11. rész
11. rész
-Akármit is akar mondani, Mr Malfoy, valószínűsítem, hogy holnapig várhat. – néz rá szúrósan Piton. Draco csak grimaszol egyet, aztán sarkon fordul, és dühösen távozik.
Piton hangtalanul felsóhajt. Gondosan bezárja a dolgozószobája ajtaját; majd a hálója felé veszi az irányt. Amikor belép a saját kis szobájába, szíve nagyot dobban. Hermione Granger. Granger… Granger… Még a szíve is a lány nevét dobogja.
Alig néhány perce látta az imént, de máris hiányzott neki a mosolya, a tekintete. A haja illata… Minden törékeny porcikája…
Morgolódva letépi magáról a ruhát, aztán a fürdőbe száguld, és jeges zuhanyt vesz. Tusolás után ímmel-ámmal megtörölközik, majd meztelenül befekszik az ágyába.
Mit meg nem adna a sorsnak, ha mellette teremne a lány, és ölelni-csókolni kezdené… Hányszor álmodott arról Piton, hogy egy egész éjszakát együtt tölthet a griffendélessel… Lassan csókolgatná, becézgetné… Olyan gyengéd lenne vele, mint még soha, senki mással… Bárcsak Hermione Granger is erről fantáziálna – amiről ő… Szenvedélyes, buja szerelemről.
Piton gúnyosan felhorkantott, aztán az oldalára fordult.
-Piton, te egyre hülyébb leszel, ahogy vénülsz… - morogta magának, aztán mégis visszatért a griffendéles lány álomképéhez. Még akkor is Hermionét képzelte maga mellé, amikor elaludt. VÉGE.
|