Szeretlek
Piton Hermione szobájába tartott, de ösztönösen megtorpant az ajtó előtt. Hangokat hallott. Lehet, hogy nincs egyedül?
- Mhmmm… Annyira szeretlek…
Tessék?! Tesssék?!
Egészen biztosan nincs egyedül.
- Ne! Ott ne nyalogass! – újabb kuncogás.
Jól van Perselus. Légy férfi. Menj, és öld meg azt a mocskot, és vedd vissza álmaid asszonyát. Vagy öld meg őt is! Öh… inkább az első variáció.
- Olyan rossz kis fiú vagy… Te huncut kis csibész…
Piton berobbant az ajtón, a pálcáját Hermionéra szegezve, aki a földön ült azzal a hogyishívják macskájával…
|