Idézet: Crystal: Volt egy lány

- Figyelj rám, Lily, kérlek! - csattant fel Piton. A lány megpróbálta kiszabadítani a kezét a férfi kezéből.
- Perselus eressz el, és hagyj békén! - rivallt rá, de a férfi nem engedte
- Most Ő küldött hozzád! - Erre a lány megdermedt. Csak pár napja volt, hogy utoljára látta Pitont, de megfogadta, hogy többet nem enged neki, most mégis megdöbbent.
- Volde...
- Ne mond ki a nevét! - rivallt rá most a férfi. - Igen Ő. Azt mondta, még két esélyt ad neked, hogy átállj hozzá, aztán megöl.
- El se kellett volna jönnöd! - csattant fel a lány. - Pontosan tudod, hogy nem állok át!
- De akkor meghalsz – engedte el a lányt. - Lily, nem fog neked megkegyelmezni.
- Nem érdekel. Inkább meghalok! – Megdörzsölte a csuklóját, majd szikrázó szemekkel ránézett. - Eressz.
- Személyesen akar veled beszélni.
- Én viszont viszolygok ettől, úgyhogy eressz! - mondta. - Figyelj, Perselus, egy kiáltásomba kerül, és James és Sirius idejönnek, úgyhogy eressz ki! - A férfi elállt az útból, a lány körbenézett, majd kilépett az utcából. Egészen jól bejött neki a blöff. Hoppanált. Haza.

- Lily, te remegsz – szólt James, mikor megfogta a lány kezét. - Mi történt?
- Már megint találkoztam vele, nem hagy békén! - panaszkodott. James elkomorodva ránézett.
- Most mit akart?
- Voldemorttól hozott üzenetet. Van két esélyem, hogy halálfaló legyek, vagy megöl.
- Bíztató... - mondta, majd átölelte. - Mindenesetre nyugodj meg.
- Az menni fog – bújt közelebb hozzá a lány. - Itt a karjaidban. - James komoly arccal simogatta a hátát, amíg a lány remegése meg nem szűnt. Zavarta ez a Pitonos dolog, de nem akarta Lily egy veszekedés miatt elveszteni... Mégis meg kell tudnia valahogy, hogy tényleg őt szereti-e, vagy Pitont. Igen, ez egy fontos kérdés. Mikor a lány megnyugodott elengedte, majd felállt.
- Mennem kell – mondta, és megcsókolta. A lány megfogta a kezét.
- Máris?
- Lily, lassan este tíz óra van... - szólt rá szelíden Lily szeme megcsillant, és elmosolyodott.
- És? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, majd elkomorodott. - Nem akarok egyedül maradni! Félek... - A férfi visszaült.
- Félsz? - kérdezte, majd elmosolyodott. - Mitől?
- Voldemorttól, Pitontól... attól, hogy elhagysz...
- Miért tenném? - kérdezte a másik.
- Mert nem tudsz bennem megbízni – válaszolt a lány a szemébe nézni. - Én szeretnélek meggyőzni, de nem tudom, hogy csináljam. Szeretném, ha bíznál bennem, ha biztosan éreznéd, hogy szeretlek.
- Lily... - A lány az ujját a férfi ajkaira tette.
- Nem kell, hogy ellenkezz. Én ezt megértem, tudom és érzem. Csak szeretnék tenni ellene valamit. Mit tegyek, hogy megbízz bennem?
- Nézz mélyen magadba. Elemezd az érzelmeidet, s mikor rájöttél kit szeretsz, akkor tudasd úgy, hogy vele, vagy velem ne találkozz többet – mondta halkan. - Ha tényleg nem lenne több számodra egy barátnál, akkor nem lenne semmi baj, de félek, hogy nem az. - Lily bólintott, James pedig felállt, és adott egy puszit a homlokára.
- Tényleg el kell mennem – mondta. A lány újra bólintott, majd hátradőlt a kanapén. A választás. Mi fájna jobban számára? Az, hogy James elhagyja, vagy, hogy Pitont nem láthatja többé. Választania kell, és fog is.

