A szemei csillogtak, ahogy belépett a szobába, a mosolya szélesebb lett, és a szíve egyre hevesebben kalapált. De ezek normális tünetek voltak, egy ilyen csodálatos, élképesztő látványnál.

- Én kicsikém… Drága kincsem…Olyan boldog vagyok, hogy az enyém vagy!

Újabb szeretettel teli, büszke, vágyakozó pillantás.

- Nem hagyom,hogy bárki is hozzád érjen. Túl értékes vagy nekem… Drága kincsem… Megvédelek.

Hallotta, hogy az ajtó megnyikordul mögötte. A mosoly etűnt az arcáról. Tudta, hogy ki az.

- Mit csinálsz te itt?

- Semmit. Jobb lenne, ha vissszamennél a szobádba, Hermione.

- Semmit? Már megint a Merlin-díjadat fényesíted, ugye?