Szerző megjegyzése: Írjatok véleményt :)

Idézet: NOX: Eskü

- És mi vezetett rá, hogy ne jelentkezz a versenyre? - kérdezte Lily, Piton mellett sétálva, kezében egy nagy könyvvel.
- Hogy én? Versenyezzek a zseniális Lily Evansszel? - kérdezte a fiú nevetve. - Lily, téged úgyse fog senki legyőzni! - megfogta a lány azon kezét, ami szabad volt.
- Zseniális? Érdekes, mintha a Roxfortban nem ilyen jelzőkkel illettél volna – heccelte a lány. Perselus elkomorult, de a másik elkezdett kacagni. - Látnád magad! - Piton elvigyorodott, majd elkezdte csikizni a lányt.
- Gonosz vagy! - mondta, majd abba hagyta a csikizést. - Ami volt, elmúlt, drága... - megcsókolta a lányt gyengéden, majd rámosolygott, Lily pedig vissza rá. - De, azért kíváncsi lennék, Pot... - elharapta a szót, mikor Lily arcát meglátta. - Bocsáss meg, nem akartam felhozni.
- Semmi baj. Túl vagyok rajta – mondta a lány. - Na, Bájital Zseni, mit szólnál egy versenyhez a nyírfáig? - kérdezte.
- És mi a nyeremény? - kérdezte fiú. Lily szeme felcsillant.
- Én...

Az óra megállás nélkül csörgött. Lily kinyitotta zöld szemeit, majd felült és egyet rácsapott az órára. Megdörzsölte a szemeit, majd kikászálódott az ágyból. Egy ilyen álom után, már nem szívesen találkozott volna Pitonnal, de a megegyezés szerint együtt mennek. Felvett egy farmert, egy fekete blúzt és arra egy fekete talárt, csuklyával, majd kilépett a már hajnalodó hűvösbe és az egyik kis sikátorba ment. Sóhajtott egyet, össze húzta a köpenyét, fejére húzta a csuklyát, nyakára kötötte a medált, majd hoppanált.
A beépülés könnyebben ment, mint gondolta. Piton segítségével mindenhol sima útja volt, mivel úgy tűnt a férfit mindenki ismeri.
- Nah tessék, tett a dolgod... - mondta, majd belépett az egyik cellába. - Ha valahova be akarsz jutni, hivatkozz rám nyugodtan, ha baj van, itt megtalálsz.
- Rendben – mondta a lány, majd elindult a barlangrendszer egyik folyosóján. Az egész szekta a föld alatt élt. Fekete taláros varázslókat látott a folyosókon sétálni, amellett néha egy-egy halálfalót. „Kevés halálfalót látni itt és mind nyugodtak. Nem értem, ha egy tárgy kell Voldemortnak miért nem szerzi meg. Ez a szekta gonosz, biztos, hogy...” A gondolatmenete megakadt, ahogy benézett az egyik nagyobb barlangba, ahová a folyosó vezetett. Odabent nők és gyereke voltak és a szekta tagok őket ápolták. Az egyik épp Lily mellett ment el befelé.
- Mi folyik odabent? - kérdezte a tagot. Az megfordult és a csuklyáját letolta a fejéről.
- Az erdőben élő asszonyok és gyermekek között járvány tört ki, őket ápoljuk – mondta, majd a lány szemeibe nézett,aki nem értő, kérdő tekintettel nézte az ápolást. - Nem ezt vártad, igaz, Idegen? - Lily riadtan felnézett. - Tudom, hogy nem vagy halálfaló, látszik a szemeden, de ne félj én nem árulom el. Nem szeretem a halálfalókat, azok Őt szolgálják, mi nem szolgáljuk Őt.
- De akkor, miért vannak itt? - kérdezte Lily. A férfi elmosolyodott.
- Gyere velem, Idegen – azzal megfordult és elindult a folyosón. Lily összébb húzta a köpenyét, majd utána ment. Ahova mentek, az a folyosó végén lévő ajtó volt. A férfi benyitott, majd betessékelte a lányt. A szoba ahova jutottak nem volt barlang kinézetű, sőt egy komplett irodára hasonlított, olyanra, mint Mordoné. A férfi leült egy íróasztal mögé, majd hellyel kínálta a lány. Lily leült egy székre és letolta fejéről a csuklyát.
- Az én neve Jaik. Én vagyok a szekta vezetője, te pedig...
- Lily - mondta a lány. Jaik bólintott.
- Te nem vagy halálfaló, gondolom te a másik oldalon állsz. Afféle kém vagy.
- A Főnix Rendjének dolgozom, tudja mi az?
- Eljutott ide a híre. Ő ellene küzdenek – mondta a férfi. Lily levette a medált a nyakából.
- Igen. Engem egy késért küldtek ide és, hogy megtudjam, miért kell Voldemortnak a kés.
- Itt kérem ne mondja ki a nevét még egyszer – kérte Jaik csendesen.
- Elnézést...
- Tehát egy kés, egy aranyozott végű tőr? - A lány bólintott. - Annak semmi értelme, a késnek nincsenek mágikus tulajdonságai és a halálfalók sem emiatt vannak itt. A tőr rituális tárgy, az áldozatokat öljük meg vele. Majdnem évente cseréljük. - A lány elsápadt. - Ne ijedjen meg, állat áldozatok. Birkák vagy nyulak, amik a rituálé után az asztalunkra kerülne sülve, vagy főve.
- Akkor viszont nem értem – mondta Lily csodálkozva. - Nem értem, miért küldtek ide.
- Sokan, így az önök rendje is úgy gondolja, hogy a mi szektánk fekete mágusokból áll és mindig arra volt hivatott, hogy megmérgezzük gondolkodásunkkal a világot, hogy hatalomra törjünk. Ezek az Ő tervei, nem a mieink. A mi csoportunkat kiirtották, pedig a környéken élők a megmondhatói, hogy sosem tettünk mást, mint tanítottunk. Sosem akartunk hatalomra törni, sosem öltünk embereket. Gyógyítottunk és megesett, hogy ezek halállal végződtek, de sose szándékosan. A saját szemével láttam, Lily, hogy mi oltalmazunk. Muglikat és varázslókat, nőket és gyermeket egyaránt. Önt sem adom fel, pedig Ő, biztos örülne, ha kézre keríthetne valakit a listáról.
- A listáról? - kérdezte meghökkenve Lily. Jaik kihúzott egy fiókot, majd kivett belőle egy papírt és átnyújtotta. Lily elvette, majd elkezdte tanulmányozni.

