Október 9. hétfő este

Holló: Örülök, hogy bátorkodta kinyitni a könyvet.

Nefelejcs: Au. Köszönöm. Már vártam, hogy kigúnyoljon… Figyeljen, sajnálom…

Holló: Mit sajnál? Azt, hogy megmutatta, rossz alvó? Vagy azt, hogy bepillantást engedett a lelkébe?

Nefelejcs: Mindkettő – bár inkább a második…

Holló: Ne sajnálja. Nem fogok visszaélni vele.

Nefelejcs: Köszönöm.

Holló: Kegyed leírta a keresztneve kezdőbetűjét… azért ez felelőtlen dolog volt…

Nefelejcs: Nem is az volt…

Holló: És most hazudik.

Nefelejcs: …

Holló: És most elpirul…

Nefelejcs: Nem is!

Holló: Ó, dehogynem. Megismertem már… És hogy hívják Kegyedet? Titokzatos H…

Nefelejcs: … Ne kérdezze.

Holló: Helga?

Nefelejcs: Nem.

Holló: Helena?

Nefelejcs: Nem… De ne kérdezgessen… Kérem…

Holló: Hedvig? Hanna? Hilda?

Nefelejcs: Egyik sem.

Holló: Kifogytam a h-val kezdődő női nevekből…

Nefelejcs: Pedig még van pár…

Holló: Mosolyogjon csak… Akkor is elárulta magát…

Nefelejcs: Kutassa a naptárakat… Milyen napja volt?

Holló: Elég gyorsan eltelt. Reggel egy levelet találtam az egyik könyvemben, és tudja, kedves H., onnantól kellemes volt a délelőttöm…

Nefelejcs: Hehe. Nagyon vicces.

Holló: Egyébként törölni nem lehet a könyvből. Egyetlen bűbájjal vagy átokkal sem… Már rengetegszer végigpróbáltam a lehetőségeket, de semmi… Amit leírunk, az benne marad…

Nefelejcs: Értem. Köszönöm, hogy szólt.

Holló: Szívesen.

Nefelejcs: És, ha már tudja a keresztnevem kezdőbetűjét; én nem tudhatnám meg az Önét?

Holló: Nem.

Nefelejcs: Miért?

Holló: Mert én nem vagyok felelőtlen, mint Kegyed.

Nefelejcs: … Igaza van. Megértem. … Most megyek aludni, mert a múlt éjjel sem aludtam túl fényesen…

Holló: Aludjon jól!

Nefelejcs: Köszönöm, Ön is!

Holló: Holnap?

Nefelejcs: Nem lehet. Holnap meghalni sem lesz időm… Szerdán?

Holló: Rendben… …

Nefelejcs: …

Holló: Néha én is félek a „szürke esőtől”…

Nefelejcs: Most, elköszönésképpen gúnyolódik?

Holló: Nem.

Nefelejcs: Értem. … Jó éjszakát!

Holló: Viszont.

***