Idézet: Crystal: Ha arra ébredek

Lily bement Mordonhoz az aurorparancsnokságra, de nem jött azonnal haza. A férfi, csak október végére tudott számukra szabadságot adni, révén, hogy mások hamarabb szóltak.
- Hát, ha október vége, akkor legyen október vége – mondta magának, majd elindult az Abszol útra. Valami jó ötletet akart, mivel a hónap vége már túl hideg lesz a táborozáshoz. Végigsétált a Gringotts felé, mikor valaki hirtelen elkapta a karját. Sikítani akart ijedtében, de az ismeretlen befogta a száját, majd érezte, hogy egy pálca nyomódik az oldalának.
- Csend! - szólt rá, és elvette a kezét a nő szájáról. - És ne légy feltűnő! - Belekarolt, majd vigyorgó arccal elmentek a Gringotts mellett. Ahogy elhaladtak az ismeretlen berángatta egy sikátorba, és elengedte.
- Piton? - fordult meg a nő. - Mit keresel itt? Különben is... - Elő akarta rántani a pálcáját, de rájött, hogy a férfinál van. - Add vissza a pálcám!
- Ellenségek vagyunk, nem? - kérdezte amaz, kaján vigyorral.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte Lily, majd hátrébb lépett, de a falnak ütközött. A férfi zsebre dugta a nő pálcáját, majd elővett egy fiolát.
- Idd meg ezt! - parancsolta, majd a kezébe is adta az üvegcsét. Lily kinyitotta, majd beleszagolt.
- Szerelmi bájital? Ennyire ostobának nézel?! - kérdezte a lány sértett hangon, majd a falhoz vágta az üveget, ami eltört, és a rózsaszín lé a földre folyt. - Engedj el, vagy ölj meg! - Erre Piton elkomorodva felemelte a pálcát.
- Ez a két lehetőségem van? - kérdezte felhúzott szemöldökkel. Lily nem bólintott, nem is válaszolt: hirtelen elsötétült előtte a világ.

James, miután lassan négy órája hiába várta a lányt, bement a parancsnokságra, hogy megnézze, vajon ott van-e még?
- Igen, volt itt – mondta Mordon. - Mondtam neki, hogy csak a hónap végére kaphattok szabadságot, így elment. Azt mondta sétál egyet, és gondolkozik a dolgon. Nézd meg az Abszol úton, talán odament, találkozott valami ismerőssel, és ott ragadt.
- Kösz, Mordon.
- Veled menjek? - kérdezte Sirius, aki pont akkor fejezte be a munkáját. James bólintott, majd elindultak az Abszol útra. - Mire kell nektek a szabadság?
- Elmentünk volna egy kicsit kirándulni, lazítani – válaszolt a másik, mikor beléptek az utcára. - Hm, milyen kihalt.
- Mióta Voldemort aktívabb lett, nem nagyon mernek erre sétafikálni, meg aztán későre jár. - És tényleg. Alig pár boszorkány, és varázsló járt az Abszol úton. A boltok már be voltak zárva, le voltak reteszelve. A Gringotts viszont nyitva volt, de előtte is auror őrök álltak. James és Sirius összenéztek, majd sietős léptekkel a két aurorhoz mentek.
- Üdv – köszönt az első. - Érdeklődni szeretnénk, hogy véletlen nem láttak errefelé egy vörös hajú nőt? Olyan magas, de nálam, azért, egy kicsit alacsonyabb. Zöld a szeme, és, ha jól emlékszem, egy kék pulóver és egy farmer volt rajta.
- De igen – szólt az egyik auror. - Erre járt, méghozzá egy fekete hajú férfi társaságában. Bár mit mondjak, a hölgy nem tűnt túl boldognak, minden esetre követte a férfit.
- Piton – mordult fel egyszerre Sirius és James. - Ha még egyszer látják azt a férfit tartóztassák le. Halálfaló, és Perselus Piton a neve. - mondta az első, majd a másikhoz fordult. - Remélem nem gondolod, hogy Lily önszántából ment vele?
- Nem, de nem tudom, hogy találjuk meg.
- Hát, tudjuk meg hol lakik Pipogyusz, ez már jó lenne kiindulási alapnak – mondta Sirius, majd elköszönve az auroroktól elindultak visszafele a parancsnokságra.

Amikor Lily végre magához tért, egy szobában találta magát. Nem volt megkötözve, így a kezét tudta használni. Felült, majd körbenézett. A szoba, ahol volt, nem volt nagy. A lány egy szakadt lepedős, kétszemélyes ágyon feküdt, de a szobában volt még egy asztal, két szék, egy kanapé, fotel, két szekrény, meg egy könyvespolc. Az asztalon gyertya égett, ez világította meg a szobát, mivel az ablak előtt vastag fekete függöny lógott. Lily leszállt az ágyról, majd az ablakhoz lépett, és kinézett a függöny mögött. A csillagok szépen ragyogtak az égen. Este volt. A koszos, szeméttel teli sikátor, ahova lelátott, üres és sötét volt. A szemközti ház ablaka össze volt törve, a vészlétra le volt szakadva. Lily nem is látott még ilyen romos rész Londonból, ha egyáltalán ott van. Megfordult, majd az ablakkal szemközt lévő ajtóhoz lépett. A padló csak úgy recsegett a lábai alatt. Épp a kilincsért nyúlt volna, mikor az ajtó kinyílt. Ijedten ugrott hátrébb, de csak Piton jött be rajta. Mikor belépett, maga mögött becsukta az ajtót. Egy tálca volt a kezében szendvicsekkel.
- Látom felébredtél – mondta. - Hoztam enni neked. - Lily nem válaszolt. Perselus letette az asztalra a tálcát. - Nem mérgező – szólt újra, majd a lány szemeit bámulva.
- Miért raboltál el? - kérdezte hirtelen a nő.
- Mert hiányoztál – hangzott a tömör válasz.
- Engedj el!
- Majd reggel. Reggel elmehetsz... - közelebb lépett Lilyhez. - Kellesz nekem – suttogta. - Nélküled semmi vagyok!
- Perselus megegyeztünk – lépett hátrébb a lány. - Hagyj békén, kérlek!
- Nem tudlak, nem tudlak nem szeretni. Soha senkit nem szerettem, de téged igen – végigsimította a lány arcát, majd megcsókolta. - És te is vonzódsz hozzám, még, ha nem nem is vagy belém szerelmes, nem tudsz ellenállni nekem.
- Perselus... - szólt rá halkan Lily újra, de már ismerte annyira magát is, meg Pitont is, hogy tudja: vesztett. - A férfi újra megcsókolta, majd átölelte. Megcsókolta az ajkait, az arcát, a nyakát, majd megfogta a lány kezét, és az ágyhoz vitte. Leültette rá, és ott folytatta. Aztán szép lassan levette a lányról a kék pulóvert, és a többit is...

