^o^ 3. Fejezet ^o^

Másnap reggelinél elindult a Griffendéles asztal felé, de nem találta ott Markot, így végre először leült saját asztalához.

- Biztos a tegnapi miatt nem jött le – mondta szomorúan a lány.

- Á, látom Ms Swafford megtiszteli személyével háza asztalát. – mondta egy fagyos hang

- Piton professzor, remélem örül. – mondta egy gúnyos mosoly kíséretében

- Elhiheti, szívesebben látom itt, mint a Griffendélesek asztalánál. – intett a másik asztal felé, majd elviharzott.

Reggeli után elsőnek lépett be a terembe, s elfoglalta az első padot. Meglepetésére McGalagony is hamarabb érkezett.

- Tanárnő!

- Tessék Ms Swafford?

- Markkal mi van? Nem láttam reggelinél.

- Nem tudom, mi van Mr Granttel. – mondta, majd kissé aggódva hozzá tette – Este még nem láttam rajta, hogy rosszul lenne.

Ekkor azonban beléptek a többiek, s a beszélgetés abba maradt. McGalagony még egy aggódó pillantással ránézett a lányra, miután nem látta a fiút belépni.

- Ma megtanulják, hogy hogyan kell a teknősbékát tányérrá változtatni….

Miközben a tanár magyarázott, Gwen gondolatai a tegnap estére terelődtek. Eszébe jutott milyen jól érezte magát, a csókra, a zavarban levő fiúra, majd a tanárra.

- Ms Swafford! Megmutatná, hogy megy önnek az átváltoztatás.

- Persze! – kimondta a varázsigét, legyintett a pálcával, s sikeresen elvégezte feladatát.

- Gratulálok! – mondta Gwennek, majd odafordult a többi diákhoz – Vegyenek példát MS Sweffordról! 10 pont a Gr… a Mardekárnak a sikeres varázslatért.

Gwen meglepődött, hisz egyáltalán nem figyelt oda, s mégis elvégezte az átváltoztatást, sőt még pontot is gyűjtött. Felcsillant a szeme, s óra után megvárta, míg minden diák kiment a teremből, s odament tanárához.

- Tanárnő, lehetne egy kérdésem?

- Akár több is. – mosolygott

- Szeretném megtanulni az animágiát.

Látszott McGalagonyon, hogy meglepte ez a kérdés.

- Az-az igazság, hogy még nem vagyok tisztában a maga képességeivel, és…

- Kérem, tanárnő!

- Hát jó. Legyen. – egyezett bele – Vacsora után várom a szobámban!

- Rendben, és köszönöm.

Rohant kifele, amikor Markkal találta szembe magát. Nézték egymást egy darabig, majd nagy megdöbbentségéből felocsúdva, Gwen kissé rátámadt barátjára.

- Hol a fenében voltál? Tudod, hogy aggódtam miattad?

- Ne haragudj. –mondta lesütött szemekkel – Elaludtam. Elég rossz volt az éjszakám.

- Mr Grant! Elmondaná miért nem volt jelen az órámon?

- Reggel tudtam elaludni, s nemrég keltem fel. – mondta el szégyellve magát.

- Ha bepótolja a mai órát, eltekintek a hiányzásától. De, ha lehet, mellőzze a hiányzást.

- Rendben.

Felmentek Gwen szobájába, ahol a kandalló mellett szunyókált macskája.

- Nem is tudtam, hogy van cicád.

- Folyton kóvályog az iskolában. Már vagy három napja nem is láttam. Gyere, üljünk le.

- Szeretnék veled beszélni. – kezdte komolyan a fiú

- Nem haragszom a tegnapi miatt. Közel kerültünk egymáshoz.

- Igen, és-és hát beléd szerettem. – mondta pirulva a fiú. – Már amikor megláttalak megtetszettél. S tegnap, ahogy énekeltél a színpadon… Akkor jöttem rá, hogy beléd szerettem.

- Jaj Mark – mondta, majd letérdelt a fiúval szembe – Tudod, nekem te vagy az egyetlen barátom az iskolába, és az is maradsz.

- Barátként szeretsz – mondta maga elé

- Igen. De emiatt ne haragudj rám. Szeretnék a barátod maradni.

- Nem haragszom, de az lesz a legjobb, ha kevesebbet találkozunk.

