9. 

       Kihasználva

Bliss álmosan nyitotta ki a szemeit, mikor egy párna a fejéhez csapódott. Dühösen a földre dobta a felébresztésében bűnös tárgyat, majd felemelte a fejét.

- Gyerünk már! Mindjárt óránk van, kelj fel végre! – nézett rá gonoszul vigyorogva Francie.

- Ki a fenét érdekel! Dumbledore felmentést adott egy hétre – zuhant vissza az ágyba Bliss.

- Még órák előtt hallani akarjuk végre, hogy mi történt tegnap! Nem hallod? – Francie és Desdemona hirtelen rávetették magukat a lányra, lerángatták róla a takarót, majd együttesen csikáló támadást indítottak Bliss ellen.

- Ne, hagyjatok már! Elmondom! – kiabálta Bliss két nevetés között. Mikor a lányok végre elengedték, felkelt az ágyból; kinyitotta a száját, mintha meg akarna szólalni, majd a barátnői legnagyobb meglepetésére gyors sprinttel a fürdőszoba ajtó mellett termett, és mire azok észbe kaptak volna, már a zárt ajtó mögül kiabált nekik kacagva. – Enyém a fürdő! És melegvízre már ne nagyon számítsatok!

- Fffff…, te! – kiáltott fel Francie, de végül ő is nevetésben tört ki.

Bliss beállt a zuhanyzóba, és hagyta, hogy a forró víz felmelegítse a testét. A pár perccel ezelőtti mosolynak már nyoma sem volt az arcán, csak gondterhelten nézett a zöld csempékre. A többiek előtt próbált jókedvűnek mutatkozni, de ez csak egy álarc volt… Egy a sok közül… Hiszen az igazi arcát senki sem ismerte. Senki, kivéve egy embert… Valakit, akit soha többé nem fog már látni… A szájába sós ízű cseppek folytak, de ezek nem a zuhanyrózsából származtak. Kár, hogy a lélekzuhanyt, ami felmelegíti az embert belülről is, még nem találták fel…

Maga sem tudta, mennyi ideig áztatta magát, de mire kilépett a fürdőből, a szobában már nem volt senki. A lányok valószínűleg átmentek az elsősök zuhanyzóját használni.

Bliss a ládájához ment, hogy elővegye az aznapi ruháit, mikor egy fénykép akadt a kezébe. A képen egy magas, fekete hajú férfi pózolt hatalmas mosollyal az arcán egy újszülöttet ringatva a karjaiban, mellette pedig Bliss állt szeretettel és csodálattal nézve rájuk.

A lány szemeit újra elöntötték a könnyek. Dacosan letörölte őket, eltette a képet, és felöltözött. Aztán határozott léptekkel elindult, hogy neki kezdjen a terv megvalósításának, amit előző este dolgozott ki Harry Potterrel.

Lesietett a bájitaltan terem elé. Valószínűleg épp abban a percben lett vége az órának, mert a diákok úgy siettek ki a teremből, mintha maga Voldemort üldözte volna őket. Bliss megállt a fal mellett, és csak egy ember közeledtét figyelte a tömegben. Mikor meglátta a tejfölszőke fiút a teremből kilépni, felvette a legszebbik mosolyát, és odaintett Draconak.
A fiú a mondat közepén magára hagyta Pansy Parkinsont, aki ennek hatására úgy nézett Blissre, mintha szemmel akarná verni. Draco kipirult arccal lépett a lány elé.

- Szia! – köszönt Bliss. – Beszélhetnénk valahol… kettesben? – tette hozzá a lány, mire Draco légzése felgyorsult. Bliss imádta, hogy ilyen hatással van a férfiakra.

