^o^ ~ Karácsonyi meglepetés ~ ^o^

Karácsony közeledtével kezdett úrrá lenni az ünnepi hangulat a diákokon, s a tanárokon egyaránt.

Kivéve pár embert. Természetesen ezek közé tartozik Friccs, a még ilyen kor is szadizni akarta a tanulókat; Piton, aki mindig is utált minden ünnepet; és egy lány, aki nem volt tisztában saját magával, érzéseivel.
Angela az elmúlt hetekben remekelt az órákon, a tanárok nagy meglepetésére. Órákon kívül azonban próbált rájönni, hogy tudná feloldani a zárolt emlékeket a fejében.

Segítséget nem kapott Dumbledoretól, mondván jobb, ha nem emlékszik. Piton se segített neki a folytonos büntetőmunkákon kívül.

Lassan már szinte mind a ketten élvezni kezdték egymás társaságát. Angela már a nyár óta kedvelte a férfit, amiért elhozta, s azóta a rokonszenv csak nőtt iránta. Piton meg jobban megkedvelte a cserfes, veszekedő, vérbeli mardekáros lányt.

Karácsony előtti nap, épp a pinceteremben dolgozott, amikor a bájitaltanár megjelent az ajtóban.

- Hát még ilyenkor sem tud pihenni?

- Minek? – kérdezte nem nézve az érkezőre

- Holnap karácsony.

- Nincs okom ünnepelni. – dobott egy hozzávalót a főzetbe, ami pukkant egy kicsit, jelezve hogy kész

Piton letette a kezéből a csomagját, s az üst fölé hajolt szemügyre venni a főzetet. Összehúzott szemekkel próbált rájönni, mi lehet az üst tartalma, de nem tudta a választ.

- Ez meg mi? – bökött a főzet felé

- Nem tudom pontosan. - miközben mondta, kis fiolákba töltögette.

- Akkor meg mégis miért pazarolja a készletemet?

- Jaj, ne aggódjon már! – nézett a férfire, majd eldobott egy fiolát. Ahol az földet ért, hatalmasat robbant, szörnyű károkat okozva.

Majdhogynem tátott szájjal figyelte a terem roncsait, majd a lányra nézett.

- Ha nem tudta mi ez, - itt ismét a főzet felé intett – honnan tudta, hogy így kell használni?

-Azt hiszem már megbeszéltük, hogy nem kérdezősködik, ha egyszer azt mondom, hogy nem tudom!

Megadóan feltartotta a kezét, majd egy hanyag pálcamozdulattal rendbe hozta a termet. Felmérte a terem állapotát, amely most már visszaállt az eredeti állapotára, majd visszament a csomagért.

- Most meg szó nélkül itt hagy? –kiabált a férfi után.

- Nem – mondta a lány felé lépkedve – csak oda akartam adni ezt. – nyújtott át egy téglalap alakú lapos dobozt.

- Ez mi?

- Dumbledore küldi, és azt üzeni, hogy holnap este 8 órakor legyen az irodájában.

- De hát!

- Khmmmm…

- Tudom, nincs de. – összeszedte a fiolákat, egy kis fadobozba tette őket, s a tanár kezébe nyomta, majd a kapott dobozzal a kezében szobájába ment.

^o^ ^o^

Másnap a Roxfort tele volt karácsonyi díszekkel. A festményekről girlandok lógtak, a páncélokban lévő lámpások vidám fényt árasztottak, s a nagyterem maga volt a jégpalota: Hullott a hó, a gyertyatartókon jégcsapok lógtak, a föld is fehér volt, s a karácsonyfa is mesésen nézett ki.

A karácsonyi ebéden, már nem maradt túl sok diák. A legtöbben reggeli után-, de volt aki már hetekkel ezelőtt hazautazott. Az étkezéseken így pár asztal maradt meg, s lehetőségük volt a diákoknak kedvenc tanáruk mellett elkölteni az ínycsiklandozó falatokat.

Angela tegnap nem nézte meg mit kapott az igazgatótól, így délután kíváncsian bontogatta ajándékát. - Mert hát biztos annak szánta – gondolta, miközben leszedte az átkötő szalagot. Leemelte a doboz fedelét, széthajtogatta a csomagolópapírokat. Nagy döbbenetében tátott szájjal figyelte a könnyed anyagot a kezében.

Egy gyönyörű szép dísztalárt kapott, melynek sötétzöld színe volt, már majdhogynem fekete. Felakasztotta szekrénye ajtajára, hogy a gyűrődések ne látszódjanak rajta, ő maga pedig lement fürdeni.

Hosszasan töprengett azon, vajon miben sántikálhat az öreg, de végül feladta. Törülközőben felsétált az ágyához, s végigdőlt rajta.

- Ahh, még van vagy 1 óra a találkozóig. Addig mégis mit kezdjek magammal?- felült az ágyon, tekintete az asztalra tévedt, és meglátott egy pergament, melyre pár sor volt írva.

Végül döntött, az asztalához ült, s a pár sort megtoldotta még néhánnyal.

^o^ ^o^

- Á, jó estét! Elbűvölő ma este.

- Köszönöm igazgató úr! – mondta egy kis pírral az arcán

Egy pergament vett fel az asztalról, s a lány kezébe nyomta.

- Olvassa el, hogy mi van rajta – mondta komolyan – és ne mondja el senkinek!

Angela elvette a pergament, s egy címet látott rajta. Elolvasta párszor majd bólintott. Dumbledore kivette a kezéből, majd beledobta a tűzbe, mely azonnal a tűz martalékává vált.