- Rendben. – a lányt kissé meglepte ez a kijelentés, de nem tudott mit tenni

Felállt a fiú, s kiment a szobából. Gwen odament az ablakhoz, s ráült a párkányra. Cicája megérezte gazdája szomorúságát, s felugrott mellé.

- Jaj Delila. Végre találtam magamnak egy barátot, s most úgy érzem mindent elrontottam. – mondta, s elkezdte simogatni.

Nem volt túl sok kedve órára menni, de leballagott az erdő szélére. Mikor leért, akkor lépett ki a vadőrlakból a tanárja, s hozzá látott órájának.

- Köszöntök mindenkit! – mondta hatalmas mosollyal az arcán. – Ma egy nagyon érdekes állatot fogtok megismerni. Ehhez azonban be kell mennünk egy tisztásra az erdőben.

- Miii? – Ijedt meg néhány diák.

- Nem kell aggódni. Nem megyünk be annyira. Kövessetek.

A kis csapat tanárjuk után lépegetett, s félve néztek körbe. Majd miután kiértek egy szép tisztásra mindenki elámult. Senki nem gondolta volna, hogy van ilyen szép terület is az erdőben.

- Mielőtt idehoznám, kérek minden fiút, hogy lépjen hátrébb, mert inkább a lányokat tűri el maga mellett. – mondta, majd eltűnt a fák között.

A fiúk aggódó arccal mentek hátrébb, majd amikor meglátták a különleges lényt felsóhajtottak.

- Jaj Hagrid! Hiszen ez egy Unikornis! – sikított fel örömében az egyik Griffendéles.

- Úgy van Fatime. – mosolygott – Gyertek lányok, simogassátok meg nyugodtan.

Gwen meglepődve nézte a gyönyörű, s büszke teremtményt. Közelebb ment hozzá, s megsimogatta homlokánál.

- Mintha kacsintott volna! – mondta maga elé, s a következő pillanatban már a ló hátán találta magát.

- Gwendolyn! Ez hihetetlen, még senkit nem engedett a hátára. 10 pont a Mardekárnak.

Több Mardekáros először meglepődött, majd hangos ujjongásba tört ki. Gwen eközben a ló hátán ült, s simogatta az állatot, majd észre vett egy sebet rajta.

- Hagrid! Meg van sebesülve!

- Mi? Az nem lehet! – mondta, s oda rohant az állathoz.

Gwen a lovon ülve mutatta meg neki sebét.

- Vége az órának. Kérek mindenkit, hogy menjen be a kastélyba. Gwendolyn, segítene nekem?

- Persze. – bólintott, s elindult a lovat vezetve Hagrid után. Mikor már csak ketten voltak aggódva fordult Hagridhoz. – Mi történhetett vele?

- Nem tudom. Ez a seb, harapásnak tűnik. De nem tudom, hogyan szerezhette.

- Szegény. – mondta Gwen, s megsimogatta a ló fejét.

Mikor kiértek a vadőrlakhoz, Hagrid eltűnt a kunyhóban, s egy fura kinézetű krémmel a kezében tért vissza.

- Fúj ez mi? – kérdezte undorodva

- Saját fejlesztésű krém. – mondta nagy büszkén – Gyorsan gyógyítja a sebet, de csak az állatokét! – tette hozzá gyorsan. – Kérlek, tartsd féken, míg bekenem.

- Meg próbálom.

A ló azonban nem engedte, hogy hozzá érjenek. Gwen látta a rémületet, s fájdalmat a szemében.

- Majd én! – mondta, s kikapta a kenőcsőt Hagrid kezéből.

Halkan dudorászott, miközben egyre közelebb került a lóhoz, s az engedte, hogy bekenjék sebeit. Miután megkapta gyógyszerét, visszafutott az erdőbe nagy nyihogás közepette.

- Köszönöm a segítséget. –sóhajtott az óriás

- Szívesen. – mosolygott – Viszont most már mennem kell.

- Ohh, persze. Menj csak.

A lány futott fel a kastélyba, hogy elújságolja a történteket Marknak, majd a lépcsőnél eszébe jutott, hogy a fiú nem akar vele találkozni. Szomorúan ballagott le a pincetermek felé, észre sem véve tanára aggódó pillantását.

- A mai órán a Felix Felicis nevű bájitalt fogjuk elkészíteni. Tudja valaki mire használható?