„- Kivéve egyre…” - jutott eszébe, mikor házvezető-tanára megjelent a folyosón. Ekkor jutott eszébe egy zseniális ötlet, amivel két legyet üthetne egy csapásra…

Hirtelen a karjait Draco nyakára fonta, és megcsókolta a döbbenettől ledermedt fiút. Tudta, hogy az egész folyosó őket figyeli. Érezte magán Parkinson gyilkos pillantását, és mikor elszakadt Draco ajkaitól, és kinyitotta a szemeit, egy pillanatra, mintha Piton szemében egy furcsa, szomorú fényt látott volna villanni… Lehet, hogy csak a képzelete játszott vele, mert örült volna, ha a férfit halálra mardossa a féltékenység, de ha tévedett is, kit érdekel! Kapott egy átlagosnak semmiképpen sem mondható csókot egy átlag feletti sráctól, és tőrt döfhetett egy vetélytársnője szívébe. Már ezért megérte az egész!

Mikor Piton melléjük ért, Bliss várakozva nézett rá, mire a professzor a szokásos modorában felmordult.

- Megkérhetném, hogy ne a folyosó közepén éljék ki a vágyaikat? – kérdezte faarccal. – 2 pont a Mardekártól! – tette hozzá, mire mindenki ledöbbent. Piton még az életben nem volt le pontot a saját házától. Igaz, két pont nem volt a világ, sőt, szinte semmi sem volt, de ez a gesztus mindenki számára váratlan volt. A Mardekáros diákok teljesen letaglózva vonultak a következő órájukra, Blisst viszont boldogsággal töltötte el ez a kis semmiség. Két pont, csak miatta…

Jókedvűen kézen fogta Dracot, és elindult vele az udvar felé. Mikor már elég távol jártak a kastélytól, megszólalt.

- Tudod…, a múltkor beszéltél nekem arról a partyról... – kezdte.

- Igen, kár, hogy nem jössz! – sóhajtott fel a fiú szomorúan. – Pedig csak miattad vártam – kedveskedett Blissnek.

- Az igazság az, hogy reméltem, a szüleim nélkül is meg vagyok hívva – hajtotta le Bliss szomorúan a fejét.

- Azt hittem, látni sem akarod az apámat. Attól féltem, hogy engem sem akarsz… - mondta Draco, miközben a füvet tanulmányozta.

- Te nem vagy az apád! – jelentette ki Bliss. – Tudom, hogy te sosem bántanál engem, igaz? – nézett a fiúra „szegény, árva lány vagyok, akinek szüksége van egy védelmező hősre” szemekkel.

- Persze, hogy nem! – vágta rá határozottan a fiú.

- Én csak… szeretném veled tölteni a szünetet – sütötte le a szemeit a lány. Pontosan tudta, milyen szerepet kell játszania ahhoz, hogy a fiú teljesen megőrüljön érte. – És te úgyis ott leszel, és ha kell megvédesz az apádtól.

- Megvédelek bárkitől! – bizonygatta a fiú.

- Tudom – suttogta a lány, majd közelebb lépett Dracohoz, és megfogta a kezeit. – Bízom benned!

Bliss, amint Draco elsietett a következő órájára, a Nagyterem felé vette az irányt. A Griffendéleseknek délutánig nem volt már órájuk. Ahogy Bliss Ron Weasleyt és az étvágyát ismerte, tudta, hogy a fiú azonnal odarángatja a barátait, hogy végre ehessen. Nem kellett csalódnia az emberismeretében. Mikor befordult a folyosón, abban a pillanatban lépett be a három jóbarát a Nagyterem ajtaján. Bliss felgyorsította a lépteit, majd mikor Harry mellé ért, nagy erővel nekiütközött.

- Mi van Potter, nem látsz? – kérdezte gúnyosan, majd továbbindult.

- De hát te mentél neki, te…, te… - kezdte Ron, de Harry elhallgatatta.

- Hagyd csak!

- Harrynek igaza van, nem éri meg! – tette hozzá Hermione.

Bliss elégedetten ült le a Mardekár asztalához. Mikor elvett egy csirkecombot az egyik tálból, lopva a Griffendél asztalára pillantott, és látta, ahogy Harry kibontja a kezébe nyomott cetlit. Csak egy szót írt rá még a folyosón: Elvégeztetett.