15. rész

Hangtalanul elhagyja a kastélyt. Végigsétál az udvaron, a nyirkos füvön, a párás éjszakán. Megy, meg sem áll a birtok kapujáig. A szél hűvösen az arcába csap. Piton kissé megborzong – vissza nem fordulna semmi kincsért.

Az eget és a csillagokat fenyegető felhők takarják. Az éjszaka holdtalan sötétlik.

Piton elmosolyodik, és egyenesen a Roxmortsba siet. A Szárnyas Vadkan Fogadóban vett ki egy szobát a szerelme. Hetek óta nem látták egymást… Piton csak reméli, hogy nem esett baja a kedvesnek.

Amint belép a fogadó ajtaján, be sem tekint az ivó felé, rögtön az emeletre tart. Hetes szoba, kopog. Odabent halk nesz, lépések zaja. Rövid matatás a zárral, majd az ajtó nyikorogva kinyílik.

Remus Lupin sápadtan mosolyog a bájitaltanárra. Piton megkönnyebbülve felsóhajt.

-Örülök, hogy nem esett bajod. – morogja a vérfarkasnak, aki kitárja előtte az ajtót, hogy belépjen a szobába. Még be sem zárkóznak, amikor Piton szája már Lupiné után kap, hogy heves csókkal bizonyítsa szavait. VÉGE.