 Többen csodálkozva néztek, mert még nem hallottak erről a főzetről. Ekkor azonban egy bátortalan kéz jelent meg a levegőben.

- Ms Swefford?

- Úgy tudom ez a szerencse bájitala.

- Helyes. 5 pont a Mardekárnak. Tud még róla valamit?

- Hát csak annyit, hogy nagy mennyiségben mérgező hatása van.

- Így igaz. – helyeselt, majd hozzá tette - A főzet szerencsét ad a fogyasztójának egy időre. S, amit ez idő alatt tesz sikeres lesz. – hátat fordított a kíváncsi diák szemeknek, s felvarázsolta a hozzávalókat, majd a diákokhoz fordult. – Most pedig munkára!

 Csendben folyt a lázas munka, mindenki szerette volna tökéletesre elkészíteni a főzetét. Óra vége fele Piton körbejárt a teremben, s elismerően nyugtázta, hogy sok diákja fog jól szerepelni a R.A.V.A.S.Z. vizsgán. Elégedett mosoly terült el az arcán, amikor is egy hatalmas robaj kizökkentette önteltségéből.

- Ms Rozdina, nem gondolja, hogy a főzet felrobbantás már nem divat a vizsgák előtt? 10 pont a Griffendéltől társai veszélyeztetése miatt. S az órai munkája is elégtelen.

A hetedéves Griffendéles összeszedte holmiját, s sírva kirohant a teremből. Gwen figyelte a szomorú lányt, észre sem véve, hogy belecsempésznek valamit az üstjébe. Kisebb robbanásra lett figyelmes, s meglepődött, hogy a főzete fele a ruháján kötött ki.

- Kent te görény! – kiabálta miután felmérte a lehetőségeket

- Ms Swefford, csalódtam magában. Azt hittem el tudja készíteni a szérumot.

- El is tudom tanár úr! – mondta dühösen

- Nem úgy vettem észre. – mondta felhúzott szemöldökkel

- Talán, ha a kis kedvence befejezné a piszkálásom, sikerült volna.

- Ne kenje másra ügyetlenségét! 10 pont a Mardekártól – mondta sziszegve. Látszott rajta, hogy nem szívesen teszi. – Mint az előbbi tárásnak is, a maga órai munkája is elégtelen.

- Igazságtalan! – kelt ki magából, majd becsapva maga mögött az ajtót felrohant szobájába.

A tanár meglepődött a történteken, s elgondolkodott, vajon igaz-e amit mondott.

A lány a szobájában épp kezdett össze csomagolni, amikor egy kedves hang kizökkentette pakolásából.

- Ne hagyd, hogy felidegesítsenek.

- Igazgató úr! Honnan tudja a jelszavam. – kérdezte meglepődve

- Gondoltam, hogy édesanyád neve lesz. – mosolygott, majd leült a fotelben. – Mark járt nálam a mai nap, ezért nem láthattad az órákon. Sajnálom, hogy így alakultak köztetek a dolgok. Mindenesetre holnaptól barátságotok újra vidáman telik majd.

- Hogy-hogy? – kérdezte szemöldökét felhúzva

- Hogy is mondjam, kiábrándítottam belőled. –kacsintott – Ja, és mesélt nekem a „koncertről” az egyik teremben. Szeretnék majd egy bált rendezni karácsonykor, és arra gondoltam énekelhetnél majd.

- Az-az egész iskola előtt?

- Csak azok előtt, akik nem mennek haza karácsonyra. Na meg, még úgyis van időd felkészülni addig. A bál előtti napon kérem jelzésed.

- Rendben. – egyezett bele

- Most pedig, gyere le vacsorázni. – Állt fel a fotelból.

A nagyterem felé sétálva beszélgettek még Gwen énektudásáról, s az igazgatót meglepte, hogy egy ilyen tehetség van az iskolájában. A nagyterembe érve Gwen elindult asztala felé, s miután helyet foglalt mosolyogva nézte igazgatóját.

- Egy jó hírem lenne mindnyájatok számára! – kezdett bele mondandójába –Egy hónap múlva, karácsonykor bál lesz. – meg várta, míg az ujjongás kissé abbamarad, majd folytatta – Ahh, majd elfelejtettem. Az alkalomhoz illő megjelentést várom el. – majd a tanári karhoz fordult – Önöket is szívesen látom!

