

- Remélem tudja, hogy nagy bosszúságot okozott a levéllel!

- Igen, és miért?

- Ön miből gondolja, hogy értem ezt a nyelvet?

- Hát. A sok büntető feladat miatt. Nézegettem a polcán a könyveket és..

- Szóval nézelődött? – mosolyodtam el

- Igen. De ahogy látom nem nagyon zavarja

- Igaz, hogy az egész napom ráment, de tetszett amint sikerült végre megfejtenem. 

Ezután csendben táncoltunk, majd egy kis idő után belenéztem a szemébe, s fogyni kezdett közöttünk a távolság, már nem volt sok hátra….

- Christine!!!!

- Te jó ég mi történhetett vele?

- Nem tudom Minerva! Kiviszem a levegőre, hátha jobban lesz.

- Rendben Perselus. De ha nem lenne jobban, kérem, azonnal vigye a gyengélkedőre.