9. rész

Draco gúnyosan körülnéz a dolgozószobában.

-Ribanc-szagot érzek… Nem hiszem el, hogy azzal a sárvérű lotyóval kavarsz… - fakad ki dühösen a szőke. Piton közönyös arccal hallgat. Ráérősen odamegy az íróasztalához, majd leül a székébe. Draco megáll az asztal előtt. – Hogy tudtál lecserélni egy lányra??? Ráadásul Grangerre???

-Már egy éve vége a rémálomnak, Draco. Az, hogy egyszer, egyetlenegyszer leitattál egy szerelmi bájitallal, és az ágyamban kötöttünk ki; az nem jelentett semmit. Már ezerszer elmondtam, hogy ne féltékenykedj; ne reménykedj…

-Hogy ne reménykedjek, amikor minden nap látlak… Én nem tudom csak úgy elfelejteni, ami történt… - mondja bosszúsan Draco. Piton dühösen kirúgja maga alól a széket, és a mardekároshoz száguld.

-Akkor itt és most elmondom neked utoljára, fiam. Tavaly nyáron megmérgeztél. Ami akkor történt, az nem volt valós. Örülj, hogy nem fojtottalak meg akkor; vagy nem teszem meg most… Legszívesebben törölném az emlékeidet, hogy ne zaklass már a perverzióddal… Komolyan azt akarod, hogy megfosszalak az emlékeidtől? – horkant a keresztfiára Piton. Draco arca elsápad.

-Nem… Az emlékeim csak az enyémek… Nem veheted el tőlem… - hátrál az ajtó felé a szőke. Keze a pálcáján, de reménykedik, hogy Piton nem próbálja őt megátkozni. A férfi nem mozdul. Draco az ajtóhoz ér. – De én nem akarom, hogy vége legyen…

-Draco… El sem kezdődött, sosem ér véget… soha nem volt közöttünk semmi.

-De az az éjszaka…

-Megmérgeztél… - ordít Piton dühösen.

-De te is akartad… - kiált vissza Draco tehetetlenül. Piton pálcát ránt.

-EXMEMORIAM! – szegezi a fiúra. Draco szeme fennakad, aztán a padlóra ájul. Piton megnyugodva felsóhajt. Tudja, hogy a jövőjét immár semmi sem veszélyeztetheti Grangerrel. Szükséges volt, hát a kedvenc diákját, keresztfiát is kiiktatta. Az az átkozott éjszaka immár meg sem történtté van téve.

Piton vidáman elteszi a pálcáját, aztán összeszedi Dracot a földről, és a fotelba ülteti. Ő maga visszaül a székébe, és már csak annyi dolga, hogy megvárja, amíg Malfoy feleszmél… Néhány perc és kiderül, hogy meg kell-e ismételni az emléktörlő varázslatot. Amíg Draco magához nem tér, néhányszor végigsimít üres íróasztalán, mintha a port ellenőrizné, ám a valóságban Hermione helyét simogatja. Grimaszol, aztán rendezgetni kezdi a kijavítatlan dolgozatokat.

Draco felriad.

-Mi történt? – kérdezi, és megdörzsöli a szemét. Piton közönyösen ránéz.

-Szerinted? Elaludtál, miközben a Griffendéleseket szidtad… - húzza el a száját. Draco ásít egyet, aztán feláll. Kissé imbolyogva elindul az ajtó felé.

-Ne haragudjon, uram. Hosszú napom volt… - ásít még egyet. – Most megyek, és lefekszem…

-Jól teszed, Draco. Jó éjszakát! – biccent neki Piton. Draco csak int egyet, aztán kisomfordál. Szeme még álmatag, járása is bizonytalan; szentül hiszi, hogy valóban elaludt Piton foteljében. Amikor becsukja maga mögött az ajtót, a férfi örömittasan hátradől és felsóhajt. Most már tényleg semmi sem állhat Hermione Granger és Perselus Piton szerelme közé… VÉGE.