8. rész
2007.05.23. 17:16
Egy óra múlva
Holló: Megvacsorázott?
Nefelejcs: Az túlzás volna… Ettem néhány falatot…
Holló: Aztán?
Nefelejcs: Mit aztán?
Holló: Szinte szikrázik a tolla nyomán a papír… Dühös?
Nefelejcs: Igen. A barátaim… kikészítenek.
Holló: Mivel?
Nefelejcs: Ők vették nekem ezt a könyvet, hogy néha kikapcsolódjak… De amikor inkább ide irogatnék, akkor megharagudnak… Nem értem a gyermeteg felfogásukat…
Holló: …
Nefelejcs: Ezt mindet kívánja hozzáfűzni?
Holló: Nem tudok hozzászólni a témához. Nem értek a konfliktuskezeléshez.
Nefelejcs: Valóban? Akkor meg se kérdezzem, hogy mit tegyek?
Holló: Átkozza meg őket – az tüneti kezelésnek elég szokott lenni…
Nefelejcs: Micsoda? Ugye, most csak viccelt???
Holló: … Igen.
Nefelejcs: Elég morbid vicc volt. (De tetszett! Egy pillanatig még a gondolattal is eljátszottam…)
Holló: Komolyan?
Nefelejcs: Hát… Eléggé feldühítettek… De én nem lennék képes ilyesmire a való életben… Megint az asztalomnál ülök - - - Inkább keresek kényelmesebb helyet… … Jó… Elhelyezkedtem…
Holló: Átült az ablakba?
Nefelejcs: Nem, az ágyamra hasaltam. … Én nem tudnék csak játékból megátkozni valakit…
Holló: Én képes voltam rá fiatal koromban.
Nefelejcs: Miért mondja azt, hogy fiatal korában??? Most sem öreg! Gondoljon arra, hogy élete legszebb éveiben jár! Elegendő a tapasztalata ahhoz, hogy már ne kövessen el hatalmas hibákat… Viszont elég fiatal ahhoz, hogy bármibe belefogjon…
Holló: Milyen optimista Kegyed…
Nefelejcs: Nem – ez nem optimizmus. Én realista vagyok.
Holló: Nem vagyok fiatal. … Néha ezer évesnek érzem magamat.
Nefelejcs: Nagyritkán én is. Azt hiszem, hogy ez a meg nem értettségből és a szeretethiányból fakad… De ne kanyarodjunk ilyen szomorú téma felé…
Holló: Most engem analizál, vagy saját magát? Hasonlít egy idegesítő lányra, akit … ismertem … talán.
Nefelejcs: Aha – értem. (Ha azt érzi, hogy most gúnyosan mosolygok – jól érzi.)
Holló: Félre értette a mondatomat. … Az a lány rettenetes volt, igazi eminens… Mindent tudott, mindenre válaszolt. Mindig övé volt a tökéletes dolgozat. … Mintha a világ megmentésén dolgozott volna…
Nefelejcs: Kicsit magamra ismerek ezekben a sorokban…
Holló: Most én mosolygok gúnyosan.
Nefelejcs: … Pedig elhiheti. Én is szeretem kihozni magamból a maximumot. Szeretem, ha megelégedhetek magammal: ma is tettem valami jót. … Segít abban, hogy este békésen tudjak elaludni…
Holló: A kalkuttai Teréz Anya beszél így…
Nefelejcs: Nevessen csak…
Holló: Nevetek is… Ezt veheti a mai napi jócselekedetének. Hogy megnevettetett…
Nefelejcs: Annak veszem.
Holló: Kislány! Tanulja meg, hogy a világ nem jó! Nem tudja megmenteni a bűnös lelkeket!
Nefelejcs: Lehet, hogy a világ nem tökéletes; de jobbá lehet tenni. És én mindent el is fogok követni, hogy ezt megpróbáljam.
Holló: Akkor küzdjön a gonosz ellen, vagy kutasson gyógyszert a betegségekre…
Nefelejcs: Nem tud eltántorítani a cinizmusával. Amint lehetőségem lesz, elvégzem az aurorképzőt…
Holló: És halálfalókkal fog csatázni? Elfogja őket?
Nefelejcs: Igen.
Holló: És lesz szíve megölni azt, aki az életére törne?
Nefelejcs: … Ha a helyzet megkívánná, biztosan lenne. Mint már mondtam, reális vagyok.
Holló: Maga nem reális, hanem naiv. Amíg a válaszokon gondolkodik, már meg is ölték… Higgyen nekem; egy laborban nagyobb biztonságban lenne…
Nefelejcs: És akkor hova futok, ha a háború berobban a laborom ajtaján is???
Holló: Remélhetőleg lesz ott valaki Maga mellett, aki megvédi Kegyedet.
Nefelejcs: Ezt elfelejtheti. Engem nem kell megvédeni… Tudatos és… éber vagyok… (Amikor nem vagyok álmos.)
