^o^ 2. Fejezet ^o^

Reggelinél már automatikusan a Griffendél asztalához ment, s hamar meg is találta keresett társát.

- El van intézve! Ki tűztem a klub helységünkbe egy hirdetést és küldtem a Hollóhátasoknak és a Hugrabugosoknak is egyet. – mondta Mark

- Te jó ég. Azért remélem, nem lesznek olyan sokan.

- Mért?

- Mert lámpalázas vagyok. – pirult el.

- Este nem úgy tűnt. – mosolyodott el

- Jó persze, mert akkor csak te voltál ott. - sóhajtott – Na mindegy. Azért reménykedek.

- Megyünk együtt átváltoztatás tanra?

- Persze.

Megreggeliztek, s elindultak órájukra. Csendben ballagtak egymás mellet, de a fiú néha-néha rápillantott a lányra.

- Mért pont egy Griffendélessel kell neked barátkozni?

- Kent, már megint kezded? – kérdezte a lány

- Te kezdted!

- Amíg nem tudsz semmit, addig a szádra lakat pajtás. – védte Mark

- Téged meg senki nem kérdezett! Stupor! – kiabálta Kent ám Gwen gyorsan kapcsolt és kimondta a pajzsbűbájt, így nem találta el a fiút az átok

- Őt hagyd ki ebből! – kiabálta Gwen

Ekkor hírtelen nagy csend támadt a folyosón. Megjelent McGalagony mérges arccal.

- Már megint mi történt? Ms Swefford? – nézett kérdőn a lányra

- Kent megint elkezdett idegesíteni, s megtámadta Markot és…

- Hazudik! – kiabálta Mardekáros társa

- Igaz, amit Gwendolyn mondott tanárnő. – védte Mark

- 10-10 pont mind a két háztól! Most pedig gyerünk be órára. – terelte be a diákokat a terembe - Ms Swefford, ha kérhetem, üljön a saját házához.

- Rendben – mondta szomorúan.

Gwen nem érezte túl jól magát az órán. Sikerült magára haragítania a társait, s azok ki is mutatták nem tetszésüket. Senki nem akarta, hogy mellé üljön, így a leghátsó padba talált magának helyet, ahol ráadásul egyedül kellett ülnie.

- Nem lesz ez így jó. – sóhajtott

Az elviselhetetlen óra után nem ment le ebédelni, nem volt kedve látni a gyűlöletet társai szemében. Felment a szobájába, s ott megebédelt. Közben olvasgatta bájital könyvét. Nem akart felkészületlenül menni az órára. Vissza kell szereznie a levont pontokat, s ez volt a legjobb óra a pontszerzésre. Miután megebédelt elindult a pincetermek felé.

- Miért nem jöttél ebédelni? – kérdezte Mark

- Átnéztem valamit.

- Hihetetlen vagy.

- Tudom – legyintett a lány

Elfoglalták helyüket a teremben, s már jött is tanáruk.

- Tegyenek el mindent az asztalunkról. Csak penna és pergamen maradhat. – gúnyos mosolyra húzta a száját, majd bejelentette – Dolgozat!

Körbenézett a termen, s jóleső érzés fogta el a sok letört arc láttán. Majd megakadt a szeme egy barna hajú lányon.

- Ms Swefford! Nem megmondtam, hogy változtassa vissza haját.

- De, de úgy gondolom, jogom van azt tenni a külsőmmel, ami nekem tetszik. Maga nem az apám, hogy megmondja, mit tegyek!

Dühös képpel fordult a tábla felé, s felvarázsolta a kérdéseket.

- Egész órán írhatják. – mondta még mindig bosszúsan.

Gwen elolvasta a kérdéseket, meglepődött, mert tudta mindenre a választ. Olyan gyorsan körmölt, hogy Mark már ránézett a hangos pennasercegés miatt. Meglepődve látta, hogy a lány már majdnem befejezte a dolgozatot, amikor ő még a felénél sem jár.

- Mr Grant, ha lehet a saját dolgozatával foglalkozzon!

Mark megijedt, s gyorsan elkezdett írni. Gwen meg sem hallva az előbb történteket hirtelen felpattant. Miközben átnyújtotta pergamenjét a tanárnak, megrázta haját, mely egyből feketére változott. Akik épp a táblára néztek a kérdések miatt, meglepődtek a látványon. Tanára is tátott szájjal figyelte, mit diákja művel. Nagyot nyelve vette el tőle dolgozatát. Majd magát összeszedve hozzá tette.

- Kimehet a teremből.

