5. A különóra

Mikorra Anne felért a terembe, már egy kisebbfajta slytherin tömeg gyülekezett előtte. Mindenki az új tanárról beszélt, valami Unbridge-ról. Elvileg a minisztérium küldte. Elhangzott a csöngőszó, és betódultak a diákok. Egy békaképű banya fogadta őket cuki rózsaszínben. An célba vette az egyik hátsó padot, majd lehuppant Draco mellé. A csapat engedelmesen követte Mrs. Béka parancsait, magyarul szépen csendben olvasgattak.

Ebédnél viszont újra visszatért az élet, felcsendültek az első pletykák. An gondosan kiválasztotta azt a társaságot, akit a legjobban informáltnak talált, majd helyet foglalt köztük. Most épp egy vörös, göndör fürtökkel és fogszabályzóval rendelkező lány számolt be valami végzős hugrabugos és Ginny Weasley kavarásáról, mellette ülő -hasonlóan szép- barátnői vihogva fogadták a hírt. Anne kezdte feladni a reményt, hogy érdekes pletykát is hallhat, a kisebbik Weasley lány szerelmi kapcsolatai kevésbé érdekelték.

- Potterről semmi? - szólt közbe szenvtelenül, miközben a villájára szúrt hússzelettel játszott. A többiek enyhe fintorral fogadták a kérdést.

- Csak most jöttél, és már Potterre fáj a fogad? - ült le mellé a róka képű Pansy.

-Nem rossz srác -vont vállat.

- Azt hittem Dracora hajtassz - mondta, miközben igyekezett nem belenézni a kék szemekbe.

- Hát igen, Draco sem rossz - kapta be végre a rég kiszedett falatot.

- Furcsa ízlés -könyökölt le Sarah, a vörös borzadály. - Általában vagy Harry, vagy Draco, de nem egyszerre -eresztett meg egy félmosolyt.

- Nem is tudod elképzelni, milyen ízlésem van - mosolygott egy adag gúnnyal An.

- Úgy látom nem is óhajtod megosztani velünk...

- Nem, Parkinson, nem szokásom a magánéletemről fecsegni, olyanoknak meg főleg nem, akiket kemény 24 órája ismerek.

- Te tudod -vont vállat kicsit sértődötten, majd fekete fürtjeit füle mögé tette. - Ma lesz a nagy nap - jelentette be izgatottan pár perc várakozási idő után.

- Gyerek vagy esküvő?

- Denem, fogd már be a pofádat - fröcsögte.

- Óh, drágám, jobb dolgom sincs... Amúgy nem is igazán izgat sem a kölyköd sem az esetleges vőlegényed.

- Ha nagyon tudni akarod...

- Az előbb mondtam, hogy nem...

- Dracoval ma leszünk egy hetesek - jelentette ki büszkén, arcán egy mardekároshoz illő gőggel.

- Óh, gratulálok. Vajon hány lány várja a közeljövőben ugyan ezt a napot?

- Draco sosem csalna meg!

- Már megtette...

- Mégis kivel? - kérdezte lealázóan Rókakép, miközben mélyen belenézett Anne íriszeibe.

- Például velem - mosolygott gonoszan, majd felállt, és elindult az ifjabb Malfoy felé. Pansy kerek szemekkel figyelte az akciót, s tátott szájjal bámulta, ahogy barátja megcsókolja a szőkeséget. Feje megütötte a vörös árnyalatot, lecsapta az arany tányérra evőeszközeit, majd prüszkölve kiszaladt a teremből.

Most, hogy Anne-nek megvolt a mai napi öröme is, ideje volt küldetésére koncentrálni: a Potter hódításra. A taktikája már megvolt: először becserkészi Ront, ő könnyű préda, s így sok dolgot megtudhat áldozatáról. Aztán csak pár lépés, és kész is van. Tehát a mostani célpont Ron. A kérdés: hogy juthat közel hozzá? Első -és legkézenfekvőbb- megoldás bejutni a kviddics csapatba, ami aztán tényleg egyszerű húzás. Szóval irány Flint, hogy bevegyék.

Miután mindezt átgondolta, elindult előkeríteni a hatodikos slytherint, akit a klubhelyiségben vélt felfedezni.

- Hé, Flint! - szólt oda - az éppen olvasó - fiúnak.

- Hé Denem - nézett vissza a megszólított. - Mondd - ült fel.

- Ugye te vagy a kviddicscsapat vezetője? - huppant le mellé An.

- Igen, szolgálatodra - hajolt meg. - Miben segíthetek - mosolygott.

- Nincs véletlenül egy megüresedett hajtó posztod? - nyalta meg a száját.

- Sajnos nincs, tele vagyunk. Miért? Jól játszol? - vonta fel érdeklődve a szemöldökét.

- Hát, igen, eléggé. A másik sulimban én voltam a legjobb.

- Akkor pénteken legyél a pályán délután 4 - kor, akkor lesz az első edzés, majd meglátom, hogy mit tehetek -kacsintott, majd újra könyvébe temetkezett.

- Köszi szépen - nyomott egy puszit Flint arcára Anne, majd felállt, és kisétált a szobából.


A délutáni két óra -a jóslástan és a legendás lények gondozása- elég unalmasan telt, de aztán végre vége volt az első napnak. Legalábbis a társasági részének, ugyanis még hátra volt a különóra.

- Merre mész, Anne cica? - fogta meg a lányt hátulról Draco a klubhelyiség kijárata előtt.

- Különóra - válaszolta szenvtelenül, néha - néha Pansy féltékeny arcát fürkészve.

- Miből? - lepődött meg a fiú.

- Bájitaltan - mosolygott An.

