Szerző megjegyzése: Anne visszatér hőn szeretett iskolájába. Összefut kedves szereplőinkkel, és be is osztódik (szépen passzívan)...

3. Újra a Roxfortban

Másnap reggel Anne ásítozva ébredt, s miután nyújtózkodott egyet, és megtörölte a szemét, odabújt a mellette fekvő Luciushoz, mint egy kiscica. Fejében furcsa gondolatok keveregtek. Milyen lesz látni Severust, mint tanár? Vajon Dumbledore nem fog ráismerni? Hogy lesz ő a Nagyúr szeretője? Még számtalan ehhez hasonló elmélkedés akarta gondolkodásra bírni agyát, de egyszer csak megszólalt a jól ismert fagyos hang a fejében.

- Anne, gondolatátvitellel tudunk majd kommunikálni...Majd erre is meg fog tanítani Snape. A kérdésed, miszerint Dumbledore rádismer - e, felettébb logikus. Én is sokat gondolkoztam ezen. Tegnap, amikor visszahoztalak az életbe, egy bennlévő hulla tulajdonságait rád ruháztam. Metamorf mágus leszel, így nehezebb lesz a beazonosításod. Továbbá párszaszájú is lettél, amit tőlem kaptál. Az sem ártana, ha nevet változtatnál, választhatsz: Nataly, Angelina, Chate, Jessica...

- Nem maradhatnék inkább Anne? - válaszolt a lány a fejében lévő Voldemortnak.

- Okos vagy, igazi slytherin. Ha nem lenne túl veszélyes, halálfalónak is jelölnélek. De ez még korai. Most a név a fontos. Anne Denem leszel, utánam. Így sokan gyanakodni fognak rád, Potterrel együtt...Tökéletes lesz.

- Igenis, Nagyúr.

- Neked csak Voldemort, hisz a szeretőm vagy...

- Akkor igenis, Voldemort - húzódott mosolyra a lány szája.

- Ha szükséged lesz rám, csak próbálj meg rám koncentrálni erősen, vagy kérd Snape segítségét! Jó tanévet! - búcsúzott a Nagyúr Annetől. Lucius lassan mozgolódni kezdett a lány mellett.

- Jó reggelt, cicám - nyomott egy puszit a homlokára.

- Jó reggelt, Lucius - feküdt rá az izmos hasra An.

Egy pukkanás törte meg a csendet, amivel együtt megjelent Narcissa nemkívánatos személye is.
- Jó reggelt, drága férjem - vicsorgott az Annet simogató férfira.

- Jó reggelt, Narcissa - hangzott a gúnyos válasz gúnyos mosollyal fűszerezve.

- Cissy, úgy örülök neked - mosolygott bájosan a lány, majd sokat sejtetően lejjebb csúsztatta kezét kedvese hasáról. Narcissa szemei villámokat szórtak, majd végighordozva tekintetét a pároson egy pukkanással el is tűnt.

- Mégis mit vár, hogy nem nyúlok hozzád? - ingatta a fejét Anne, miközben keze elkalandozott...


- Draco, te mész elsőnek! - hangzott Lucius parancsa a King's Cross pályaudvar jól ismert fala előtt.

- Máris - sóhajtott a fiú, majd nekifutva eltűnt a 9 és háromnegyedik vágányt jelző tábla alatt.

- Anne, te jössz - nyomott egy puszit kedvese homlokára Lucius, majd átölelte. - Karácsonyi szünetben találkozunk! - kapott egy szájra puszit a lány, majd az ölelésből kibújva Draco után ment.
Újra a Roxfort Expressz...25 év után - gondolta An, majd elindult a vonatra fülkét keresni.


- Anne, Anne! Gyere velünk! - kacsintott rá az egyik kabinból kikukucskáló Malfoy.

- Hát jó - vonta meg a vállát a lány, majd bement a társasághoz. Lassan körbenézett. Két gorilla ült az egyik oldalon, a másikon Draco egy fekete hajú lány mellett.

- Crack vagyok! - állt fel az egyik testes fiú, kezét a jövevény felé nyújtva.

- Én meg Anne - válaszolta a lány, de nem fogadta el a kézfogást. Lassan mindenki végigmérte őt, és mindenki felállt hogy kezet fogjon.

- Pansy Parkinson - pattant a rókaképű lány is; Anne csak az ő gesztusát viszonozta.

- Monstro - hajolt meg a másik gorilla látva, hogy otromba kezét hiába nyújtaná.

- Draco Malfoy - állt fel a kisebbik Malfoy is, majd ismét kezet csókolt Annek.

- Na ne mond - nevetett An, majd leült a fiú mellé. Az út elég unalmasan telt, mindenki iránta érdeklődött, de végre megtört a monoton beszélgetés; Professzor Snape lépett be a fiatalok közé.

- Severus? - nevetett meglepődötten a lány.

- Hát itt vagy - húzta mosolyra a férfi is a száját. - Gyere velem! - mondta, majd megvárta míg a lány feláll, és kisétált vele az ajtón. A fülkében nem igazán értették a dolgot, mindenki elcsodálkozott házvezető tanáruk mosolyán és a tegezésen is.