Mosolygott egyet a tanára felé, majd könyveit felkapva kiment a teremből. Kint leült a lépcsőn, s olvasgatni kezdett. Később a csengő hangjára lett figyelmes, s meglátta Markot kilépni a teremből.

- Na hogy ment? –kérdezte

- Nagyjából mindenre tudtam a választ. – mondta megkönnyebbülve – De áruld már el, honnan tudtad mindenre a választ?

- Ja, hát pont ezt olvastam el óra előtt. Tudod vissza akarta szerezni a háznak az elvesztett pontokat. Nem akarom, hogy még amiatt is engem piszkáljanak.

- Érthető. – mosolyodott el – Na, milyen órád lesz?

- Nekem most épp nincs. Kimegyek a parkba, sétálok egyet. Ebédnél találkozunk.

- Rendben.

Gwen sétálgatott, s végül kikötött a tó partján.

- Olyan jó idő van! – mondta, s beledugta kezét a vízbe, majd magát sem értve fehérneműre vetkőzött, s beugrott a tóba.

Vagy fél órát úszkálhatott, amikor egy komor, de ismerős hang ütötte meg fülét.

- Nem gondolja, hogy ez nem a legmegfelelőbb idő a pancsolásra?

- Áhh, Piton professzor!

- Hamarosan ebéd, úgyhogy jó lenne, ha kimászna onnan.

- Te jó ég, már ennyi az idő? – hüledezett, s kimászott.

Piton nézte a karcsú testet. Nem tudta levenni szemét diákjáról.

- Khm…tanár úr, megkérhetném, hogy forduljon meg?

Felocsúdva megfordult, de szemei előtt még mindig a formás test képe lebegett. Gwen megszárította magát, majd gyorsan felöltözött. Majd elment tanára mellett a kastély felé. Piton meglátta, hogy elsuhan mellette a lány, s elindult utána.

Ebéd közben végig a lányt nézte, aki megint a Griffendéles mellett ült, s láthatóan jól érezte magát.

- Van egy jó hírem! – mondta a fiú

- Nem jön senki? – mondta viccelődve

- Szeretnéd mi? – kacagott – Az én házamtól számíthatsz közönségre.

- Akkor keresni kell majd egy termet, s hangulatossá kell tenni.

- Vacsora előtt elintézem. – kacsintott a lányra

Piton figyelte vajon miről beszélhetnek, de McGalagony megzavarta.

- Perselus, nem jó, hogy a házadtól folyton támadják azt a szegény kislányt.

- Minerva, ha nem lenne folyton a Griffendélesekkel, nem piszkálnák.

- De ha egyszer ott talált barátokra!

- Én sem nézem túl jó szemmel, hát még akkor a társai.

- Akkor sem állapot.

Vacsora után Mark megmutatta Gwennek a termet, s a lány meglepődött milyen jól berendezte azt. Volt egy kisebb színpad a terem végénél, s a terem többi részén kényelmes székek helyezkedtek el.

- Ez pompás.

- Nézz csak fel!

Felnéztek, s meglátta, hogy a lámpa különböző színekben pompázott.

- De klassz!

- Na, van még 10 perced. Készülj fel. – mosolygott a lányra.

- Rendben, de tessék kimenni.

A lány kitolta barátját, majd a színpad felé vette az irányt. Elővarázsolt egy kis tükröt magának, s megváltoztatta kinézetét. Hosszú fekete haját kisimította, s talárja helyett, egy fekete szoknya s egy sárga top volt rajta. A 10 perc eltelte után belépett Mark, s mögötte egy rakás Griffendéles, majd Hugrabugos és Hollóhátas. A lány tátott szájjal nézte, hogy vagy negyvenen vannak ott.

- Sonorus – mondta, majd utána a hangja visszhangzott a teremben. – Üdvözlök mindenkit. – mondta majd elkezdett énekelni.

Már az első szám után hangos tapsot kapott, s egyre jobban belelendült. A fények miatt nem vette észre, hogy egy fekete taláros férfi is belépett a terembe, akit megbabonázott a kékszemű, fekete hajú lány. Meglepődött kissé az elhangzott számon, de tetszett neki. Figyelte, ahogy a lány beleéli magát az éneklésbe, s táncol közben.

Ready for the big time, ready for the small

Whatever's comin' to me, I'll be ready for it all

Sometimes it ain't easy, sometimes its not polite

Some days I don't get it, some days I get it right

[Chorus:]

It's in my heart, it's in my head

Thats what i said

Hey Boys are you ready for the shock

I'm living proof, the girls can rock

Spread the news around every single block

Hey boys, the girl can rock

Standin' in the spotlight workin' up a sweat

Givin' all i got and lovin' what i get

I can't hold back what i feel inside

and if i make you nervous, you better step aside

[Chorus]

The girl can rock

Don't say maybe or call me 'baby'

I ain't crazy at all

[Chorus 2x]

I'm gonna live it up

I'll never give it up

I'm gonna spread the news around the block

It ain't no shock...the girl can rock [3x]

Yeah, Rock!

