Idézet: NOX: Titok

A napok lassan teltek, és eljött október vége, de Lily kedve nem javult. Végülis nem mondta el Jamesnek a történteket, de lelkileg nagyon megviselte őt. Nagy sokára jött el az az idő, hogy újra a férfi szemébe tudjon nézni anélkül, hogy a szíve össze ne szorult volna, és még több, mire mosolyogni is „megtanult” újra.
- Látom, végre jobb kedved van – szólt James egy reggel, november elején. - Sajnálom, hogy végülis az a kirándulás nem jött össze.
- Valószínűleg nem élveztem volna – válaszolt a lány mosolyogva, majd felült az ágyban. - Amilyen kedvem volt az utóbbi időben...
- Hát, igen – csókolta meg szerelmét. - Na, mit csináljunk? Azért még szabadságon vagyunk!
- Talán mégis megengedhetnénk magunknak egy kis „nyaralást”, nem mintha az előző két hét nem lett volna izgalmas, de nagyon sehova nem mozdulunk ki miattam – elmélkedett a lány, majd cinkos tekintettel a másikra nézett, aki folyamatosan rá mosolygott.
- Tehát izgalmasak voltak az előző hetek, napok... esték.
- Igen, élvezetesek és izgalmasak – bólintotta a lány, majd feltérdelt az ágy tetejére, közelebb mászott az ágy végén ülő Jameshez, majd az ölébe ült. - Meddig is vagyunk szabadságon?
- Hátfőig, tehát... még van négy teljes napunk, a maival együtt! Hova menjünk nyaralni?
- Valami nyugodt helyre. Ha lehet, ne itt Britanniába – mondta. - Itt nincs nyugodt hely.
- Mit szólnál Párizshoz? - kérdezte James. Lily nemet intett.
- Spanyolország? - kérdezte, de maga intett nemet. - Menjünk el Rómába!
- Róma jól hangzik! - mondta a férfi, majd megcsókolta a lányt. - Kiszabadulni négy napra innen, igen, azt hiszem, ez kell nekünk!
- Éljen Róma! - kiáltott fel Lily, mire a másik elkezdett nevetni, és átölelte.
- Úgy szeretlek – a lány elkomorodott. Eszébe jutott, az utóbbi időkben miért volt olyan lehangolt. Felsóhajtott, majd ő is átölelte a férfit.
- Én is – suttogta. Majd felállt. - De ha Rómába utazunk, akkor nem ülhetünk itt tétlenül! Kell az engedély, ruhák meg minden.
- Pakolj össze! Én majd elmegyek engedélyért a zsupszkulcs bizottsághoz, vagy hova...
- És ha nem kapunk?
- A muglik is utaznak valahogy, nem? - Lily elkezdett kacagni.
- Lehet, hogy egyszerűbb lenne egy repülőjegyet venni. Meg szállást hol találunk? Különben is szükség lesz fontra...
- Jó, Lily, nyugi! Akkor öltözz fel, elmegyünk az Abszol útra. Átváltunk elég pénzt, majd megvesszük a jegyeket, összepakolunk, és megyünk is!
- Remek! - ugrott fel a lány, majd felöltözött, és már mentek is az Abszol útra.

Első utuk a Gringottsba vezetett. Mindent gyorsan akartak megcsinálni, hogy már utazhassanak is. Így már kora délelőtt, kilenckor, a londoni reptéren voltak, és míg James a repteret csodálta, Lily szemrebbenés nélkül megvette a két jegyet Rómába.
- A repülő délben indul, tehát van három óránk összeszedni mindent.
- Aha – mondta James. - Fú...
- James – szólt rá a lány mosolyogva. - Gyere, nemsokára repülhetsz is! - mondta, majd maga után húzta a férfit. Haza hoppanáltak. James leült az ágyra, Lily meg kinyitott pár bőröndöt, majd egyetlen pálcaintésre mindent bepakolt, ami kell. Mikor kész lett, leült a férfi mellé.
- Hát, gyorsabban megy, ha az ember boszorkány – mondta James mosolyogva a négy bőröndre lesve. - Minek viszünk ennyi mindent?
- Csak – válaszolt a lány, majd elmosolyodott.

Délre visszamentek reptérre, majd mikor pont tizenkettőt ütött az óra, a repülő lassú méltósággal felszállt, és pár óra múlva mind a ketten Róma egyik repülőteréről léptek ki a város forgatagába. Lily egy térképet bújt, majd elmosolyodott.
- Nem messze van ide a Római Angol Varázsügyi Követség, ott biztos segítenek majd szállást találni.
- Uramatyám, ilyen is van? - kérdezte James, majd felvett két bőröndöt, Lily a másik kettőt hozta, és elindultak a RAVK-ba. A követség épülete egy fehér, három emeletes épület volt. Róma ódon utcáin egészen modernnek tűnt. Egy üvegajtón lehetett menni, ahova Lily benyitott, majd a férfival a nyomában a fekete pulthoz lépett, ami mögött egy vörös taláros, hegyes, fekete süveges boszorkány állt.
- Jó napot! - köszönt Lily.
- Buon giorno signora! - köszönt. - Miben segíthetek?
- Londonból jöttünk, és szállást keresünk három éjszakára.
- Önök varázslók?
- Igen – válaszolt James.
- Szabadna a nevüket? - kérdezte a boszorkány, majd elővett egy papírt.
- Lily Evans és James Potter – mondta a lány, az pedig felírta, majd elkezdett kutakodni. Elővett egy könyvet, majd tovább kutakodott.
- Bejegyzem önöket a Colosseum fogadóba, nem messze innen, van is pont egy szobájuk három éjszakára. Ő... Kérnek négy napos olasz nyelvtudást? - Lilyék összenéztek, majd bólintottak. Nem olyan nagy baj, ha az ember tud olaszul. - Akkor ez pontosan tíz sarló lesz. - James kifizette a tíz sarlót, majd átvették a térképet, a bizonylatot, miszerint elő van nekik jegyezve a szállás, és elindultak a térkép szerint a fogadóhoz.