„Volt egy lány, aki megtanulta, nem baj, hogyha fáj,
S hitte, hogy egy napon majd ő is rátalál,
Aki jóban-rosszban majd mellette áll,
És többé nincs határ.”

- Lily, azt hiszem beszélnünk kell – fogta meg Perselus a lány kezét. Lily az arcára nézett, és elkomorult. Ma kapták meg a papírt, hogy képzett aurorok, annyira boldog volt. Kiválóval végzett.
- Valami baj van? - kérdezte halk aggodalommal.
- Hát, tudod vége az iskolának, és úgy hiszem, ideje, hogy a saját utunkat járjuk.
- Szakítani akarsz? - sápadt el a lány.
- A te döntésed – válaszolt egy mosollyal a férfi, majd előhúzott egy kicsi dobozkát. - Lily, hozzám jössz feleségül? - A lánynak elakadt a lélegzete, és úgy nézett a férfira, mintha az őrült lenne. Egy kicsit elmosolyodott, majd megfogta a férfi kezét, és az ujjait rácsukta a dobozkára.
- Ha nemet mondok, akkor szakítasz velem? - kérdezte elkomolyodott arccal.
- Tehát nem? - kérdezte a férfi elszomorodva.
- Nem, sajnálom, azt hiszem már mondtam miért. Nekem komolyabb érzelem kell egy házassághoz, sajnálom – mondta, majd végigsimította a férfi arcát.
- Akkor azt hiszem, ideje a saját utunkat járni. Talán jobb is így, úgy hiszem, nem lesz veszélytelen az életem – Lily ránézett, majd bólintott.
- Akkor igen, Az lesz a legjobb, ha így döntöttél.
- És te is, így döntöttél – mondta a férfi.
- Én szívesen folytattam volna – vont vállat Lily, majd egy puszit adott az arcára. - De azt azért tudd, hogy örültem, hogy mellettem álltál, és nem életem legrosszabb napjaiként fogok erre a másfél évre emlékezni.
- Én sem. Én életem legszebb napjait őrzöm szívemben, amit veled tölthettem. Légy boldog!
- Te is légy boldog...

Lily ismét arra riadt fel, hogy valaki áll a szobában, és őt nézi. Felült.
- Megint itt vagy? - kérdezte szomorú hangon.
- Itt – hangzott a tömör válasz. Lily felállt, majd Pitonhoz lépett.
- Döntöttem – mondta határozottan.
- Miről?
- Nem akarok veled többet találkozni, nem akarlak többet látni, nem vagyok beléd szerelmes. Csak vonzott, hogy szabad vagy, vonzott a másik oldal, ami nem olyan rendezett és nehéz, mint a jó út, de ennek vége. Perselus, ha tényleg szeretsz, hagy békén élni!
- Lily...
- Emlékszel mit mondtál, mikor szakítottunk?
- Hogy légy boldog. Még mindig ezt kívánom...
- Akkor engedd meg. Te akkor sem szakadsz el Tudodkitől, ha lehetne, de nem is lehet. Te is választottál, meg én is. Ellenségek lettünk, hát viselkedjünk holnaptól így! Kérlek ne keress meg többé, nem is tudsz majd. Megkérem Mordont, hogy védje meg a házam. - Piton bólintott, majd megfordult, és indulni készült.
- Én azért szeretlek.
- Tudom, de én nem szeretlek. Őt szeretem, és ez ellen nem tehetsz semmit. És még valami. Mond meg Tudodkinek, hogy inkább meghalok, minthogy halálfaló legyek. Nem kell több lehetőség, sose leszek halálfaló! A Főnix Rendjének tagja vagyok, auror vagyok, és ember vagyok, halálfaló sosem leszek.
- Megmondom neki. Hát, akkor Evans kisasszony – fordult meg. - Most kellene azt mondanom, hogy sárvérűekkel semmi dolgom, igaz?
- Hát ez illene ide – vonta meg a vállát a lány komoran.
- De ma még szerethetlek! - fordult meg.
- Menj el, kérlek! - Piton felsóhajtott, majd távozott az ajtón keresztül.