- Hermione, biztos tudod, hogy mit csinálsz? – kérdezte Piton rémülten, és megmarkolta a szék szélét, amin ült.

Hermione elkeseredettnek hangzott, mintha már nem egyszer megválaszolta volna a kérdést.

- Igen. Csak nyugodj meg és lazulj el.

- Hogyan tudnék így ellazulni? – kérdezte a tanár ijedten.

- Mondjuk, hátradőlhetnél, és becsukhatnád a szemed – javasolta Hermione lelkesedés nélkül. Tudta, hogy úgysem fogadja meg a tanácsát.

- Igen, hogy ne is lássam, hogy mit csinálsz, ugye? - válaszolta egy grimasszal.

- Oh, fejezd már be. Tökéletesen képes vagyok egyedül is megcsinálni – csattant rá a lány.

- Oh, tényleg,

- Igen, tényleg. Csak nyugodj meg, és engedd el magad – Hermione egyre idegesebb lett. Utálta, hogy az egykori professzora úgy kezelte, mintha nem lenne képes semmit normálisan megcsinálni.

- Nem tudom elhinni, hogy Dumbledore rávett erre.

- Én személy szerint határozottan szórakoztatónak találom.

- Hát persze – vágott vissza gunyorosan Piton.

Hermione hirtelen és élesen jobbra rándult, és Piton rémülten felkiáltott.

- Volnál szíves odafigyelni arra amit csinálsz? Ne olyan gyorsan!

- Sajnálom. De azt kell mondanom, hogy tudom, mit csinálok. Szóval kénytelen lesz olyan sebességgel haladni, ahogy az nekem tetszik. – Hermione kegyetlenül elmosolyodott.

- Nagyon kételkedem benne.

- Próbálta már korábban is? - kérdezte a lány, hogy megnyugtassa az idegeit.

- Nem – válaszolta röviden, és behunyta a szemeit, abban reménykedve, ha kinyitja őket, rájön majd, hogy csak egy ostoba álom volt.

- Nos, ne félj semmitől. Én már tinédzser korom óta csinálom.

Piton felhorkantott.

- Attól még nekem nem kell élveznem.

- Volnál szíves befogni végre? Már 20 éves vagyok, igazán tudom, hogyan kell autót vezetni.