- Miss Granger! – üvöltött végig Piton a könyvtáron.

Hermione a hang irányába futott, és látta, ahogy a tanára a fekete köpenyébe burkolózva megáll a terem közepén, ahogy körülötte pocsolyában megáll a víz. Láthatóan bőrig ázott, és a fekete hajából is folytak a kis patakok.

- Tisztában van vele, hogy milyen durva az idei időjárás? Ráadásul az esőben a kákalagok is felbátorodtak – füstölgött. – Legközelebb, lehet, hogy hagyom, hogy megegyék a nem is olyan kicsi uzsonnájukat. 52 pont a Griffendéltől Granger, amiért kénytelen voltam megmenteni a macskáját. – Grimaszolva kibontotta a köpenyét, és a vizes Csámpást ledobta a szőnyegre. Hermione az ölébe vette.

- Nagyon köszönöm, Piton professzor – mondta boldogan, majd puszit nyomott a vizes arcára. – Ön az én hősöm.