Ezután elkezdődött a vacsora, ami elég lármásan zajlott a bejelentés miatt. Gwen gyorsan meg vacsorázott, mert már nem tudta elviselni a zsivajt. Odasétált Mcgalaony ajtajához, s lekuporodott a földre.

- Nem kéne a földön ülnie!

- Igaz tanárnő.

- Jöjjön be. – invitálta diákját – Először is kezdjük az elmélettel. – Odasétált a könyves polcához, majd a lány kezébe adott egy könyvet. – Arra kérném, hogy olvassa el. Ebben minden elmélet benne van. S, ha végzett, akkor kezdhetjük a gyakorlatot.

Még beszélgettek egy ideig, majd Gwen a szobájába ment, s a kandalló mellett elkezdte olvasni könyvét. Minél előbb meg akarta tanulni az animágiát.

Eközben bájitaltanára fejében a mai nap történései jártak.

- Nem lenne szabad bizalmatlannak lennem saját házam diákjával. – mondta magának – De év közben jött, s nem ismerem még, nem tudom, hogy milyen szándékai vannak.

Ekkor azonban eszébe jutott a lágy dallam, ami belemászott a fülébe mikor csak neki énekelt.

- Dehogy énekelt csak neked! – rázta meg fejét – Nem vagyok normális.

Ilyen gondolatokkal küszködve feküdt le.

^o^ ~ ^o^ ~ ^o^ ~ ^o^

Reggelinél a két fiatal egymással beszélgetett, s az aznapot tervezték.

- Mi lenne, ha elsétálnánk Roxmorts-ba? – kérdezte a fiú

- Mehetünk. Legalább körbenézek ott.

- Tényleg! Te még nem is jártál arra.

- Hát nem, de már hallottam a kis falucskáról.

- Na akkor ezt megbeszéltük.

Több szó nem esett kettejük között, gyorsan megreggeliztek, s elindultak.

- Van valami édesség bolt?

- Persze, hogy van. Csak nem édes szájú vagy?

- Á nem, csak most úgy ennék egy kis varázs csokit. – kacsintott

Elsétáltak a mézesfaláshoz, s a lány nagy megdöbbenés kíséretével lépett be az üzletbe.

- Te jó ég mennyi édesség! – ámuldozott

- Hát igen. Itt aztán minden van. Mit szeretnél enni?

- Csokibékát! Meg kéne venni minden ízű drazsét is, meg tökös derelyét.

- Huh, és ezt mind meg akarod enni?

- Dehogy. - kacagott

- A drazsé jó lesz későbbre, a derelyét meg Dumbledorenak.

Fizettek a boltban, majd zsákmányukkal a kezükben kiléptek az utcára.

- Körbevigyelek?

- Igen!

Mark megmutatott mindent a lánynak, s a hosszas túra után elindult vissza az iskolába. Mire visszaértek, mehettek is ebédelni.

- Köszönöm ezt a fárasztó délelőttöt.

- Nincs mit. – nevetett a fiú

Miközben beszélgettek, s önfeledten nevetgéltek, bájital tanáruk őket figyelte, s egy óvatlan pillanatban arra lett figyelmes, hogy ferde villával próbál meg enni. Magában magát szidta, s egy falatot sem evve kiviharzott a teremből.

A két diák közben kifele menet látta, amint a tanár majdnem fellökve őket kimegy a teremből.

- Szerinted mi baja lehet?

- Nem tudom. – mondta Gwen a tanár után nézve.

- Mi lenne, ha délután a parkban sétálnánk?

- Tanulnom kell.

- Gwen. Ne nézz már madárnak! Szombat van.

- Ezzel én is tisztában vagyok, de McGalagonyhoz járok külön órára, tudod!?

- Ja, igen. Hát jó. Akkor majd vacsoránál találkozunk.

Gwen a szobájába érve le akart kuporodni a foteljébe, de úgy gondolta átváltoztatja. Egy pálcaintéssel „babzsák” fotel lett belőle, s belefurakodva folytatta könyve olvasását.

Eközben Piton a szobájába fel alá járkált, s magát szidta.

- Nem igaz! Mit érdekel engem, hogy kivel röhögcsél?!

- Mert tetszik neked! – mondta egy hang a fejében

- De hát a diákom, meg különben is. Mit akarna tőlem?