Szerző megjegyzése: Kellemes Olvasást! :)

7. Sajnálom

A kopogásra nem jött válasz. Alicia nem értette, hogy hol lehet ilyenkor Perselus? Fülét az ajtóra tapasztotta és úgy hallgatózott, hátha hall valamit. Abban a pillanatban, hogy a lány füle az ajtóra ért, az ajtó kinyílt, ő pedig hassal a padlóra esett. Ráadásul pont Perselus lábai elé. Aliciát annyira hirtelen érte a dolog, hogy kb. 1 percig tartott mire rájött, hogy a földön fekszik. Gyorsan felkelt leporolta a ruháját, majd felnézett és rögtön szembe találta magát Perselus dühös és értetlenkedő arcával.
- Szia! - köszönt a lány a szégyentől kipirosodott arccal.
- Jó napot! - jött a hűvös felelet. - Legközelebb óvatosabban hallgatózzon. Megtudhatnám, hogy mit keresett az ajtóm előtt?
- Én nem hallgatóztam csak beszélni, szerettem volna veled.
- Ugyan miről?
- Kettőnkről.
- Akkor nincs miről beszélnünk! Megmondtam, hogy köztünk sosem volt sem, barátság sem semmi más.
- Te is nagyon jól tudod, hogy ez nem igaz. Az egész egy féléreértés. Éppen most beszéltem Jennyvel és ő...
- Nem érdekel, hogy mit hallottál attól a Blacktől. Megmondtam, hogy nincs miről beszélnünk.
- De igen! Igen is van miről beszélnünk. Kérlek, hallgass meg. Mire befejezem ígérem mindent meg fogsz érteni.
- Erre nekem nincs időm!
- Akkor szakíts rá. Nekem fontos a ... a barátságunk. - mondta halkan Alicia. Érezte, hogy nem sokáig bírja tovább ezt a merev elutasítást és a férfi vádló tekintetét. Érezte, ahogy egy könnycsepp végig fut az arcán, és végül lehull a földre.
Perselus ezt látva tudta, hogy a lány valami fontosat akar mondani, és bár maga sem tudta miért, de Alicia fontos volt számára. Nem ismerte azt az érzést, ami abban a pillanatban elöntötte a szívét. Csak azt tudta, hogy ez az egész még 7-ben kezdődött, és hogy az óta sem tudta kiverni a lányt a fejéből. Még maga sem hitte el, hogy valaki iránt ilyen érzelmeket táplálhat, de tudta, ha most nem hallgatja meg a lányt, egész életében bánni fogja.
- Rendben van - mondta sokkal nyugodtabb hangnemben Piton és ő is helyet foglalt Aliciával szemben.
-Szóval! Az egész úgy kezdődött, hogy én küldtem neked egy levelet, miután megtámadtad Siriust és...
- Igen, volt szerencsém olvasni - szólt közbe gúnyosan Piton.
- Kérlek, ne szakíts félbe! Te nem azt a levelet olvastad, amit én küldtem neked.
- Tessék? - értetlenkedett a férfi és előrébb dőlt a székben.
- Miután Sirius kikerült a gyengélkedőről, ő és James elhatározták, hogy bosszút állnak rajtad...
Ezután Alicia belefogott a teljes történet elmesélésébe. Piton pedig szájtátva hallgatta, hogy az egész egy átverés volt és rádöbbent, hogy 10 évig feleslegesen haragudott arra a lányra, aki mindenkinél többet jelentett neki.
- Szóval ez történt - fejezte be Alicia és fejét lehajtva várta, hogy mit fog mondani a férfi az elhangzottakra.
De Perselus csak ült és gondolataiba mélyedt. Rettentően boldog volt attól a tudattól, hogy visszakapta régi "barátját", aki egyáltalán nem olyan amilyennek ő 10 éven keresztül tartotta. Annyira elmélyült a gondolataiban, hogy csak nagy sokára vette észre, hogy Alicia felállt és az ajtó felé lépett.
- Perselus! Tudom, hogy semmi okod nincs arra, hogy higgy nekem. De te a szíved mélyén tudod, hogy soha nem tettem volna veled ilyet. Bár úgy látszik, hogy 10 évvel ezelőtt, ez nem jutott eszedbe. - mondta csalódottan Alicia, miközben kezét az ajtókilincsre helyezte.
- Sajnálom! - hallotta hirtelen a férfi hangját Alicia.
- Tessék? - fordult vissza a lány Perselus felé, és belenézett a tanár csillogó ébenfekete szemeibe.
- Sajnálom, hogy nem hittem neked. Te voltál az egyetlen, aki...aki igazán közel állt hozzám és én mégis azt hittem, hogy csak szórakoztál velem. De belátom, hogy nagyot tévedtem.
- Nem kell sajnálnod - mondta csendesen Alicia és közben, megfogta Perselus kezét.- Én mindig melletted leszek.
Megölelték egymást, ekkor egy rövid időre összetalálkozott a tekintetük. Alicia szívében pedig életre kelt egy új érzés. Egy érzés, amit még senki iránt sem érzett.
Este volt már mire Alicia visszatért a szobájába, ezért inkább nem kopogott be Jennyhez.
- Biztos ő is nagyon fáradt. Lehet, hogy már alszik - gondolta a lány, majd lefürdött, átöltözött és bebújt az ágyba.
A kastélyban mindenki mélyen aludt, kivéve két embert, akik magányosan figyelték a teliholdas éjszakát. Egyikük sem tudott aludni az éjjel. Mindegyikük a másikra gondolt és arra, hogy a vajon mit hoz számukra a jövő.