|
3. fejezet
Szerző megjegyzése: Itt a következő :) Ez úton szeretném bejelenteni, hogy van egy új honlapom, ahol fenn van az összes eddigi Lumoson megjelenő, és Lumoson nem megjelenő történetem is, és várom mindenkitől a Draco Malfoy - os sztorikat, hiszen az oldal ad otthont a WLD (We Love Draco) - nek! :) Nézzetek be!
Hermione fáradtan nyitott be kertvárosi házának bejárati ajtaján. A ház nem volt nagy, de vidám, sárga színe, és az azt körülvevő hatalmas, zöld terület miatt a lány egyszerűen imádta. Belépett az előszobába, s egy pálcaérintésére apró láng gyúlt a falak mentén sorakozó gyertyákon. A köpenyét az ajtó melletti fogasra akasztotta, majd belépett az egyetlen ajtón, ami innen nyílt.
Körbenézett a nappalijában. A falak és a szőnyeg napsárgák voltak, a hatalmas franciaablakot fedő függöny, a két fotel és a kanapé pedig fehérek. Mégis, a kedvence a kandalló volt, ami előtt ülve, gondolkozva rengeteg hideg, téli estét töltött. A lány ledobta magát kedvenc foteljébe, behunyta a szemét, és elgondolkozott a napján.
Menyasszony lesz. Sőt, már az is. A lánykérés ugyan elmaradt, mégis, már tagadhatatlanul az.
„Kellet ez neked?” – kérdezte egy kis hang a fejében. Nem, cseppet sem kellett…
„Mégis miért csináltad?” Ezen elgondolkodott. Tényleg, miért?
„Dacból” – felelt egy másik kis hang – „mert a professzor azt hitte, hogy úgy sem vállalnám. Tessék, most itt van.” Hát, most itt… nincs visszaút. Nem fog könyörögni, hogy felejtsék el. Oda lenne a Griffendéles büszkeség! Persze, mert még mindig fel tudja húzni az agyam, mint régen.
„Meg kell tanulnod uralkodni magadon!” – dorgálta meg a kis hang.
Feltápászkodott, és kiment a konyhába teát főzni, hátha így könnyebben átlátja majd zavaros gondolatait. Tévedett. A forró italt kortyolgatva újra gondolkodóba esett.
Mit fog ehhez szólni mindenki? A sajtó, te jó ég… ha ez kitudódik! Már pedig ki fog, ez nem vitás. Olyan átlátszó ez az egész! Piton pont most nősül, a hivatalnokok egy perc alatt át fognak látni rajtuk. Ki fog derülni, hogy ő csak tanúnak kell. Hitelesen kell játszaniuk, ha nem akar ő is bírósági ügybe keveredni…
Ráadásul még a szüleit is értesítenie kell. Hogy fogja ezt kimagyarázni? A reakciójukba bele se mert gondolni. Igaz, hogy egy ideje már nyúzták, hogy férjhez kéne mennie, de biztos nem ilyen gyorsan gondolták. És nem egy ilyen emberhez.
Piton pedig biztos nem született minta vő…
Agyába újra befurakodta a professzorral való együttéléssel kapcsolatos gondolatok. Hol élhet? Vajon a háza is csupa fekete? Talán…
Elmélkedéséből egy váratlan hang szakította ki; neszezést hallott a nappaliból. Mintha köhögés lenne…
A pálcájáért kapott, s lassan az ajtó felé lopakodott, s belesett rajta. A szobában a falióra egyenletes ketyegésén, és a tűz ropogásán kívül semmi nem hallatszott.
Lassan, felfegyverkezve járta körbe a szobát, minden zugba bepillantva. Aurorként megszokta a veszélyt, a rizikót, most mégis kalapált a szíve. Hiába, már jó fél éve nem volt bevetésen, mióta a háborúnak vége. Pedig hogy utálja a papírmunkát…
- Jó estét.
Hermione ijedtében ugrott egyet, majd villámgyorsan megpördült a tengelye körül, és a tűzbe bámult. Onnan egy sárgásfakó, sötét hajjal keretezett arc unott arckifejezéssel mustrálta.
- Ne ugráljon, nem fogom bántani – húzta Piton gúnyos mosolyra száját.
