^o^ ~ Nem is olyan kicsi, avagy a látszat néha csal ~ ^o^

A kanapéra lebegtette az ájult férfit, és kirohant a fürdőbe bevizezni egy törülközőt. Rátette a vizes anyagot a férfi homlokára, majd felment az emeletre. Kinyitotta szekrényét, és az alján turkált fájdalom csillapítóért kutatva. Magának. Merthogy a bal válla iszonyatosan fájt, de nem tudta mitől, hiszen őt nem érte átok.

Mivel a szekrényben nem talált megfelelő főzetet, lement a fürdőbe. Legszívesebben ordított volna a fájdalomtól, de beharapta száját s tűrt. Kinyitotta a tükrös szekrénykét és azt is feltúrta.

Eközben Piton ébredezni kezdett, s nagy nehezen felült a kanapén és körbenézett. Tekintete megakadt egy magas nőn, aki a fürdőben a csapot támasztja. Látta rajta, hogy nincs jól. Mikor felállt, hogy odamenjen hozzá a nő akkor esett össze. Így lépteit meggyorsítva ment oda. Hátára fordította és…

- Angela?! – kérdezte saját magától, s megvizsgálta az idősebb arcú, szeplős lány arcát – De hát ez hogy…

Felemelte és lefektette a kanapéra. Dumbldore ekkor lépett be a szobába értetlen tekintettel figyelve a lányt és a professzort.

- Perselus, magyarázatot várok. Miért tűnt el a vacsoráról, s hol van Angela?

- A Nagyúr hivatott, s az a lökött lány nem bírt magával, így velem jött. – vett egy mély levegőt, majd folytatta – Angela pedig itt fekszik maga előtt.

- De hát vagy 5 évvel idősebbnek tűnik. – nézett nagy szemekkel

- Én is nehezen hittem el, de hát látatja a saját két szemével. – mutatott az eszméletlen lányra

- Miért nincs magánál?

- Nem tudom, egyszer csak összeesett.

Dumbledore a lány fölé hajolt, tenyereit végigjáratta a teste felett, s megérezte a baj forrását. Felszakította a ruhát a bal kezénél, s ami a szemük elé került mindkettőjüket megdöbbentette.

Az egész bal karján egy hatalmas sötétjegy feketéllett, körülötte pedig vörösen izzott a bőrre.

- Mikor kapta? – nézett vádlón Pitonra

- Fogalmam sincs. De – gondolkodott kicsit – mielőtt elvesztettem az eszméletem, mintha azt mondta volna, hogy - tartott egy kis szünetet – apa.

Ránézett az igazgatóra, s az összevonta szemöldökét.

- Mit gondolsz, lehetséges?

- Nem tudom. – visszanézett a lányra – Majd kiderül, ha felébredt.

Piton erőt vett magán, mert a sok Crutiatus átkot még mindig érezte a testén és lement a szobájába néhány dologért.

Megitatta a lányt egy fájdalomcsillapítóval, egy lázcsökkentővel és bekrémezte a bal karját. Miközben óvatosan krémezte, egy számára eddig ismeretlen érzést fedezett fel.

- Szóljon, ha felébredt. –Piton vállára tette kezét, majd kiment a szobából.

- Még hogy nem leszel dajka – gúnyos mosolyra húzta száját – Már másodszorra gondoskodsz róla.

^o^ ^o^

Gondolataiba merülve figyelte az eszméletlen lányt. Mikor az ébredezni kezdett közelebb ment hozzá. Mire odaért a kanapéhoz Angela ülőhelyzetbe tornázta magát, majd gonosz tekintettel a vele szemben állóra nézett. Felállt, majd egy hatalmasat taszított a férfin, aki hanyatt vágódott a padlón.

Piton nem értette a lány cselekedetét, mikor látta, hogy a fekete jegy lüktet a karján mindent megértett.

A lány már csak pár lépésnyire volt tőle, miközben azon gondolkodott, hogy mi tévő is legyen. Hiszen nem akarta bántani, de ha ez így megy tovább muszáj tennie valamit.

Angela legyintett egyet jobb kezével, mire Piton a felhoz csapódott. Odament hozzá, torkát megragadva emelte fel a földről.

- Angela, ne hagyd, hogy a gonosz a hatalmába kerítsen. – mondta levegőért küszködve.

- Te csak maradj csendben! – suttogta a füléhez – Áruló! – mondta, s kezével még erősebben szorította torkát.

Ezt már megelégelte, elkapta a lány kezét, s megpróbálta lefejteni ujjait a nyakáról. Azonban ez nem ment olyan könnyen. Így kitapogatta pálcáját a zsebében, s egy átokkal eltaszította magától. Levegőért kapkodva roskadt a földre.

- Reménykedtem benne, hogy nem bántod a lányomat, de ezek után csak is a legrosszabbra számíthatsz drága Perselus. – mondta a lehető legtöbb gonoszsággal a hangjában

- Voldemort. – sziszegte fogai között

Erre csak egy hatalmas ördögi kacaj jött válaszol, mely egyáltalán nem illett Angela angyali lényéhez.

- Hagyd békén a lányt!

- Komolyan gondoltad, hogy majd pont itt hagyom, csak hogy utána ellenem fordítsátok?

Elővette pálcáját, majd rá szegezte. Már készült kimondani a halálos átkot, amikor megremegett.

- Tűnjön már el innen! – hallotta Angela kérlelő hangját

- Angela, nem hagylak itt.

- Jaj milyen romantikus ez a jelenet. – tért vissza a gúnyos, gonosz hangnem, s a pálca ismét rá szegeződött.

Angela szeméből elindult egy kövér könnycsepp mely végig fojt az arcát. Valahol a tudata legmélyén kétségbeesve próbált ellenállni, de nehezen ment neki.

Egy-egy percre sikerült uralnia saját testét, de apja azonnal visszaverte próbálkozását.

„ – Nem hagyom, hogy bárkit is bánts!”

„ – Nem rajtad múlik. Akár milyen erő birtokában is vagy, az nem elég ahhoz, hogy minden idők legnagyobb mágusát legyőzd!”

„- Fogadunk?”

- Professzor, kérem, segítsen! – nyújtotta kezét felé, aki gondolkodás nélkül megfogta. Angela magához rántotta és megölelte. Közben száját beharapva tűrte a szellemi harcot testében, míg végül elszállt minden ereje.

Piton mikor megérezte az ernyedt testet kezei között, megrémült. Ölbe kapta, s leült vele a kanapéra. Nem akarta elengedni. Félt, hogyha megint magára hagyja Voldemort ismét felülkerekedik rajta.

Miközben kezei között tartotta a lányt, megvizsgálta arcának minden centiméterét. Félretolt egy rakoncátlan tincset, s egy fura érzés keltette ötlettől vezérelve lehajolt, s egy gyengéd csókot lehelt a lány ajkaira.