Szerző megjegyzése: Írjatok véleményt! Ez amúgy egy átvezető fejezet.

Idézet:NOX: Tűztánc

Kopogtak az ajtón. Lily a kandallót nézte, kicsit zavarta, az, ahogyan Perselusszal beszélt, de hát. Muszáj volt. Kellett. Újra kopogtak, de észre sem vette, csak elmélázott. A harmadik kopogás már intenzívebb volt, arra felnézett.
- Nyitom – szól ki, majd felállt, és kinyitotta. James állt a túloldalon, és fürkésző tekintettel nézett rá. Lily elmosolyodott. - Gyere be! - Állt félre. James belépett, majd megvárta, míg a lány becsukja az ajtót, és leült a kanapéra.
- Csak érdekelt, hogy miért nem jöttél be ma – mondta. Lily a homlokára csapott.
- Tényleg! Nem baj, majd kimagyarázom... - mondta egy mosollyal. - És, miért te jöttél? Vállaltad, hogy rád csapom az ajtót?
- Itt legbelül – a szívére mutatott. - reméltem, hogy nem őt választod.
- Beszélnem kell majd Mordonnal. Kellene egy kis védelem a ház köré – mondta, majd felhúzta a kanapéra a lábát. - Tegnap este beszéltem vele. Nem keres többet. Én se őt. - A férfi átölelte.
- Fáj? - kérdezte. A lány megvonta a vállát.
- Igenis, meg nem is. Furcsa ilyet mondani, de nem tudom. Nem tudom meg mondani, mit érzek pontosan, de abban biztos vagyok, hogy téged szeretlek...
- Ennek igazán örülök – mondta, majd megcsókolta a lány.
- Maradsz? - kérdezte aztán Lily.
- Maradjak? - kérdezte a férfi mosolyogva. A lány bólintott, majd átölelte.

Lassan teltek a napok. Mordon megcsinálta a védelmet Lily háza körül, az aurorok, és a Rend tagok dolgoztak, Piton nem kereste meg a lányt többé. Lassan eljött a szeptember, és ez rányomta a bélyegét a kedvekre is. Az idő kezdett hűvössé válni, a fák levelei elkezdtek sárgulni, a napok rövidebbek lettek a dolgozók fáradtabbak.
- Megőrülök – dőlt le a kanapéjára Lily. Már a hónap elején összeköltöztek Jamesszel. A férfi épp begyújtott a kanapéba, mivel most értek haza. Sirius és Remus is leültek. - Olyan fáradt vagyok, bár tudnám, miért...
- Ez biztos, az őszi idő miatt van – mondta Sirius. - Az utóbbi időben, amúgy se csináltunk semmi komoly dolgot. Lehet, hogy unatkozol.
- Az, hogy neked az unalmas, hogy háromszor majdnem meghaltunk, az nem jelenti azt, hogy másnak is. Ellenkezőleg, kicsit lehetne unalmasabb is az élet – válaszolt rá a lány. Remus elmosolyodott, majd elkomorodott.
- Már bocsáss meg, Lily, hogy felemlítem, de nem hittem volna, hogy Piton megtámad téged.
- Így állapodtunk meg vele – mondta halkan a lány.
- Hogy megölhet? - nézett fel James. Lily elkezdett nevetni.
- Így konkrétan nem mondtam ki, de annak, amit kértem tőle, ez volt a lényege. Azt mondtam neki, hogy ellenségek lettünk, viselkedjünk úgy. Én sem kíméltem, hidd el! - hátradőlt, majd becsukta a szemét.
- Értem – mondta, majd ő is leült. - Én is fáradt vagyok – szólt aztán, és ásított. Sirius is, majd Remus is.
- Hagyd abba! Az ásítás ragályos! - szólt az egyik, majd felállt. - Magatokra hagyunk titeket. Hétfőn találkozunk, ha addig nem is. Jó hétvégét.
- Nektek is! - integetett Lily, majd kinyitotta a szemét, és miután az ajtó becsukódott felült. - Tényleg fáradt vagyok. Szívesen lefeküdnék. - Kinyújtózkodott. James mosolyogva felállt, majd az ölébe kapta. - Hé!
- Valami baj van? - kérdezte.
- Ágyhoz szállítást nem kértem!
- A cég ajándéka! - csókolta meg James Lilyt, majd felvitte a hálóba.

