Szerző megjegyzése: Itt a kövi fejezet! Remélem tetszik, ha így van vagy éppenséggel fordítva egy kritika keretében nyugodtan írd meg. Szívesen fogadok minden véleményt!

4. Mi bajod van velem?

Alicia nem tudott mit kezdeni magával. Elrendezte a holmijait, átnézte az órarendjét, és mivel más dolga egyenlőre még nem volt, így az ablaknál álldogált és a napfényes parkot nézte. Tekintette hosszan elidőzött a fúriafűzön. Még élénken élt emlékezetében az első találkozása a vad fával, ami két borda eltörésébe és 1 hét gyengélkedői fogságba került neki. Mikor gondolatai visszairányultak a jelenre, megpillantotta a kunyhójából éppen kilépő Hagridot. Nagyon rég nem látta a vadőrt, így gondolt egyet és 5 perc múlva már az udvaron sétált. A vadőr hamar észrevette a felé közeledő nőt, de először nem ismerte fel benne azt a kislányt aki 10 évvel ezelőtt oly gyakran meglátogatta őt, és ivott meg vele egy-egy csésze teát.
- Jó napot kisasszony - köszönt kedvesen a vadőr.
- Kisasszony? Hagrid, már meg sem ismersz? Annyira biztos nem csúfultam el ezalatt a 10 év alatt.
A vadőr összeszűkült szemekkel nézett Aliciára, majd kiült az arcára a megdöbbenéssel vegyes boldogság.
- Alicia? Komolyan te vagy az?! Hihetetlen mennyit változtál mióta nem láttalak. Kész nő lett belőled.
- Hát, igen. Te viszont semmit sem változtál. Ugyanaz a kedves és szeretetre méltó Hagrid vagy aki 10 éve.
- Köszönöm a bókot. Gyere csak be. Igyunk meg egy csésze teát.
- Rendben.
Azzal beléptek Hagrid kunyhójába. Alicia magában megjegyezte, hogy nem csak a vadőr, de a kunyhó sem változott semmit. A szegényes berendezés ellenére a kis ház, még mindig melegséget árasztott magából. Alicia helyett foglalt, Hagrid pedig már fel is tette a vizet forrni.
- Dumbledore említette, hogy talált valakit a Sötét Varázslatok Kivédése tárgy oktatására, de azt nem említette, hogy téged. Ha tudtam volna előre, lementem volna eléd Roxmortsba. Tudom, hogy nem szeretsz vonatozni és inkább hoppanálsz. Már iskolás korodban is sokszor panaszkodtál, hogy nem bírod a zötykölődést a vonaton.
- Rendes vagy, de nem volt problémám, hamar ideértem. De most mesélj, olyan rég beszéltünk.
- Hát igen, 10 év hosszú idő.
- Azt hallottam, hogy te tanítod a Legendás Lények gondozását.
- Igen, nagyon szeretek tanítani. Ráadásul pont olyannal foglalkozom ami közel áll a szívemhez - mosolygott a vadőr.
- Ebben biztos vagyok. Arról is hallottam az egyik rendi gyűlésen, hogy nem rég tértél vissza egy küldetésről.
- Igen, Dumbledore professzor megkért, hogy keressem fel Aldort, az északi hegyekben élő óriások vezetőjét. Az igazgató úr úgy gondolta, hogy őket talán még meg lehet győzni, hogy álljanak a mi oldalunkra. Félig-meddig igaza is volt. Az óriások nem eszes lények, de annyit még ők is tudnak, hogy ha Voldemort mellé állnak akkor megkapják azokat a területeket is és jogokat is amiktől a varázslók még annak idején megfosztották őket. Így Aldor azt mondta, csak akkor harcolnak a mi oldalunkon, ha mi ezeket biztosítjuk nekik.
- És ezt mi biztosítani tudjuk? Azokon a területeken már rég falvak és városok terülnek el. Nem lehet azokat csak úgy lerombolni.
- Hát éppen ez az. Mikor ezt közöltem Aldorral, szörnyen dühös lett, és majd hogy nem halálra vertek. Éppen, hogy csak sikerült elmenekülnöm.
