^o^ ~ Ébredés ~ ^o^

Reggel elég nyúzottnak érezte magát. Kinyitotta szemeit, s ami legelőször a szemei elé került, hirtelen megdöbbentette.

Az este folyamán ugyanis Piton nem tudta, vagy csak nem akarta kezét kiszabadítani, s így a lány mellett aludt az ágyban.

Angela elkerekedett szemekkel nézett a férfire, a szobára, az ajtóra, majd ismét a férfire. Egy morgást hallott, s a mellette fekvő elkezdett mocorogni. Ekkora már még rosszabbul érezte magát, s kirohant a mosdóba kiadni magából mindent, amit lehet.

Piton a hangra felkapta a fejét, majd felült egy ásítással egybekötve. Megdörzsölte szemeit, s a lány után indult. Az a hátát a kádnak döntve ült a fürdőszoba padlóján.

-        Elég nyúzottnak tűnik. – mondta az ajtóban megjelenőnek

-        Hát, maga sem panaszkodhat. – mosolyra húzta a száját, felsegítette a lányt, s az leült a kád szélére.

Kinyitotta a csapokat, s fürdővizet engedett.

-        Mindjárt összeszedem magam – próbált közben felállni – és akkor jöhet is fürdeni.

-        Nem magamnak engedem.

Mélyen a zöld szemekbe nézett. Állták egymás tekintetét, majd sarkon fordult, s kiment.

^o^ ^o^

-        Ms. Spell! Tán uszonyokat kíván növeszteni? – kérdezte, mivel már egy órája elfoglalták a fürdőjét

-        Nem, már megyek is!

Pár perc múlva felöltözve megjelent a nappaliban.

-        Köszönöm.

-        Vegyük úgy, hogy 1-1. – mondta a tegnap esti könyvet lapozgatva.

-        Akkor én most…

-        Nem megy sehova! – nézett rá, az ajtóból visszaforduló lányra. – Dumbledore beszélni szeretne magával, mindjárt itt is lesz.

-        De!

-        Nincs semmi, de!

Megpaskolta a vele szembelevő fotel párnáját. Angela vette a célzást, s helyet foglalt.

-        Mi történt?

-        Ezt én is kérdezhetném. – nézett a lányra, s letette maga mellé könyvét.

Ekkor lépett be az igazgató a szobába, s leült Piton mellé.

-        Kérlek Angela, mesélj el mindent tegnap előttről kezdve.

-        Miért tegnap előttről? – nézett értetlenül

-        Átaludta az egész tegnapi napot! – mondta Piton

-        Hát rendben, akkor tegnap előttről kezdem. – fogott bele mondókájába.

Mikor befejezte…

-        Nem emlékszem, hogy pontosan mi történt azután, hogy elaludtam az asztalomnál. Mert hát, gondolom ott aludhattam el.

Erre mind a ketten felkapták a fejüket, s összenéztek.

-        Ezt meg, hogy érti? Hisz megköszönte a segítséget!

-        Ez igaz. Mert mikor felkeltem nem voltam túl jól, s emlékeim szerint este sem. De hogy mi is történt – fejét rázva folytatta – azt nem tudom.

-        Ez érdekes. – szinte suttogta e pár szót Dumbledore

-        Mi? – kérdezte a másik két jelenlevő egyszerre.

-        Gyanítom álmában az emlékeit élte át. De ezek szerint az agya nem engedi, hogy  -most, hogy ébren van, - felfogja a történteket.

-        Lehet benne valami Albus.

-        Beavatnának abba, hogy mi történt? – kérdezte emeltebb hangon

-        A tegnapi napot átaludta – kezdte könnyedén az igazgató, de a bájitaltan tanár átvette tőle a szót.

-        Egész nap verejtékben feküdt, néha rángott a teste, s volt hogy sikított is. – emlékezett vissza a tegnapi napra

Erre igazán nem számítottam. Akkor ezért blokkolta a z agyam a tegnap történteket, mert szörnyű dolgokat élhettem át álmomban. – gondolta végig.

-        És hogy kerültem ide? – nézett a szénfekete szemekbe

-        Lehoztam magammal, és elláttam néhány bájitallal a szervezetét. – felállt s az asztalhoz lépett – Mindenesetre mostantól minden este innia kell ebből – nyújtott át egy üveget.

-        Ez mi? Nézegette a kezében lévő üveg tartalmát.

-        Álomtalan álom a neve. – kezdte tanórai stílusban – Nem…

-        Nem engedi, hogy álmodjon tőle az, aki iszik belőle. – fejezte be a mondatot a lány.

-        Ezt meg honnan tudja? Nem elsős anyag. – kérdezte karba font kezekkel

-        Nem tudom. – nézett elgondolkodva – Hát ez marha jó! – tört ki belőle – Nem tudni mi történt velem, de bizonyos dolgokra csak emlékszem, ha ezt tudom! – felállt, s fel-alá kezdett sétálni.

Nézték, amint ide-oda járkál s szobában, már lassan elszédültek tőle.

-        Álljon már meg! – kiabált a lányra

-        Silencio! – mondta ki az átkot, s folytatta a járkálást

Piton ránézett Dumbledorre, aki feloldotta róla a lány bűbáját. Rögtön felpattant, s megragadta a karjainál fogva.

-        Ezt meg, hogy merte?

-        Perselus, kérlek nyugodj meg. – állt fel immár ő is, s lefejtette az ingerült férfi ujjait a lányról.

-        Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém.

-        Legjobb lesz, ha elmegyünk ebédelni. – határozta el magát, mikor meghallott egy hangos korgást.

Dumbledore előre ment, magára hagyva a két civakodót.

-        Remélem tudja, hogy jó sokáig fog büntetőmunkára járni hozzám!

-        Ne fenyegessen jó! – mondta, s mint aki jól végezte dolgát, faképnél hagyta professzorát.