- Nem hittem volna, hogy tanár lesz belőled - vigyorgott Anne, míg kerestek egy üres kabint.

- Én meg nem hittem volna hogy feléledsz... A bájital amivel ki lehetett hozni téged nagyon bonyolult, 10 évig tart az elkészítése. A Nagyúr számított erre.

- Igen, biztos - vonta meg a vállát a lány, majd leült egy üres fülkébe.

- A Nagyúr azt mondta, legilimenciát és metakommunikációt kell neked tanítanom. Továbbá nem bánná, ha otthon lennél a bájitalokban, tehát elég sok különóránk lesz.

- Oké - bólintott még mindig elvarázsoltan Anne, gondolatai a fiatal Severuson jártak, a régi életén.

- Amúgy az iskolában elvárom a Snape Professzor megszólítást, folyosókon mehet a Severus...

- Tehát nem engeded meg, hogy tegezzelek, mikor egyidősek vagyunk?

- Nem. Hisz csak mi tudjuk, hogy egyidősek vagyunk - hangzott a logikus válasz. - A különórákról még majd beszélünk. A Nagyúr majd küld neked utasításokat. Mindent értettél?

- Igen, Sev Professzor - mosolygott a lány.

- Nagyon jó - sóhajtott Snape. - Itt is vagyunk - nézett ki az ablakon. Anne 25 év után ismét megcsodálhatta az iskola tornyait. Elindult a fiákerek felé, hogy találjon magának helyet.


- Ms. Denem! - szólította meg őt hátulról McGalagony.

- Igen, tanárnő?

- Maga is az elsősökkel megy, hisz be kell magát osztanunk!

- Nem mondja komolyan? - vonta fel a szemöldökét An. Nem értette, hogy hogy képzelheti azt McGalagony, hogy azzal a mafla Hagriddal együtt elsőévesekkel körülvéve hajókázzon az iskolához.

- Komolyan mondtam, Ms. Denem! Irány a csónak! - parancsolta a tanárnő ellentmondást nem tűrő hangon. Anne kelletlenül elindult a gólyák felé, majd beült egy fatákolmányba. Minden kicsi érdeklődve pislogott felé, sokan sugdolództak róla, de ő nem szólt semmit; csak csendben ült és gondolkozott. Végre megérkeztek. McGalagony bevezette őket az előcsarnokba, elmondta mit kell csinálni. Anne látványosan ásítozott, dobogott a lábával és feketére festett körmeit nézegette, míg a gólyák megszeppenve figyelték a tanárnő minden utasítását.

- Hát akkor, indulás! - fejezte be mondandóját a professzornő, majd betessékelte a diákokat a nagyterembe. Anne elég kínosan érezte magát, körülötte nála 2 - 3 fejjel kisebb kislányok és kisfiúk várták izgatottan a beosztást. Érezte, hogy a teremben minden szem rá szegeződik, senki sem érti mit keres egy ötödikes lány a gólyák közt. Rohamosan fogytak mellőle az emberkék, sorra hangzottak el nevek, sóhajok és éljenzések. Végül már csak ő maradt.

- Anne Denem! - hangzott McGalagony éles hangja. Sokan felfigyeltek a névre, pár fiú rákacsintott, páran rémülve nézték a szőke démont. An lassan elindult a süveg felé, szemét Severuson tartva. Átpillantott az igazgatóra, aki fürkészően nézte őt. Elért a székhez. Hátat fordított a tanári asztalnak, majd helyet foglalt a pici ülőkén. A tanárnő rátette a fejére a süveget.

- Te nem vagy Denem... De mintha már ismernélek... Igen, biztosan ismerlek. A slytherinbe osztottalak... Nem most nem egyértelmű... Talán jobb lenne neked a griffindorben - szólt a lány fejében a Teszlek Süveg.

- Ha oda mersz rakni, széttéplek - vicsorogta Anne.

- Meg van oldva, mint múltkor - sóhajtott a süveg.

- SLYTHERIN! - kiáltotta, mire a slytherin tömeg éljenzésbe tört ki, élén Dracóval. An büszkén elindult asztalához, majd helyet foglalt a fiú mellett.


- Köszöntök mindenkit! - állt fel az igazgató. - Külön az elsőéveseket, és Denem kisasszonyt! - a név említésével megint mindenki a lányra nézett. - Tehát ismertetem a szabályokat! Az iskola melletti erdő tiltott terület mindenki számára! A folyosón varázsolni, trágyagránáttal játszani és hasonló csínyeket űzni ugyancsak tilosak! A teljes listát megtekinthetik Frics úr szobájának ajtaján. És most, jó étvágyat mindenkinek! - mosolygott az öreg, mire minden tányér megtelt íncsiklandozó falatokkal.

A vacsora befejezése után Anne elindult a kőfolyosók felé, de két srác az útjába állt. Meghajoltak a lány előtt, majd hátradobták hosszú, vörös hajukat.