- Snape? - vonta fel szemöldökét.

- Ki más? - vigyorgott. - De elengedsz? Mindjárt hét óra, elkésem.

- Óh, persze, menj csak -engedte el a lány derekát. - De előbb egy búcsúcsókot - mosolygott kajánul, majd letámadta a szőkeséget.

- No, most már megyek -tolta el magától udvarlóját, majd sietve elindult a bájitaltanterem felé.

Tudta, hogy Severus nem igazán szereti, ha más késik, viszont ő imád „stílusosan később érkezni”. De most egy árva szava sem lehet, 6 óra 59 perc van, és ő már az ajtó előtt áll. A kopogást túl udvariasnak találta, ezért simán lenyomta az ezüst kígyós kilincset, és benyitott a pincébe. Gyorsan körülhordozta tekintetét, hogy megtalálja a sötét alakot, de az semerre nem volt.

- Severus! - kiáltotta, majd járkálni kezdett a teremben. - Seeeeev! - üvöltötte hangosabban, a hideg falak visszaverték a hanghullámokat, de nem ütköztek egy Severusba sem. An tekintete megállt egy korhadó ajtón, s el is indult felé. Kíváncsian nyitotta ki.

- Potter? - lepődött meg az elé terülő látványon. - Sev? Mi ez? - húzta össze szemöldökét.

- Sev? - nézett érdeklődve a lányra Harry. - Mióta tegezed te Snape-et?

- Mi közöd hozzá Potter?

- An...akarom mondani Mss Denem, kérem várjon a teremben -sziszegte Snape. - Potter, te meg takarodj el, jövő héten ugyan itt ugyan ekkor! - közölte a megszeppent fiúval, majd megvárta, míg kimegy, és bezárta utána az ajtót.

- Bocs, Sev - húzta el a száját Anne.

- Már csak ez hiányzott ehhez a bravúros naphoz - sóhajtott. - Nem elég, hogy ezt a Pottert kellene tanítanom...

- Sev, nyugi már - ült le mellé An. - Ne légy feszült...

- Mit csinálsz? - állt fel hirtelen a férfi, miközben a lány elkezdte leszedni róla sötét talárját.

- Elment az eszed? Azt akarod, hogy Lucius kinyírjon?

- Jaj, Severus, Luc nincs itt - mosolygott bájosan, majd simogatni kezdte a fakó arcot.

- An, nem érted? A Nagyúr előtt semmi nem maradhat titokban! - húzódott el megint, de már kevesebb erőfeszítéssel.

- Igen, tudom... Hacsak le nem zárod előtte az elméd... Amihez még 16 évesen értettél...

- Most is értek hozzá - sziszegte. - De a Nagyúr előtt senki nem zárhatja le az elméjét.

- Nem is kell az egészet - incselkedett An. - Elég, ha csak ezt az emléket rejted el, Sev - suttogta Snape fülébe.

- Anne, könyörgöm, ne csináld - kérte megnyújtva a szavakat, nem valami meggyőzően. A lány már lefejtette tanáráról a talárt, s így láthatóvá vált a vékony, de vonzó Snape-felsőtest. A férfi feladta a tiltakozást, gyengéden megcsókolta diákját, miközben keze haladt egyre lejjebb és lejjebb. Pár perc nyelvcsata után lekerültek a ruhák is. Sev a tanári asztalra fektette Ant és a szőkeség kebleit kezdte csókolgatni. Végignyalta a lapos hasat, míg el nem ért céljához. Mohón fúrta bele nyelvét a lány lábai közé, ebben még jellegzetes orra sem tudta megakadályozni.

- Ezt nem... nem szabad, An - sóhajtotta pár perc múlva.

- Most már mindegy, Sev - simított végig a férfi arcán. - Tudom, hogy akarod - mosolygott kihívóan. A válaszra nem kellett sokat várnia, Snape vállaira tette a formás lábakat, majd egy lökéssel a lányban volt. Lihegés és halk sikolyok közt gyorsították egyre inkább tempójukat, majd egy erőteljes mozdulat után mindketten elértek a csúcsra. Pár sóhaj hagyta el a két szájat, majd újra egymásra tapadtak az ajkak.


- Ha miattad adaváznak le - rázta a fejét Severus, miközben megigazította az imént felvett talárját.

- Nagyon remélem, hogy nem derül majd ki - öltözött fel Anne is, miután egy gyors pálcalegyintéssel letisztította magát.

- Ezt azért idd meg - dobott oda neki egy fiolát a férfi. - Nem tudnánk letagadni, ha még gyereked is lenne tőlem - eresztett meg egy félmosolyt.

- Óh, kösz... Ez nem árt. Kár, hogy Luciusnak nem jutott ez eszébe - itta meg a lötyit. Sev felvont szemöldökkel és érdekes arckifejezéssel bámulta partnerét.

- Gratulálok... Úgy látszik az előbb csináltam fel egy diákomat, akinek nagy valószínűséggel egy Malfoy érik a hasában...

- Jajj, Sev, ne mondd, hogy nem volt jó -mosolygott a lány, majd megint megcsókolta tanárát. -Most mennem kell, másfél óra alatt sok bájitalra megtaníthattál...

- Másfél óra?! - hökkent meg. - Tényleg jobb lenne, ha mihamarabb visszajutnál a klubhelyiségbe...

- Könnyebb lenne, ha kinyitnád az ajtót...

- Ja, tényleg - kapott a fejéhez, majd meglegyintette pálcáját, s pár kattanás után kitárult az ajtó, s kilibbent rajta An. Severus pár pillanatig még csodálhatta a szőke tincseket, aztán lehuppant egy székre, s fáradtan és gondolkodva simította végig fekete haját.