Élve:
Lily Evans
Sirius Black
Rita Horse

Holtan:
Alastor Mordon
Albus Dumbledore
Remus J. Lupin

- Gondolom, ön Lily Evans lenne – mondta a férfi. Lily még mindig a hat nevet nézte.
- Ki adta ezt önnek? - kérdezte.
- Az a férfi hozta, akivel ön érkezett.
- Perselus?! - nyelt egyet a lány. - És tudta, hogy mi van rajta?
- Nem tudom, Miss Evans – csóválta meg a fejét, majd felnézett. - De, hogy egy előbbi kérdésére válaszolja, a halálfalók azt akarják, hogy csatlakozzunk hozzájuk, mert gyógyító tudásunkat akarja használni, de sajnos az ajánlata igen csekély volt.
- Mit ajánlott? - kérdezte a lány.
- Az életüket... - hallatszott egy tompa hang. Jaik felugrott, ahogy Lily is és megfordult. Az ajtó előtt Voldemort állt teljes valójában. Kezében pálcájával. - Lily Evans – mondta, ahogy végignézett a lányon. Aki teljesen elsápadt és már érezhetően remegett a lába. - Már csaknem teljesen olyan, mint az én halálfalóim. - Lily eldobta a medált, ami nagyot koppant a folyosón.
- Hm. Látom, Perselus, jól végezte a dolgát. - Lily még jobban elsápadt. „Nem hiszem el, hogy becsapott! Átvert!” - Jaik, csukják börtönbe, vagy Imelia meghal... - A férfi elővette a pálcáját, majd a lány mellé lépett.
- Sajnálom – mondta. Lily nemet intett a fejével, hogy jelezze, nem neheztel a férfira. Aztán Jaik elvezette a lányt.

- Ki az az Imelia? - kérdezte, mikor a férfi bezárta a börtön ajtaját.
- A lányom – nézett le a földre. - Sajnálom, segítenem kellett volna.
- Nem tudhatta, hogy az, akit én barátomnak hiszek, elárul. Nem tudhatta, hogy Tudjaki idejön – mondta Lily, majd leült. - Menjen és ne higgye, hogy neheztelek magára.
- Kiszabadítom... - mondta halkan a férfi, majd távozott. Lily sóhajtva a hátát a falhoz támasztotta. Épp elaludt volna, mikor csörgés hallatszott és valaki lejött a börtönökhöz. Piton volt az. Lily, mikor meglátta felpattant, majd a rácsokhoz ment.
- Hogy tehetted ezt?! - kérdezte dühösen könnyező szemel. - Én megbíztam benned!
- Lily, nem tudtam a listáról és arról sem, hogy a Nagyúr idejön. Azt hittem, nem tudja... én...
- Szó szerint idézzem, Perselus? Azt mondta, hogy: „Látom, Perselus, jól végezte a dolgát.” Te ebből mire gondolnál?
- Nem rád mondta! - válaszolt a férfi. - Lily, nyugodj le és hallgass meg! - A lány hátat fordított neki, de azért hallgatta.
- Az én feladatom volt előkészíteni a tárgyalásokat Jaik-kal. Ezért tudtam arról, hogy a lányát elrabolták, tudtam arról is, hogy a Nagyúr idejön, de arról nem tudtam, hogy tudja, hogy... itt leszel. - Leroskadt a cellarácsok túloldalán. Lily megfordult. Valamiért úgy érezte, hogy a férfi igazat mond. - Higgy nekem!
- Most velem mi lesz? - kérdezte nyugodtabb hangon.
- Nem tudom. Reménykedned kell, mást nem tudok mondani...

„Neked is új reményt ad minden nap,
Adj esélyt a rejtett álmodnak
A szíved rég valóra váltaná
Tégy ma esküt rá!„