- Hát nem is tudom – mondta Lily, ahogy a romos kis épülete nézett. - Biztos ez az?
- A térkép szerint – szólt Sirius. - Benézünk? - nézett a többiekre.
- Hááát! - mondta Peter, és megvakarta az orrát.
- Ne légy gyáva Féregfark! - szólt rá James, majd benyitott. Lily és Pettigrew összenézett. Egyiküknek sem tetszett a dolog.
- Nem gyáva, csak gondolkozik, nem úgy, mint egyesek! - mondta Remus, mikor Sirius is belépett az ajtón.
- Én kint maradok! - mondta Féregfark. Lily egyetértően bólintott.
- Én is. -Végignézett a környéken. Nyaraltak. Ősszel mennek az aurorképzőbe, Peter meg dolgozni. A nagybátyja ajánlott neki munkát. Ez az utolsó közös idejük, együtt a Tekergőknek, hisz szeptembertől, jövő nyárig biztos nem találkoznak. Lily javaslata volt a túra a hegyekbe. A térképen volt is egy kis, üres kunyhó jelölve, ahol éjszakázhatnak, de valahogy nem ilyennek képzelte. A tető megroskadt, a fal félig be volt omolva, ablakok betörve.
- Nem veszélyes! - szólt ki James. - Gyertek be! - Lily újra Peterre nézett, majd nemet intett.
- Kösz, inkább éjszakázom szabad ég alatt! - mondta, mivel a nap már lemenőben volt.
- Jaj, Lily, ne csináld már! - nézett ki Sirius vigyorogva. - Holdsáp, gyere!
- Lilyvel és Féregfarkkal maradok – jelentette be a fiú, mire a két másik savanyúan elmosolyodott.
- Rémesek vagytok – léptek ki a házból. - Akkor hol akartok letáborozni?
- Menjünk még egy kicsit – nézett a térképre Lily. - Odébb van egy tisztás.
- És mi lesz, ha farkasok támadnak meg minket? - kérdezte Sirius. Peter összerándult.
- És mi lesz, ha ránk omlik a ház? - kérdezte csípőre tett kézzel a lány. - Hárman vagyunk kettő ellen. Tovább megyünk? - nézett két másik fiúra, mire azok határozottan bólintottak. - Ha akartok maradjatok! - azzal hátat fordított a háznak, és elindult. Remus és Pettigrew pedig utána. James és Sirius összenéztek, majd megrántották a vállukat, és utánuk siettek.

Lily megállt a tisztáson, majd letette a táskáját. A nap már nagyon lent járt, az idő hűvösödött, és sötétedett.
- Gyújtsunk tüzet – indítványozta Peter, majd előhúzta a pálcáját, és egyetlen intésére gallyak repültek eléje. Szépen kúpba rendezte őket, majd hozott néhány követ körbe rakta, és meggyújtotta a tüzet. Pár perc múlva, már mint az öten a tűz körül ültek. Lily átölelte Jamest és a tüzet nézte.
- Ilyenkor szoktak a muglik énekelni, nem? - kérdezte Sirius.
- De – válaszolt kuncogva Lily. - Hajrá!
- Én... én, nem tudok énekelni! - Erre mind elkezdtek nevetni. - De te?
- Én? - szeppent meg Lily, majd elmosolyodott. - Végül is miért ne? A tűzről amúgy is eszembe jutott a Tűztánc – mondta, majd énekelni kezdett. Hangja lágy volt és selymes. Csengő és szép.
„Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját.
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját.
Bárhol, ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát,
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

Vén völgy mélyén halvány fény,
Hajnali tűz kél nem várt rém,
Átkel a hídon a folyónál,
Átfut az erdőn, bosszút áll.
Zord hegyek csúcsát elérné,
Emberek búját megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felhő nem várná.

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját,
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját,
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát,
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

Ártó tündér varázsol,
Olvad az élet a dalától,
Vérvörös fényt szór magából,
Tűzszívű szolgát halálból
Zord hegyek csúcsát elérné,
Emberek búját megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felhő nem várná.

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját,
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját,
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát,
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!”

Lily álmosan ébredt fel. Mintha az álom, és az álomban megtörtént események kimerítették volna. Elmosolyodott. Milyen jó lenne megismételni a túrát. Újra, csak ők öten. Felült. Már egyedül volt az ágyban. James nagyon friss volt reggel, pedig este sokáig fent voltak. Kicsit elpirult és elmosolyodott, visszagondolva az estére. Kinyújtózott, letusolt, majd lement a konyhába. Meglepetésére odalent kész reggeli fogadta, de James itt se volt. Leült, megreggelizett, mikor a férfi belépett.
- Á, felébredtél? - kérdezte mosolyogva, majd leült mellé.
- Hol voltál?
- Itt-ott, elintéztem pár dolgot. Hiányoltál?
- El sem hiszed, mennyire! - válaszolt a lány, majd felállt. - Tudod mi jutott eszembe?
- Mesélj!
- Emlékszel, mikor öten elmentünk túrázni? Elmehetnénk újra!
- Nagyon jó ötlet! Október elején, akkor még nincs annyira hideg... bár legfeljebb összebújunk.
- Hát az nekünk már nagyon megy... - nyújtotta ki a nyelvét a lány felcsillanó szemmel. - De nem hiszem, hogy Siriuséknak is..
- Miért nekik is jönniük kell?
- James! - A férfi elmosolyodott, majd nyomott egy puszit a homlokára. - Komolyan. Menjünk csak mi ketten.
- Na, jó! Menjünk csak mi ketten! - felállt. - Akkor jövőhéten? Mert akkor beszélek Mordonnal, hogy szabadságoljuk magunkat.
- Hát jövőhét már október, nem? - A lány bólintott, majd távozott.