- Akkor tehát már rájuk sem számíthatunk - állapította meg keserűen Alicia.
- Sajnos nem.
A következő pár órát nosztalgiázással töltötték el. Sokat nevettek a régi tréfákon, vidáman gondoltak vissza a régi teázásokra és szomorúan emlékeztek meg régi barátaikról, akik már nem lehettek itt velük.
Majd hirtelen arra lettek figyelmesek, hogy egy bagoly töretlenül ostromolja az ablakot a csőrével. Hagrid kinyitotta az ablakot, elvette a levelet a madártól és elolvasta.
- Dumbledore írt, 10 perc múlva kezdődik az értekezlet.
- Akkor induljunk - felelte izgatottan Alicia.
Viszonylag gyorsan lépkedtek, ennek ellenére érkezésükkor már minden tanár megjelent az értekezleten. Hagridék csendben becsukták az ajtót, majd Dumbledore maga mellé intette Aliciát.
- Kedves kollégák! Engedjék meg, hogy bemutassam iskolánk új Sötét Varázslatok Kivédése tanárát, Miss Stanfordot. Bár úgy gondolom, hogy őt nagyon sokan ismerik még diák korából. Kérem mindenben legyenek a segítségére. Kisasszony ha bármire szüksége lenne, forduljon bizalommal bármelyikünkhöz.
- Rendben, köszönöm Igazgató úr.
Ezután Alicia mindenkivel kezet rázott. Furcsa volt egykori tanárait úgy kezelni mint egyenrangú feleket. Számára ő még mindig csak diák volt. De látva a tanárok kedves mosolyait és hallva a bíztató szavakat, rögtön rájött, hogy senkivel nem lesz rossz kapcsolatban. Kivéve Perselust. Ő egy másik kategóriába tartozott. Amint vége lett az értekezletnek kiviharzott a tanáriból szóra sem méltatva Aliciát. De Alicia most nem hagyta magát lerázni.
- Szervusz! Nincs kedved beszélgetni?
- Nincs!
- Miért vagy velem ilyen ellenséges? - fakadt ki Alicia
- Sajnálom, ha saját magad még nem jöttél rá.
- Mire kellett volna rájönnöm?
- Semmire!
- Na, ebből elég! Most azonnal elmondod, hogy mi bajod van velem.
- Hogy mi bajom?! Délelőtt említetted, hogy régen barátok voltunk, nos had világosítsalak fel, hogy mi sosem voltunk barátok, mivel egy barát nem csinálja azt a másikkal, hogy alaptalanul megvádolja és utána se szó se beszéd eltűnik mint a kámfor! - mondta magából kikelve Piton
- Nem értem, hogy miről beszélsz! - felelte szinte ordítva Alicia.
- Nem?! Akkor nagyon sajnállak. Bocsáss, meg de van jobb dolgom is mint veled cseverészni - azzal hátrafordult és otthagyta a megdöbbent lányt a folyosó közepén.
Alicia szörnyen fel volt dúlva. Egyszerűen nem tudta, hogy Piton hogy beszélhetett vele így.
Bevágta maga mögött szobája ajtaját és levetette magát az ágyra.
- Mire gondolhatott? Nem értem.
Visszaemlékezett, hogy volt egy veszekedés közte és Perselus között, még a 7-ik évük végén. Mivel Sirius és Alicia barátok voltak ezért folyamatosan két tűz közé került a Sirius és Piton között dúló párharc miatt. Egy ilyen miatt vesztek össze akkor is mivel Perselus ok nélkül rátámadt Siriusra a folyosón és az a gyengélkedőn kötött ki.
- De mi azt megbeszéltük. Küldtem neki egy levelet, amiben megírtam neki, hogy nem haragszom és valamilyen szinten jogosnak és érzem a támadást hiszen Sirius folyamatosan, oktalanul megszégyenítette őt.
- Kétszer is üzentem neki, de véget ért az iskola és ő nem keresett - morfondírozott magában Alicia. - Nem értem, hogy akkor mi lehet a baj!