- Had mutatkozzunk be - nyújtott kezet az egyikük.

- Fred és George Weasley vagyunk! - nyújtotta kezét a másik is.

- Sziasztok, a nevem Anne - mosolygott a lány, majd kezet fogott az ikrekkel. - Hanyadikosok vagytok?

- Már az utolsó évünkben járunk - sóhajtotta Fred.

- De még maradnánk szívesen - vigyorgott testvére.

- Igen, Frics imád minket, nem lenne szívünk itt hagyni őt - törölte meg szemét erőltetett szipogással Fred.

- Griffindorosok vagytok? - nevetett Anne.

- Igen igen - válaszolták. - Te meg slytherin, mint hallottuk.

- De nem tűnsz gonosznak - kacsintott George.

- Mert még nem ismertek - nyújtotta ki a nyelvét nevetve An.

- Hmm... Meglehet - töprengett Fred.

- Benne leszel a kviddics csapatban?

- Igen, a Drumstrangban hajtó voltam, remélem beválasztanak - mosolygott a lány.

- Mi is reméljük - néztek egymásra az ikrek.


- Ron, hova mész? - szólt a tömegben vörös hajú barátja után Hermione.

- Megismerkedek az új lánnyal - hangzott a válasz.

- Várj már meg! - kiáltott utána Harry is, majd megpróbálták utolérni a szaladó Ront.

- Hello Fred, George! - köszönt rá testvéreire a fiú. - Be sem mutattok?

- Óh, szervusz Roniprefi! - köszöntek vissza az ikrek. - Azt hiszem, egy prefektus egyedül is be tud mutatkozni... - mondta gúnyosan George.

- Mi megyünk is! Majd még találkozunk, Anne - kacsintott Fred a lányra. - És vigyázz, Roncimonci nehogy büntibe küldjön! - röhögtek elfele menet az ikrek.

- Tehát Ron vagy - szűrte le a következtetést zseniálisan An.

- Öhm...Igen...Ron Weasley - pirult el fülig a fiú.

- Hello, Harry vagyok - ért oda barátja is. - Harry Potter.

- Potter? - vonta fel szemöldökét a lány. Tiszta James...Biztos a fia...Vajon Lily adta be a derekát?

- Igen, Potter - válaszolta felháborodottan Harry, azt hitte, megint a „fiú aki túlélte” dumával jönnek, de An teljesen mást kérdezett.

- Ki az anyád?

- Az édesanyám Lily Evans - válaszolta döbbenten a fiú. A neve említése után általában az apja szokott felmerülni, nem az anyja.

- Tehát Lily - mosolygott An.

- Szia - érte utol barátait Hermione is. - A nevem Hermione Granger!

- Hello - köszönt neki Anne. - Ti is griffesek vagytok?

- Igen, azok - válaszolta még mindig lihegve Hermione. - Ron, gyerünk, fel kell kísérnünk az elsősöket! - ragadta meg a vörös üstökű fiú karját, majd elvonszolta magával.

- Melyik iskolából jöttél? - kérdezte Harry.

- Drumstrangból. Te is ötödéves vagy, ugye?

- Igen, az.

- Anne, cicám, gyere, menjünk! - fogta meg a lány kezét hátulról Draco. - Áh, látom megismerkedtél Potterrel - terült el a fiú arcán egy gonosz mosoly.

- Igen, meg - mosolygott a lány, ahogy a kisebbik Malfoy átkarolta őt.

- Most mennem kell - mondta Harry, majd elindult klubhelyisége felé.

- Tehát ő Potter... - mondta csendesen An, szemével követte az elfutó fiút.

- Potter egy loser... Gyere, menjünk - húzta magával Draco a lányt, majd elindultak a kőfolyosó felé.
Istenem, de rég jártam itt - gondolta Anne belépve a falon. Minden ugyanolyan volt, mint mikor idejárt. A kanapék, a szekrények, az asztalok...Minden.

An elbúcsúzott udvarlójától, és felment a hálókörzetbe. Lefeküdt az ágyára, majd gondolkozni kezdett.
Hát ők a Weasleyk... Az ő apjuknak köszönhetem a halálom...

- Anne, látom megismerkedtél Potterrel és barátaival - szólalt meg Voldemort a lány fejében.

- Igen...A fiú tiszta James...Ugyanolyan beképzelt...

- Pontosan. De megvan az első feladatom számodra. Össze kell jönnöd Potterrel. Meg kell bíznia benned. Teljesen.

- Azt hiszem menni fog. Az ilyenhez értek.

- Tudom. Potteren keresztül a lehető legtöbb mindent meg kell tudnod Blackről, Grangerről, és a Weasley- kről...

- Siriusról? - döbbent le An.

- Igen, Siriusról. Ő a fiú keresztapja. Most aludj. Holnap elkezdődnek az óráid Snappel. Nem szabad, hogy fáradt legyél!

- Értettem! - fejezte be a beszélgetést Anne, majd egy ásítás után el is nyomta az álom.