- Jól szórakozik rajtam? – szűrte a lány a fogai között a szavakat, meglehetősen vörös arcszínnel – inkább mondja el, miért tört így rám – köpte a szavakat ingerülten.
- Cseppet sem törtem. Épp most kaptam egy baglyot Minervától, hírei vannak a számunkra. Jöjjön utánam hop-porral. A cím Piton-kúria – azzal az ellenszenves arc eltűnt a tűzből.
A lány pár másodpercig még sokkolódva állt, majd a kandalló elé lépett, és hátrafordulva így szólt éppen ébredező macskájához:
- Csámpás, te vigyázol a házra!
A macska álmosan kitámolygott kosarából, majd a helyzetbe belenyugvóan nyávogott egyet.
Hermione belemarkolt a kandalló tetején álló kis tégelybe, majd a tűzbe szórta. Zöld lángok csaptak fel, ő pedig belépett – a végzetébe (legalábbis így érezte).
- Piton-kúria! – Mondta jó hangosan, ugyanis eszébe sem volt eltévedni.
Körülötte minden elmosódott, a szemét behunyta, mert émelyegni kezdett. Mikor érezte, hogy a forgás abbamard óvatosan kinyitotta egyik szemét, majd megállapítva, hogy valószínűleg céljához érkezett megnyugodott, s kilépett a kandallóból.
Körülnézett a hatalmas szalonban. Mert minden bizonnyal az volt, egy sötét, koszos, de óriási szalon. Elindult körbe a szobában, és mindent alaposan szemügyre vett. A falakról málladozott a tapéta, bútor alig volt pár, azokat is, mintha valami megrágta volna. A padlót évszázadosnak tűnő kosz borította, a por kavargott léptei nyomán. Összegezve a helyiség első látásra nagyon nyomasztotta a lányt.
- Jó estét – Hermione összerezzent e mondat hallatán, ma már másodszor. A beszélő most azonban McGalagony volt, aki a szalon túlsó sarkában egy rozzant kanapén üldögélve teát szürcsölgetett Piton társaságában, s nyugodtan figyelte a lány ténykedését.
- Üljön le – mutatott a vele szemben lévő fotelra, s előrehajolt, hogy letegye a csészét egy kopott dohányzóasztalra – kanapé vészjóslóan megreccsent.
A lány helyet foglalt, s megfogta az előtte megjelenő, gőzölgő teáscsészét.
- Fontos oka van annak, hogy ma újra találkozunk – kezdte McGalagony Pitonról Hermionéra, és vissza kapkodva pillantását. Senki nem szólalt meg, így a professzorasszony folytatta.
- Bejelentettem magukat a minisztériumban jövő csütörtökre.
Hermione szeme elkerekedett, és Perselus is meglepődni látszott.
- Már jövő csütörtökön? – kérdezte halkan a lány, mire McGalagony bólintott.
- Minél előbb, annál jobb. Így lesz a legegyszerűbb mindenkinek.
Hermione agya lázasan járt.
Annyi idő alatt semmit nem lehet elintézni. Bár… igazából nem is kell semmit. Csendes esküvő lesz, valószínűleg vendégek nélkül, vacsora nélkül…
- Éppen ezért – szakította félbe a professzorasszony a lány gondolatmenetét -, minél előbb ide kell költöznie, Hermione.
- Az esküvő előtt? Nem várhatnánk még ezzel?
- Mint már mondtam, fenn kell tartaniuk a látszatot. Így is érdekesen jön ki, hogy egy hete fognak csak együtt élni, és már esküsznek.
Perselus nyugtalanul fészkelődött a kényelmetlen karosszékben, Hermione arca paprikapiros színt öltött.
- Holnapra összecsomagolok – bólintott határozottan a lány.
- Rendben – szólalt meg az este folyamán először leendő férje – estefelé jöhet is, addigra lakhatóvá teszek önnek egy szobát.
Hermione meg akart szólalni, de McGalagony megelőzte.
- Nem szükséges – mondta, majd az értetlen pillantásokat látva folytatta – közös szobájuk lesz.
- Tessék?
- Hogyan?
- Hiszen éppen erről van szó! Láttak már boldog házastársakat külön szobában aludni?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
