17. rész

-Jöjjön be, Ms Granger… - nyitotta ki előzékenyen Piton az ajtót a griffendélesnek. Hermione belépett a félhomályos szobába, a férfi körülnézett az üres folyosón, aztán követte. Amint magukra zárta az ajtót, a lánynak esett. Ölelte-csókolta, ahol érte. – Korán jöttél…

-Nem tudtam tovább várni… Hiányoztál… - csókolt vissza szenvedélyesen Hermione. Piton beletúrt a lány göndör hajába, és élvezte, ahogy Granger kezei felfedezőútra indultak a mellkasán. Hermione csókja feltüzelte. Három napja nem szerették egymást. Hatalmas idő volt ez. Legszívesebben mindig a lánnyal töltötte volna az idejét, ám csak titkos pásztorórákat tudtak eltölteni együtt, mindkettejük legnagyobb bánatára.

Hermione nem vacakolt, villámgyorsan kigombolgatta a férfi talárjának, aztán ingjének gombjait, és lerángatta Pitonról a ruhadarabokat.

A férfi felemelte a diákját, és az íróasztalára ültette. Szétnyitotta combjait, felgyűrte szoknyáját, és a fogával húzta le Granger bugyiját. Hermione boldogan felnevetett, és hátradőlt az íróasztalon.

Piton percekig kényeztette szájával és nyelvével a titkos szerelmét. A griffendéles csak pihegett, és nyöszörgött a gyötrő vágytól.

-Gyerünk már… - suttogta halkan Pitonnak. Kedvenc tanára gyorsan letolta nadrágját, aztán az édent ígérő férfiasságával a földre lopta a boldogságot. Hermione felsikított a gyönyörtől, amikor megérezte magában a kedvesét. Piton fogta a lány csípőjét, és szenvedélyesen mozogni kezdett benne.

Mindketten csak pihegtek, és csendesen szerették egymást. Aztán Piton a lányra hajolt, és mámorosan megcsókolta. Olyan szerelmes és gyengéd csók volt, mintha az első-utolsó csók lett volna. Hermione ezekért a csókokért szeretett bele végérvényesen a tanárába.

-Úgy szeretem a csókod… - sóhajtotta a lány mosolyogva, amikor lassan elvált ajkuk. Piton kissé megizzadva, és rekedt hangon felnevetett.

-Csak a csókomat? Akkor meg vagyok veled áldva… - azzal a lány nyakába fúrta az arcát, és szelíden puszilgatni kezdte fehér bőrét. – Bezzeg én… Én minden porcikádat szeretem…

-Mert te, Perselus, különleges vagy. Túl jó vagy hozzám… - nevetett a griffendéles. Piton utólag elkezdte kigombolgatni a lány egyen-ingjét, és lágy csókokkal borította be Hermione melltartóját, majd azt is likvidálva; a melleit.

Még hosszú-hosszú perceken keresztül nem mozdultak az asztalról, csak egymásnak léteztek… 

Piton kábán meredt maga elé – és élvezte, ahogy pereg a mámoros film. Révetegen eldöntötte, hogy másnapra kitalál valamit, amivel tőrbe csalhatja Grangert, hogy este, amikorra büntetőmunkára ítéli, valljon színt előtte a lány… Elégedetten hajtotta álomra a fejét. VÉGE.