Holló: Értem. Csóválom a fejem a makacsságán… Még a végén megöleti magát a halálfalókkal…
Nefelejcs: Nem zavarna…
Holló: Hogyan? Nem zavarná, ha megölnék?
Nefelejcs: Szükségszerűen egyszer mindenki meghal – akkor nem mindegy, hogy mikor? Eleget tanultam az életemben. Eleget tudok, hogy ne féljek a haláltól.
Holló: És eleget is élt ahhoz, hogy meghaljon?
Nefelejcs: Mi az élet? Ez már csak spekulatív filozófia…
Holló: Eleget éltem ahhoz, hogy öregnek érezzem magam – de vakon nem rohannék bele egy harcba, hogy meghaljak… A halál menekülés.
Nefelejcs: A halál megszabadítana a skatulyáktól.
Holló: Ezért én is okkal rimánkodhatnék, mégsem teszem…
Nefelejcs: Nem meghalni akarok; csak nem félek tőle, hogy meghalok.
Holló: Elárulok egy titkot, de vissza ne éljen vele…
Nefelejcs: Hallgatom.
Holló: Engem riaszt a halálom gondolata.
Nefelejcs: Ez volna a nagy titok??? Azt hittem, hogy a keresztnevét fogja kibökni… A halál gondolatától mindenki visszaretten – elvégre az ismeretlen felé igyekszünk…
Holló: És én még azt hittem, hogy én vagyok a Gúnyos…
Nefelejcs: Gúnyos volnék?
Holló: És lekezelő…
Nefelejcs: Hümm.
Holló: ???
Nefelejcs: …~~----~~~~
Holló: Mi történt?
Nefelejcs: Jaj, semmi, csak már elzsibbadtam a hasamon, és felültem az ágyon. Elnézést, megcsúszott a tollam…
Holló: Mindig ilyen örökmozgó? Rengeteg felesleges energiája lehet…
Nefelejcs: Ellenben Ön akár napokig is elüldögél a foteljében, igaz?
Holló: Balsors… Kiismert engem…
Nefelejcs: …
Holló: Mi az?
Nefelejcs: Semmi. Mosolygok.
Holló: Min?
Nefelejcs: Semmin. … Csak jó évődni valakivel.
Holló: Egyet kell értenem.
Nefelejcs: Sajnálatos módon, igaz?!
Holló: Nem, nem sajnálatos módon. Be kell vallanom, hogy jót tesz a hangulatomnak, ha Önnel levelezhetek.
Nefelejcs: Milyen diplomatikusan fogalmaz. Engem egyenesen feldob…
Holló: Tényleg is… ilyen fiatalon és okosan miért nem hagyományosan ismerkedik?
Nefelejcs: A barátaim szerint unalmas vagyok. Amikor pedig rossz napom van, akkor egyenesen kiállhatatlan…
Holló: A sorok között olvasok – rondának tartja magát?
Nefelejcs: Nem. Ne olvasson a sorok között! A sorokat olvassa: unalmas vagyok, és kiállhatatlan. És nem érdekel a szerelem. Ennyi.
Holló: Akkor mit keres itt?
Nefelejcs: Semmit. Kikapcsolódom. Eleinte persze csak a kíváncsiság vonzott, aztán később már az Ön társasága…
Holló: Bókol?
Nefelejcs: Úgy érezte, hogy ez bók volt??? Ha ettől jobban érzi magát, legyen. HA ettől jobb, akkor bókoltam…
Holló: Nem kell megmentenie az önbecsülésemet!!!
Nefelejcs: Eszemben sem volt. Jelenleg magamat akarom megmenteni…
Holló: Mivelhogy?
Nefelejcs: Nincs mivelhogy.
Holló: Hogyne volna. Nem fejezte be a mondatot… Akkor majd én megpróbálom…
Nefelejcs: Tőlem…
Holló: Szerelmes volt, de elhagyták. Kiábrándult, és igyekszik leplezni a sebeit…
Nefelejcs: Nem hiszem, hogy szerelmes lettem volna…
Holló: Hogy nem lehet biztos ebben? A szerelmet általában felismerik a nők…
Nefelejcs: Általában igen… Ezek szerint én kivétel vagyok.
Holló: … Most ezt nem látja, de elképedve bámulom a sorait. … Még sosem volt szerelmes? Az hogy lehet? Hiszen még én is voltam szerelmes! Nem hiszem, hogy nem ismerte fel legkevesebb, a fiziológiás tüneteit a szerelemnek…
Nefelejcs: … Mi van?
Holló: Heves szívdobogás, enyhe szorongás, bokaremegés… Általában hasonlókat produkálnak a nők, ha szerelmesek.
Nefelejcs: …
Holló: Gondolkodjon csak el, és rájön, hogy volt-e szerelmes…
Nefelejcs: …
Holló: Itt van még? Vagy elaludt volna?
Nefelejcs: …
Holló: Jó éjszakát!
***
|