3. Újra a Roxfortban

Reggel Alicia elbúcsúzott Jennyfertől és ládájával együtt Roxmortsba hoppanált. Onnan gyalog folytatta az útját a kastélyig, amelyet jó 10 percnyi gyaloglás után meg is pillantott. Furcsa érzés volt Alicia számára újra látni egykori iskoláját, hiszen már 10 éve nem járt ott.
Miközben a hatalmas tölgyfa ajtó felé ballagott, gondolatai akaratlanul is elkalandoztak. Szép emlékek fűzték ehhez az épülethez és mégis szomorú volt, mivel tudta, hogy ezek mind csak emlékek és szereplői már sosem térhetnek vissza.
5 perc múlva már Dumbledore dolgozószobája előtt állt, és rádöbbent, hogy nem tudja jelszót. Reménytelenül próbálgatta a legkülönfélébb szavakat amik csak eszébe jutottak, de nem járt sikerrel, amikor hirtelen egy hang törte meg a pillanatnyi csendet. Alicia összerezzent ijedtében. Valahonnan ismerős volt neki a hang, de nem emlékezett arra, hogy honnan. Majd hírtelen megfordult és két ébenfekete szempárral találta magát szembe. Az első megdöbbenéstől nem csak ő, de a szempár tulajdonosa sem tudott megszólalni. Egyikük sem hitte volna, hogy valaha még látni fogják egymást, azt meg főleg nem, hogy pont a Roxfortban. A hirtelen támadt csendet végül Alicia törte meg.
- Szervusz Perselus - köszönt egy szívélyes mosoly kíséretében a bájitaltan tanárnak.
- Jó napot Miss Stanford - jött a hűvös és közönyös felelet. - Említette Dumbledore professzor, hogy jönni fog, de úgy látom kisebb nehézségbe ütközött - Piton gúnyos mosolyra húzta száját.
Alicia kicsit megszeppenve ugyan a gúnyos választól, de azért folytatta a beszélgetést:
- Igen, Dumbledore professzorral kell beszélnem,de sajnos nem tudom a jelszót.
- Azt mindjárt gondoltam. Ha tudná akkor nem álldogálna itt már vagy negyed órája.
Alicia egy kicsit elpirult, de nem hagyta magát ilyen könnyen. Tudta, hogy Perselus sosem volt egy barátságos lelkületű ember, de Alicia nem értette, hogy vele miért viselkedik így, hisz ők sosem voltak rosszban. Így Alicia eldöntötte, ha Perselus így akkor ő is úgy.
- És ha lenne benned egy cseppnyi udvariasság akkor nem hagytad volna, hogy itt álljak, szóval mi a jelszó?
A bájitaltanár kicsit sem lepődött meg Alicia visszavágásán. - Semmit sem változott. Ugyanolyan mint 17 évesen mikor utoljára láttam. - gondolta magában.
- A jelszó: Citromos italpor.
- Nagyon köszönöm. - húzta fel az orrát Alicia, majd észre vette, hogy a bájital tanár még mindig ott áll. - Neked nincs dolgod?
- De, Dumbledore professzor engem kért fel, hogy mutassam meg a szobád. Miután beszélt veled.
- Mekkora öröm!-sóhajtott fel Alicia.
- Higgye el, nem én jelentkeztem. - jött a válasz, ám Alicia már nem reagálhatott, mivel a tanár kimondta a jelszót mire az igazgatói iroda ajtaja kinyílt.
Mindketten beléptek Dumbledore irodájába. Az igazgató íróasztala mögött ült és csillogó szemeit az érkezőkre emelte.
- Jó napot Miss Stanford. Látom már találkozott Perselusszal.
- Jó napot igazgató úr. Igen, már volt szerencsénk egymáshoz - jegyezte meg gúnyosan.
- Foglaljanak helyet kérem. Remélem kellemes útja volt! Szeretném átadni önnek az órarendet, az év Szeptember 1-jén kezdődik a megszokott rend szerint. Ma délután szeretnék összehívni egy tanári értekezletet ahol bemutathatom a többi tanárnak. Más fontos dolog nincs. Kérem Perselus akkor mutassa meg a kisasszonynak a szobáját.
Piton bólintott, mindketten felálltak és két perc múlva már a folyosón jártak.

Egyikük sem szólt a másikhoz, Pitont ez látszólag nem zavarta, de Alicia rendkívül utálta a kínos csendeket, így megpróbált beszélgetést kezdeményezni.
- Mióta tanítasz a Roxfortban?
- Tíz éve.
- Az szép kerek szám. - mondta kedvesen.
- Az.
- Bájitaltan tanítasz igaz? - folytatta,de kezdett idegessé válni a tanár egyszavas válaszaitól.
- Igen.
- Te aztán sokat beszélsz. Bele ne fáradj.
- Az talán meg sem fordult a fejében, hogy nem akarok beszélgetni?!
- De, miért nem? Nem tudom mi történt veled. Mikor még a Roxfortba jártunk nem ilyen voltál. Most rideg és közönyös vagy velem. Régen barátok voltunk.
- Sosem voltunk barátok. - emelte fel a hangját hirtelen Piton.
Alicia azt hitte rosszul hall. Nem tudta mire vélni ezt a kis kirohanást. De nem volt ideje válaszolni, mert közben megálltak egy ajtó előtt és Piton rögtön folytatta. - Ez a szobád.
Azzal Piton megfordult és elindult az ellenkező irányba.
-Kösz! - kiáltotta a férfi után dühösen Alicia.

Szomorúan és mérgesen nyitott be a szobájába. De rögtön meg is torpant az ajtóban. Gyönyörű szobát kapott. A fal mellett egy szépen megvetett baldachinos ágyat pillantott meg, alatta a szőnyeg mélyzöld színű volt, ez Alicia egyik kedvenc színe. Az ággyal szemben hatalmas gardrób állt.
-Szükségem is lesz rá, annyi ruhát pakoltam be - morfondírozott magában. Majd az ablakhoz lépett és szélesre tárta. Nagyon szép volt a kilátás, az ablaka pont a tóra nézett.
Lassan elkezdte kipakolni a holmijait. Talárjait szépen sorban felakasztotta, kedvenc képeit melyek barátait ábrázolták szépen sorban elhelyezte éjjeli szekrényén. Majd miután mindennel végzett, rendbe szedte magát a fürdőszobában és ledőlt az ágyra.
Nem értette Perselus viselkedését, de megfogadta, hogy nem nyugszik addig amíg meg nem tudja, hogy miért ilyen ellenséges vele Piton.