A Colosseum fogadó egy kedves kis épületben volt. Illett a környezethez. Lilyék kifizették a három éjszakát, majd le is pakolták a dolgaikat a 44-es szobába. A szoba kicsi, volt kényelmes, és szép. Volt benne egy franciaágy, egy kanapé, ami egy kandalló előtt volt, egy asztal, szék, szekrény. A lány leült az ágyra, majd elmosolyodott.
- Olyan jó, hogy nem kell attól rettegnem, hogy Voldemort felbukkan, és meg akar ölni!
- Otthon ettől rettegsz? - kérdezte a férfi komolyan, majd leült mellé. Lily bólintott, majd átölelte a férfit. Megint elfogta egy kicsit a lelkifurdalás.
- Figyelj, akkor is tudnál szeretni, ha kiderülne, hogy elkövettem egy nagy hibát? - kérdezte halkan, csendesen.
- Öltél? - kérdezte derűsen a férfi. A lány felsóhajtott.
- Nem, csak kérdeztem – mondta, majd felállt. - Hova menjünk először?
- Miért kérdezted?
- Csak úgy! - nevetett a lány, de kicsit ideges lett. Talán nem kellett volna felhoznia a dolgot.
- Lily!
- Én... - kezdte, majd elkomorodott. Nem ronthatja el ezt a szép nyaralást. - Nem fontos – mondta.
- Mit tettél?
- Én... amikor Piton elrabolt – megcsuklott a hangja, majd elkezdett könnyezni. Gyorsan letörölte, majd elmosolyodott. - Nem fontos, tényleg nem. Volt vele egy kis afférom, én csak azt hiszem nem mondtam el mindent.
- Bántott? - kérdezte James.
- Nem, csak... Nem voltam végig bezárva, de nem is tudtam elmenni, de... Nem olyan fontos. Csak akkor nagyon kiborultam, és nem mondtam el mindent...
- Ezért nem fogok rád haragudni – mondta James mosolyogva, majd végigsimította a lány arcát, és megcsókolta. - Emiatt ne aggódj.
- Oké... - mondta a lány, majd keserűen elmosolyodott. - Megyünk várost nézni? - kérdezte, mire a férfi bólintott.

"Érezlek, elhiszlek, őrizlek-, nem kell, hogy félj!
De szívünket szédítő titkunkról soha, soha ne mesélj.
Nem múló vágyakkal éhezlek, kívánlak rég-,
tűzgyújtó, gondűző csókodból soha, soha nem elég!"

Az első napon Róma legszebb és legromantikusabb utcáit járták be, amitől Lily kicsit megnyugodott, de azért még a szívében ott volt a szorongó érzés. Majdnem elmondta, de nem akarta ezt a szép nyaralást tönkretenni egy ilyen vallomással. Igazából nem törődtek semmivel, csak egymással, az olasz főváros szépségeivel, és a boldogsággal.
A második nap otthagyták Rómát, és egy kicsiny tengerparti városba mentek, fürödni, élvezni a meleget, amit már a szigetországban nem lehet. Sokat fürödtek meg napoztak, és élvezték egymás társaságát, egészen addig, míg Lily délután rosszul nem lett. Ezek után azonnal visszamentek Rómába.
- Tényleg semmiség, csak egy kis hányinger – mondta a lány az ágyon ülve, kissé sápadtan. - Biztos valami, amit ettem, a kagyló... vagy valami...
- De azokból én is ettem. Lily, elviszlek egy kórházba, szép kis nyaralás lesz, ha nekem itt megbetegszel...
- Jó, rendben, de hidd el, csak gyomorrontás, vagy valami ilyesmi – mondta a lány, majd felállt, és elindultak felkutatni egy kórházat. A legközelebbi is elég messze volt ahhoz, hogy a lányt kifárassza, de legalább újra megnézték a Colosseumot, pár csodálatos ókori építményt, szobrot, mire odaértek. Lily megcsókolta a férfit, majd megkérte, hogy maradjon kint, nehogy valami gondot okozzon, hogy még sose járt mugli kórházban. Lily bement. Az ügyeletes asszisztensnek elmondta, mi a baja, mire gyanakszik, és hogy azért jött, mivel mégis nyaraláson vannak, és mindezt végig olaszul. A teljes kivizsgálás egy órát vett igénybe. Amikor a lány kilépett a rendelőből, már nyoma sem volt rajta rosszullétnek. A doktornő, aki megvizsgálta, a leleteket nézte, majd elmosolyodott.
- Hát, valószínűleg semmi komoly. De ha adhatok egy tanácsot, amint visszatért Londonba, csináltasson egy terhességi tesztet...