Gwen örült sikerének, de már nem volt ereje többet énekelni.

- Köszönöm, hogy meghallgattatok. Ennyi lett volna mára. Mindenkinek további szép jó estét.

A fekete taláros férfi gyorsan kisurrant a teremből, nehogy észre vegyék. A többiek gratuláltak Gwennek, s kérdezősködtek a következő „koncertről”.

- Majd megint kint lesz a faliújságon. – mondta, s Mark nyakába ugrott

- Köszönök mindent – mondta örömittasan – Nem tudom mikor voltam ilyen boldog szüleim halála óta.

- Nincsmit! – mondta a fiú, s miközben ölelte a lányt, elfogta egy számára eddig ismeretlen érzés – Gwen!

- Tessék? – bontakozott ki az ölelésből, s ránézett a fiúra, majd észre vette, hogy egyre fogy közöttük a távolság, majd arra eszmélt, hogy csókolózik Markkal.

Gwen nagyon meglepődött, de látta a fiú szemében a csillogást.

- Ezt nem lett volna szabad.

- Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém. – mondta a fiú, majd kiviharzott a teremből.

A lány utána nézett, majd leült a színpad szélére.

- Invito gitár – amint kimondta a sarokból oda repült hozzá gitárja. Behangolta, majd elkezdett énekelni. Miközben énekelt könnyek szöktek a szemeiből.

Thank you for this moment

I've gotta say how beautiful you are

Of all the hopes and dreams I could have prayed for

Here you are

If I could have one dance forever

I would take you by the hand

Tonight it's you and I together

I'm so glad I'm your man

And if I lived a thousand years

You know I never could explain

The way I lost my heart to you

that day

but if destiny decided I should look the other way

then the world would never know

the greatest story ever told

and did I tell you that I love you

tonight

Közben a fekete taláros férfi a zenét meghallva visszalopózott, s behunyt szemmel hallgatta a lány énekét. Majd magát teljesen ellazítva elejtette pálcáját. Gwen megijedt, s felnézett. A tanár zavartan állt a terem végében, majd miután rájött, hogy lebukott előrébb ment, s leült az egyik székre a színpad előtt.

- Mit képzel magáról? – kérdezte magából kikelve

- Na haragudj, nem akartalak megzavarni. Folytasd.

A lányt meglepte ez a lágy hangnem s folytatta a dalt, s közbe a férfit nézte.

I don't hear the music

When I'm looking in your eyes

But I feel the rhythm of your body

Close to mine

It's the way we touch, it sends me

It's the way we'll always be

your kiss your pretty smile

you know i'd die for

oh baby

you're all i need

And if I lived a thousand years

You know I never could explain

The way I lost my heart to you

that day

but if destiny decided I should look the other way

then the world would never know

the greatest story ever told

and did I tell you that I love you

just how much i really need you

did I tell you that I love you

tonigh, tonight

And if I lived a thousand years

You know I never could explain

The way I lost my heart to you

that day

but if destiny decided I should look the other way

then the world would never know

the greatest story ever told

and did I tell you that I love you

just how much I really need you

did I tell you that I love you tonight

A lány még játszott pár dallamot a gitáron, majd elnémult a terem. Látogatója figyelte a könnyes szemeket, majd megtapsolta a lányt.

- Nem is tudtam, hogy egy dalos pacsirta került a házamba. – mondta kissé mosolyogva – De miért sír?

- A-azért, mert apukám írta ezt a dalt a mamámnak. – mondta sírását elfojtva

- Ja igen, hallottam róluk. Részvétem. – mondta őszintén

Gwen kirohant a teremből gitárjával a kezébe, majd le nem vetkőzve beesett az ágyba, sírt egy darabig, majd elnyomta az álom.

^o^ ~ ^o^ ~ ^o^ ~ ^o^

Pitonnak még egy jó ideig nem tudott elaludni. A ma este járt a fejében. Hogy milyen gyönyörű hangja van a lánynak, s hogy így az iskolai egyenruha nélkül milyen nőiesen néz ki. Hirtelen eszébe jutott a tópart, majd megrázta fejét.

- Te jó ég, az egyik diákomra gondolok.

Oldalra fordult, s nagynehezen elaludt.