13. rész

Dumbledore átnyújtja Pitonnak a bájitalos fiolát – és legnagyobb megdöbbenésére a férfi elveszi azt. Sőt! Letekeri a kupakját, és egy hajtásra meg is issza. Dumbledore szeme elkerekedik, hiszen Piton azelőtt sosem bízott a szerelmi főzetekben. Ráadásu a Mária szerelme nagyon szeszélyes ital… Szédítő látomást okoz, ami lebuktat mindenkit, aki a szérum elfogyasztójával ábrándozik. Tehát, aki innentől Pitonnal fog fantáziálni, azt a bájitaltanár megtudja.

A férfi megrázza a fejét, mint akinek a megártott a bor; aztán feláll, és elköszön az igazgatótól. Dumbledore még mindig hitetlenkedve néz rá, amint kisétál az irodából. Piton keserűen indul lefelé a lépcsőn. Nincs semmi változás. Nincs látomása. Nem szeretik őt – nem ábrándoznak róla…

Természetesen a diákok 99,9 százalékában nem is csalódott ezzel; csak egyvalaki gondolhatna rá… Csak egyetlen valaki… De nem. Nem jön a bokaremegés, késik a látomás.

Lassan lépked a folyosón, cipője hangosan kopog a néma kastélyban. Egyszer csak megtorpan, mert úgy érzi, hívják. Körülnéz, ám sehol senki. Továbbindul – most már az alagsor felé.

Megint érzi a hívást, megint megáll, körülnéz. Már sejti, hogy a bájital dolgozik a vérében. Talán hiba volt meginni. Talán ámítás az egész. Elkeseredett dühvel robog le az alagsori lépcsőn, és egyenesen a szobájába siet.

Mérgesen dobja le magát a kanapéjára. Akkor, mint egy felismerés, hasít lelkébe Harry Potter zöld szeme, és mosolya. Harry Potter… Na, végre… most már minden kétségét feledheti, hogy Potter esetleg másfelé kacsingat.

Piton hátradőlt a kanapéján, és hagyta, hogy filmként peregjenek szeme előtt az események. 

Harry dühösen beront a helyiségbe, és morgolódva a férfihoz fordul.

-Ez akkor is igazságtalanság… - néz Piton szemébe. Tekintetében valami határozatlan lángocska ég.

-Az élet is igazságtalan, Potter – mordul vissza a bájitaltanár. Harry dühösen az ülő férfihoz csörtet, és megáll előtte, mintha várna valamire. – Mit akar? – kérdezi tőle Piton.

-Azt tudod jól… - sziszegi Harry kígyónyelven. Piton szeme felcsillan az idegen párszaszó hallatán.

-Sajnos nem értettem, Potter – vigyorog gúnyosan a griffendélesre. Harry azonban nem ismétli meg a mondatát, hanem minden gátlását és önkontrollját levetve, a férfinak esik; és szenvedélyesen megcsókolja. Piton egy pillanatig megkövülten ül a helyén, aztán igyekszik eltolni magától a diákját. – Ez azért túlzás… - morogja, ám Harry nem hagyja magát lerázni, és újra, sokkal szenvedélyesebben próbálja bevenni magát Piton szájába. A férfi végül megtörik, és készségesen visszacsókol. Sokáig nem történik egyéb, csak Piton ül, Harry előtte áll, és vadul csókolják egymást. Harry keze a tanára vállain nyugszik, nehogy ellökje magától a férfi. Piton azonban már többet akar, mohón vetkőztetni kezdi Pottert.

Harry vigyorogva segít neki a vetkőzésben, hogy aztán meztelen felsőtesttel üljön a férfi mellé. Saját maga után Pitont kezdi megszabadítani ruháitól. Először a félelmetes, fekete talárt, aztán az inget veszi le a férfiról. Alatta Piton bőre fehér, akár a tej.

Harry mosolyogva ugrik a férfi nyakába, és csókolja-harapja- cirógatja, ahol csak éri. Piton lehunyja a szemét, és élvezi, hogy van valaki, aki végre átlátott az álarcán, és kényezteti őt… Halkan felnyög, miközben enyhén izzadó tenyere a griffendéles izmos mellkasán kalandozik, míg a hasán keresztül, egészen a nadrágjáig nem csussszan. Griffendél Godrik bizonyára forog a koporsójában, de ez sem Pitont, sem Pottert nem érdekli.

Harry kéjesen felnyög, amikor megérzi a férfi simogatását egyre dudorodó nadrágján. Határozottan elfekteti a férfit a kanapén, hogy tovább kényeztethesse a mellkasát, a mellét, és Piton minden testrészét…

A férfi hátradőlve megadja magát a boldogságnak, és magára húzza a fiatal testet – ma semmi sem számít, csak, hogy egy kicsit szeressék…

VÉGE.