8. Ne kövess el hibát!

Másnap Alicia mindent elmesélt barátnőjének. Jennyfer felvette az "Én előre megmondtam" arckifejezését.
- Tudtam, hogy hinni fog neked! Ez nem is volt kétséges - nevetett Jennyfer barátnőjét megölelve.
- Azért ez nem volt olyan egyértelmű. Mondhatta volna azt is, hogy nem érdekli a magyarázkodásom, hogy tűnjek el és hagyjam őt békén.
- De nem mondta. Ez a lényeg.
- Hát igen! Örülök, hogy újra barátok vagyunk - mondta ábrándozó arckifejezéssel Alicia.
- Úgy látom, hogy téged ennek ellenére nagyon foglalkoztat valami.
- Honnan veszed?
- Csak onnan, hogy mikor Piton szóba kerül akkor te, felveszel egy igen érdekes, ábrándozós arckifejezést - mondta huncut mosollyal az arcán Jenny. - Na ki vele! Beleszerettél?
- Nem! Mi csak nagyon jó barátok vagyunk - vágta rá Alicia, de a szíve mélyén tudta, hogy barátnőjét nem tudja becsapni.
- Na, ne etess! Látom rajtad, hogy fülig beleestél.
- Én nem...Csak nagyon közel állunk egymáshoz és...Szóval mi...na jó talán igen. De ez úgyis mindegy, mivel nem hiszem, hogy ő is így érezne – fejezte be fásultan a lány.
- Honnan veszed? Hiszen nagyon jó barátok voltatok és vagytok annak ellenére, hogy Piton nem egy könnyű eset. Nem tudhatod, hogy érez! Lehet, hogy ő is úgy érez, mint te - próbálta Jenny ösztönözni Aliciát.
- Nem hiszem! Igazából ő annyira kiismerhetetlen. Ez az egyik, amit nagyon szeretek benne - szólt vágyakozva Alicia.
- Juj, itt valaki nagyon szerelmes!
- Talán egy kicsit - kacagott Alicia.

A következő napok gyorsan teltek! Alicia egyre több időt töltött Perselusszal és egyre jobban kezdte úgy érezni, hogy barátnőjének tényleg igaza van és ő tényleg teljesen belezúgott a férfiba. De nem csak ő volt az, aki ehhez hasonló gondolatokkal játszadozott el. Perselus fejében is hasonló dolgok keringtek. Teltek a napok, de egyikük sem vallotta be a másiknak, hogy mit érez valójában. Egyik este kint sétáltak a tó mellett úgy, mint mikor még iskolába jártak.
- Emlékszel, amikor 6.-ban egy este belelöktelek véletlenül a tóba, és csurom vizes lettél? - ábrándozott Alicia nevetve.
- Véletlenül? Na persze, hogy lehet valakit véletlenül belelökni a tóba?! Egyébként azt nem is tudnám elfelejteni. Egyáltalán nem volt vicces. Majd megfagytam mire felértem a klubhelyiségünkbe.
- Igen is véletlen volt - felelte dacosan a lány. Majd sajnálkozva hozzátette. - Másnap be is lázasodtál, nagyon rosszul néztél ki, ennek ellenére minden órán ott voltál.
- Én már csak ilyen voltam.
- Hát igen - mosolygott Alicia.
Hosszú csend állt be a beszélgetésbe. Mindketten álmodozva figyelték a tavat, és gondolataikba merültek. Végül Alicia lágy hangon így szólt:
- Imádtam ezt a helyet.
- Tudom. Én is - felelte a férfi halkan.
- Ezt nem is tudtam. Mindig könyörögnöm kellett, hogy gyere velem - nevetett Alicia.
- Ez igaz, de egy idő után már csak megszokásból ellenkeztem – mondta, mire mindketten elnevették magukat.
- Hiányoztak ezek a séták ez alatt a 10 év alatt. Nagyon örülök, hogy minden olyan, mint régen - mosolygott Alicia, miközben közelebb sétált Perselushoz.
- Én sokszor lejártam ide mióta itt tanítok, de valahogy sosem volt ugyanaz, mint mikor ketten jöttünk le ide.
Alicia közben odaért hozzá. Olyan közel álltak egymáshoz, hogy érezte a férfi leheletét. Nem tudta mi viszi előre. Megpróbált parancsolni a lábainak, de azok nem engedelmeskedtek. Alicia belenézett a bájitaltanár ébenfekete szemeibe és azt hitte, rögtön el is vesz bennünk. Már csak pár centi választotta el az ajkukat, amikor a férfi elfordult és eltolta magától a lányt.
- Mi a baj? - kérdezte meglepetten Alicia.
- Semmi, csak nem akarom, hogy hibát kövess el.
- Én? Hibát? Ezt hogy érted?
- Neked nem én kellek. Neked valaki olyanra van szükséged, aki méltó rád. Én nem vagyok az.
- Tessék? Hogy mondhatsz ilyet? Én...
De a mondatot már nem tudta befejezni, mert a bájitaltanár megfordult és sebes léptekkel elindult a vastag tölgyfaajtó felé és pár pillanat múlva be is lépett rajta. Alicia ott állt magányosan, és kétségek között. Könnyei perceken belül elöntötték az arcát. Sokáig sírdogált még, majd felment a szobájába és befeküdt az ágyába. Megpróbált elaludni, visszafojtani a könnyeit, de azok csak hullottak megállás nélkül. Így merült álomba.