„Olyan réges-régen történt már
Mégis tisztán bennem él,
Ahogy ránk talált az első végtelen éj.
Engem elvarázsolt minden perc,
S az a csillogó szempár,
Szívem láthatatlan szálakkal szőtte át.

Veled érzem azt, hogy minden más:
Csupa fény és őrült száguldás.
Amíg mellettem vagy minden nap csoda vár.”

Kivételesen ezen az estén Lily nem álmodta meg a múltat, semmit nem álmodott. Le sem bírta hunyni a szemét, csak feküdt az ágy tetején, és könnyező szemét törölgette. ”Hogy lehetsz ilyen gyenge? Hogy tehetted ezt Jamesszel? Hogy tehettem ezt vele? Miért, tettem?” Felsóhajtott, majd felült. Piton ott aludt mellette. Levette magáról a lepedőt, és felöltözött. Az asztalon, a szendvicsek mellett, talált egy papírcetlit és egy tollat. Megfogta az íróeszközt, majd ráfirkantott valamit a papírra:
Soha többet!
Lily

Aztán távozott. Eléggé nehezen talált ki a házból, révén, hogy egy könyvespolc mögötti titkos lépcsőn lehetett feljutni a szobához, ahol sötét volt, a pálcáját meg nem találta. Aztán végül is kitapogatta az utat, és sikerült kinyitnia a titkos ajtót is. Kilépett a nappaliba. Az asztalon ott volt a pálcája, így azt megfogva távozott a házból.
Lassan ment végig a sötét sikátoron a pálcáját szorítva, a szél hideg volt, de nem törődött vele. Nem akart hoppanálni, így megpróbálta megtudni, hogy hol van. Kiment a sikátorból, majd könnyektől fénylő szemmel kilépett egy nagyobb útra. Londonban volt, ez már biztos, de akkor muszáj lesz hoppanálnia, vagy használhatja a Kóbor Grimbuszt. Kinyújtotta pálcás kezét, majd intett. A busz pár másodperccel később már meg is jelent az utca végén, és pontosan a nő előtt állt meg, akinek folytak a könnyei.
- Üdvözlöm a Kóbor Grimbuszon... - Lily nem hallgatta végig, hanem felszállt az üres buszra.
- Godric's Hollowba, kérem – mondta, majd leült. A kalauz bólintott, majd szólt a sofőrnek, így a busz elindult. A lány kérésére a városka szélén tették le, így míg elért a házához, nyugodtan sétálhatott, és gondolkozhatott. „Egy hülye, gyenge liba vagyok, és ráadásul..,. hogy tehettem meg?”

Ezalatt Godric's Hollow másik felén két fekete hajú férfi állt egy ház előtt.
- A szüleinél van nyilvántartva, de szinte biztos, hogy nem ott lakik – mondta Sirius. James aggódó tekintettel felnézett a csillagokra.
- Remélem semmi baja. - Felsóhajtott, majd elindult a ház felé, mikor észrevette az utca végén lassan sétáló lányt. - Lily? - Sirius is arra kapta a fejét.
- Úgy néz ki, hogy ez ő! - mondta, majd mind a ketten elé siettek. A lány kimerültnek tűnt, remegett a hidegtől, és csak úgy patakokban folytak a könnyei.
- Lily, jól vagy? - kérdezte James, miközben a kabátját a lány hátára terítette. Lily nemet intett a fejével, majd átölelte a férfit. El kell neki mondanom. Muszáj őszintének lennem vele... De mi lesz, ha? Nem akarom, hogy elhagyjon, nem akarom, hogy csalódjon bennem!”
- Most, hogy Lily megvan, én megyek is – mondta Sirius. - Azt hiszem, ezt már elintézed egyedül, haver. - James bólintott, mire Sirius hoppanált.
- Mi történt? - kérdezte a férfi.
- Piton, rám támadt. Aztán a házába vitt... aztán... - megcsuklott a hagyja. - Megszöktem...
- Bántott?
- Hát, egyszer megátkozott. Azt hiszem lebénított, vagy nem tudom. Elvesztettem az eszméletem. Csak este tértem magamhoz – szipogta. „Gyáva vagy! El kellett volna mondanod!”
- Jól van, az a lényeg, hogy itt vagy, és nem bántott.
- Igen... az... - Ölelte át Lily, majd mind a ketten bementek a házba.