Keresztapus 

Piton magában átkozódva lépett az ajtóhoz, hogy elzavarja a kései kopogtatót. Legnagyobb megdöbbenésére Draco Malfoy állt a küszöbön. Szeme zavartan és bánatosan csillogott. A tanár felsóhajtott, és kitárta előtte az ajtót – az átkozódást inkább elfojtotta magában.

-Mi történt, Draco? – kérdezte hűvösen. A szőke lassan a helyiség közepébe lépdelt, lehajtotta a fejét. Nem akaródzott megszólalni neki. Tudta, ha bármit is megpróbálna kipréselni magából, akkor az gyermeteg sírássá változna; ezért inkább nyelt egyet. Igyekezett összeszedni magát, és férfiként viselkedni. Nem fog sírni, elvégre már 16 éves…

Piton kérdőn nézett rá, becsukta a dolgozószoba ajtaját, aztán a fiú mellé lépett. Fekete íriszével Malfoy arcát kutatta.

-Nem akarsz beszélni róla? – kérdezte halkan. Draco megrázta a fejét. Piton megértően bólintott, és együtt érzőn megszorította a mardekáros vállát.

Malfoy csak állt némán, kissé felemelte a fejét. Könnyes volt a szeme. Piton felsóhajtott, aztán magához ölelte a keresztfiát. Az ilyesmiben sosem volt túl jó… Tudta, hogy mi a baja Draconak… Az apja, Lucius születésnapja volt – ám a férfi az Azkaban falai között sínylődött. Piton nem gondolta volna, hogy mindez ennyire megviseli a fiút.

Amikor Draco a biztonságot nyújtó mellkasra simult, keserves sírásra fakadt. Úgy ölelte, szorította a férfit, mintha senkitől sem remélne már menedéket – rajta kívül.

Piton értetlenül figyelte a jelenetet. Keze akaratlanul is keresztfia hátát kezdte simogatni, ám hasztalan próbálta megnyugtatni.

-Nem tudom, hogy történhetett… Annyira szégyellem magam… Mindent elrontottam… Az egész életemet… Érted ezt, Perselus… Az egész életemet… Már nincs kiút…

Piton általában kikérte magának, hogy letegezzék; ám most inkább nem szólalt meg, és nem torkolta le az áldozatát. Nem értette Draco kifakadását. Ezek szerint mégsem az apja miatt búsult annyira… Csak állt, és ölelte a fiút. Várt, hogy Malfoy folytassa a vallomást. Ám Draco hallgatásba burkolózott.

-Mindig van kiút, Draco… - szólalt meg halkan Piton. Draco kissé elhúzódott tőle, hogy a férfi szemébe nézhessen. – Üljünk le… - intett a tanár a kanapéja felé, majd leült. A szőke követte. – Akármilyen problémád van, meg tudjuk oldani…

-Nem… Ezt nem lehet… Hatalmas hibát követtem el… Hatalmasat… - zokogott fel az aranyvérű. Kezébe temette az arcát, hogy ne kelljen látnia a keresztapja tekintetét. Piton értetlenül nézte, de nem szólalt meg.

Draco néhány perc múlva kissé összeszedte magát.

-Nagy bajban vagyok. Meg fogok halni, keresztapám… - nézett tétován Piton szemébe Draco.

-Ugyan, ne légy ostoba… Nem fogsz meghalni… A Roxfort biztonságos, Draco… - mordult rá Piton. A szőke csak halálra váltan felhúzta a bal karján a pulóvert. Alkarján fájdalmasan tekergett a friss Sötét Jegy.

-Elvállaltam valamit, amit nem tudok teljesíteni… A Sötét Nagyúr meg fog ölni, Perselus… - suttogta elcsukló hangos Draco. Piton még a szokásosnál is sápadtabb arcszínt öltött. Sejtette, hogy nagy bajba keveredett Malfoy; de erre a fordulatra azért nem számított. Ezer kérdés kezdett kavarogni a fejében; ám mégis hallgatott. Még nincs itt az ideje… A kérdésekkel még várhat… Felsóhajtott, aztán a kanapén is magához ölelte a keresztfiát.

-Nem fog megölni… Majd kitalálunk valamit, Draco…

-Minden éjjel emlékeztet, hogy az övé vagyok… Minden éjjel vele álmodom… Meg fog ölni… Nem tudok elbújni előle… Keresztapus… Meg fog kínozni, aztán megöl… Felelnem kell a hibáimért, és apám miatt is…

-Nyugodj meg, Draco… Nem hagyom, hogy bajod essen… - mondta Piton halkan. Szavait magában is megfogadta. Draco volt az egyetlen, akit kedvelt még ebben az életben. A fiú sem volt szent, de hát ki az?! A keresztfia. A pártfogoltja. Nem hagyhatja, hogy Voldemort megölje… Nem fogja hagyni. Majd kitalál valamit. Elvégre ő, Perselus Piton is elég ravasz ahhoz, hogy kémként és kívülállóként életben maradjon a halálfalók között…

Draco sápadtan, fáradtan hajtotta a fejét a férfi combjára. Lehunyta fénytelen szemét, és igyekezett megnyugodni. Piton felsóhajtott. Hagyta, hogy szeretett kanapéján más is elnyúljon, és megpróbáljon kikapcsolódni. A férfi szelíden a szőke vállára tette a kezét.

-Nem fogsz meghalni… Szedd össze magad, aztán mondj el mindent… Kitalálunk valamit, fiam…