2. rész
2007.05.23. 17:12
Szeptember 28. késő éjszaka
Nefelejcs: Ne haragudjon, elaludtam…
Holló: Miért haragudnék???
Nefelejcs: Azt hittem, engem várt…
Holló: ??? Miért vártam volna?
Nefelejcs: …
Holló: ???
Nefelejcs: Értem.
Holló: Most jutott eszembe, hogy ma még meg sem néztem az üzeneteimet. Pusztán ezért vagyok itt…
Nefelejcs: Aha, értem.
Holló: Miért helyesel?
Nefelejcs: Nem helyeselek…
Holló: Dehogynem. Szinte látom, ahogy gúnyosan bólogat. Most meg elhúzza a száját…
Nefelejcs: Ó, szent egek! Kiismert engem… Most mitévő legyek???
Holló: Ne gúnyolódjon! Inkább mondja el, miért itatta tegnap az egereket?
Nefelejcs: Nem fontos.
Holló: De tegnap még fontos volt.
Nefelejcs: Nem akarom egy idegen embernek elmondani, hogy mi bánt…
Holló: Hiszen tőlem senki sem tudná meg…
Nefelejcs: Nem ezen van a hangsúly. Nem ismerjük egymást.
Holló: Szerintem, ennek csak örülhet…
Nefelejcs: Vagy maga örülhet… Idegesítő vagyok.
Holló: Nem.
Nefelejcs: Nem kérdeztem. Mondtam. Idegesítő vagyok.
Holló: El tudom képzelni.
Nefelejcs: Jobban örülnék, ha nem rólam képzelegne…
Holló: Nem magának akarok örömet okozni, Hölgyem.
Nefelejcs: Mit is vártam? És, ha most azt képzeli, hogy forgatom a szemeimet, akkor JÓL KÉPZELI!
Holló: Tudom… Milyen színű a szeme?
Nefelejcs: Barna, de ezt egyébként a tulajdonságaim között fel is tüntettem… Hogy bukkant rám, ha még ezt sem olvasta el???
Holló: Nem olvastam el a tulajdonságairól, sem kedvteléseiről, sem a személyes adatlapjáról. Egyszerűen olyan keresési profilt írtam le, hogy Kegyed volt a második, akit ajánlott a rendszer… Nem én bukkantam Önre, hanem a klub…
Nefelejcs: És mi lett a szerencsétlen első áldozattal?
Holló: …
Nefelejcs: Mi lett vele? Az őrületbe kergette a modorával, igaz? Nem kell válaszolnia, TUDOM, HOGY ÍGY TÖRTÉNT.
Holló: Milyen humoros.
Nefelejcs: Szerintem is.
Holló: Nem így történt. Az illető… kiábrándult a személyemből… amikor megtudta, hogy ki vagyok…
Nefelejcs: Miért? Ki vagy?
Holló: Elmés. Nagyon elmés. Nem adok ki magántermészetű információt. És nem tegeződöm.
Nefelejcs: Oh, elnézést. Kiestem a szerepemből.
Holló: Elnézem.
Nefelejcs: Mily kegyes az Úr… Most ez nem látszik, de kuncogok.
Holló: Ne kuncogjon, az gyerekes!
Nefelejcs: Aha, most látszik, hogy hátrányban van…
Holló: Miért is?
Nefelejcs: Azt írta, ne kuncogjak, mert az gyerekes. Fiatal vagyok. Még lehetek gyerekes.
Holló: Mennyire fiatal?
Nefelejcs: Eléggé. Milyen különös, nemde? Bezzeg én tudom, hogy Ön sokkal-sokkal-sokkal idősebb nálam.
Holló: Megnézte???
Nefelejcs: De meg ám. És azt is tudom, hogy sötét színű a haja és a szeme. És tudom, hogy szeret olvasni. Mivel foglalkozik?
Holló: Ez személyes jellegű kérdés.
Nefelejcs: Nem baj.
Holló: … Utazgatok.
Nefelejcs: Én is szeretnék utazgatni. Majd egyszer körbejárom a Földet, hogy sok új népet és kultúrát megismerhessek… Mit csinált, mielőtt utazgatni kezdett?
Holló: Ezt-azt… … Maga mivel foglalkozik? Megnéztem az adatlapját. Sok kérdésre nem válaszolt…
Nefelejcs: Általában könyvek fölött töltöm az időmet… Ha nem, akkor hülyékkel vagyok körülvéve…
Holló: Ismerősen hangzik… A sorok között olvasva, a tegnapi bánatot érzem előtörni…
Nefelejcs: Tegnapi bánat??? Ez nem a tegnapi, hanem szinte mindennapos… Amúgy nem bánatos vagyok. Csalódott.
Holló: Miben csalódhat az, ki Hérakleitoszt szereti?
Nefelejcs: A felnőttekben. A társadalomban. Mindenkiben.
Holló: Oh, mintha magamat hallottam volna… Hova lett a korábbi, kuncogós jókedve?
Nefelejcs: Itt szunnyad a szám szélén. Fáradt vagyok. Még mindig az asztalomnál ülök, és be kellene fejeznem valamit… Csak képtelen vagyok rá…
Holló: Sürgős feladat?
Nefelejcs: Nem annyira, még van időm megírni. Csak szeretném, ha tökéletes volna.
Holló: Kegyed még fiatal, talán még nem tudja, hogy nincs tökéletes…
Nefelejcs: Hogyne lenne!
Holló: Akkor mondjon rá példát! Mi lenne tökéletes ezen a világon?
Nefelejcs: … Most gondolkodom… Valahol minden rendszerben megvan ám a tökéletesség, csak nem mindig lehet azonnal észrevenni…
Holló: Ez mellébeszélés. Tökéletes nem létezik.
Nefelejcs: … Én ismertem valakit. Ő majdnem tökéletes volt…
Holló: Ismert? Ez eléggé múlt időben van… És az csak majdnem tökéletes… Az nem teljesen tökéletes. Mi történt az illetővel?
Nefelejcs: Nem tudom. Elment.
Holló: Elment? Ennyi? Hagyta elmenni??? Miért nem harcolt érte?
Nefelejcs: Micsoda??? Nem. Nem úgy történt, ahogy gondolja. Nem történt semmi sem köztünk… Csak… Á… Hagyjuk. Nem is ismertem őt…
Holló: Nem is ismerte? Akkor hogyan állíthatja, hogy tökéletes???
Nefelejcs: Nem tudtam, hogy nem ismerem… Tökéletesnek tűnt. Szerettem annak látni…
Holló: Emberre nem lehet azt mondani, hogy tökéletes. Olyan ember nincs…
Nefelejcs: Szerintem minden ember tökéletes a maga nemében, a maga sajátosságaiban… Ő is tökéletes, amennyiben saját magához mérem…
Holló: De, ha Önhöz méri???
Nefelejcs: Nem mérem magamhoz. Nem mérem magam mellé. Többé már nem… Most megyek aludni. Jó éjszakát.
Holló: Jó éjszakát.
***
|