- Remek, most lépjen a kandallóhoz, vegyen ebből a porból – nyújtott felé egy kis tálkát – és gondoljon arra, amit az előbb láttál.

- Maga nem jön?

- Még várok valakire, de majd menni fogok. - mosolygott - Jó helyen leszel.

Mivel más választása nem igen volt, követte az utasításokat, s elindult a kandallók világában utazva.

Végül megérkezett a kívánt címre, ahol egy szintén vörös hajú lépett oda hozzá, hogy segítsen leporolni a ruháról a hamut.

- Köszönöm.

- Igazán nincs mit kedveském. Molly Weasley.- mutatkozott be széles mosollyal a száján.

- Angela Morgan Spell.

- Tudom ki vagy. –mondta nagy büszkén – Dumbledore már mesélt rólad.

- De jó nekem. – nevetett fel

- Az attól függ. A rendből mindenki ismer.

- Rend? – kérdezett vissza meglepődve

Molly egy közeli kanapéhoz vezette, majd elmesélte a lánynak miként is szolgál a Rend a varázslók világában. Egy kis idő múlva ismét vendégek érkeztek .

- Albus, te nem avattadd be szegényt? – kérdezte Mrs Weasley

- Még nem Molly. De gyanítom már nincs túl sok mondanivalóm.

Pár perc múlva Piton lépett ki a kandallóból. Nem tudta nem észre venni, hogy a lány milyen jól néz ki, így egy elismerő pillantást küldött a lány felé, majd elvonult a szoba egyik sötét pontjára, ahol már várta a kényelmes fotelja, mely mindig menedéket nyújt neki az ilyen összejöveteleken.

A vacsora alatt Angela mindenkivel megismerkedett. És igaza volt Mrs Weasley-nek, őt mindenki ismerte.

Örült annak, hogy egy ilyen nagy családdal töltheti a karácsonyt. Ahogy körbenézett, mindenkinek jó hangulata volt. Kivéve Pitonnak, aki egész idő alatt mégsem szólalt, s csak mogorva ábrázattal figyelte az eseményeket.

„Az az idétlen Ron Weasley, még a vak is látja, hogy tetszik neki Ms Spell. Az a Potter gyerek meg már megint sántikál valamiben, csak rá kell nézni. Tuti vaj van a fején. Nem értem, Lupin meg miért nem megy oda Tonkshoz. Talán ha végre szerelmet vallanának egymásnak kevesebb baleset történne.”

Így morgolódott, amikor egy kedves hang megszólította.

- Egész este itt akar ücsörögni?

- Ms Spell, legyen olyan jó és hagyjon békén.

- Ez esetben – fogta magát, és leült mellé – rossz leszek.

Piton megforgatta a szemeit, de nem törődött a lánnyal.

- Invito puncs. - hallotta maga mellől, így kénytelen volt a lány felé nézni

- Nem, és magának se kéne többet innia.

- Áhá! Szóval engem figyelt – mosolygott

- Nem magát, azt a szerencsétlen Weasleyt, aki maga után koslat egész este.

Erre már hangosan felnevetett a lány, épphogy nem öntötte magára italát.

- Ezen meg mi… - harapta el a mondatot, mert karjába hatalmas fájdalom nyílalt.

- Nem mehet most el! – értette meg a férfi viselkedését.

- Nincs más választásom. – mondta, s egy elhagyatott szobába ment. Észre se vette, hogy követik.

- Menjen innen! – mondta parancsoló hangon

- Nem engedem, hogy elmenjen! – válaszolt indulatosan.

Piton legyintett, s feltűrte bal kezén a ruhát, majd megérintette a sötét jegyet. Mikor a Nagy úr elé ért, megtántorodott a neki dőlő lány miatt. Merthogy az az utolsó pillanatban még vissza akarta tartani a férfit.

- Megmondtam, hogy menjen el! – sziszegte halkan a fogai közöttKedves

- Perselus, csak nem a szajhádhoz van szerencsém?

- Nem vagyok szajha! – kiabáltaFogja be a száját ha nem akar meghalni. – mondta Piton a lánynak

- Ej-ej Perselus. Jobban megnevelhetted volna. – csóválta a fejét – Crució!

Angela figyelte amint rá emelik a pálcát, majd azt, hogy tanára oda áll elé, hogy felfogja az átkot.

- Nocsak, talán tényleg nem a szajhád? – kérdezte válaszra se várva, majd újabb átkot küldött a férfira.

Angela csak nézte a mellette szenvedő testet, s emlékei kezdtek kitisztulni. Mire rájött mindenre, Piton már a sokadik átkot kapta, így nem volt már teljesen eszméleténél.

- Hagyja abba! – kiabálta a Nagy úr felé, aki nem törődött a lánnyal.

Úgy döntött, hogy nem hagyja hogy semmibe vegyék, s pálcát rántott. A meglepetés erejével eltalálta a nagy urat, aki leesett a székéről, majd letérdelt Piton mellé.

- Hogy merészelted? – kérdezte dühösen, s egy átkot küldött a lány felé, aki egy laza pálcamozdulattal hatástalanította a támadást.

- Ne próbálkozz ellenem – nézett mélyen a férfi zöld szemeibe.

– APA. – hangsúlyozta ezt a pár szót, amiből Piton az utolsó hangfoszlányokat még hallotta, mielőtt eszméletét vesztette.

Küldött még egy pár átkot a döbbenettől megkövült varázslóra, majd a kastély szélére hopponált. Örült annak, hogy végre megszabadulhatott arról a helyről, s még Pitont is sikerült megmentenie.