Október 15. vasárnap éjjel

Holló: Jó estét! Merre csavargott ma?

Nefelejcs: Jaj, ne is kérdezze… Csak feküdtem, és igyekeztem túlélni a napot…

Holló: Nem mondja, hogy nem tanult?!

Nefelejcs: Hehe, mekkora vicc volt… Alig tudtam kimászni az ágyamból délelőtt… Borzalom… Nem hiszem el, hogy az emberek szeretik a whisky-t…

Holló: A jóból is megárt a sok – tartja a mondás…

Nefelejcs: Gúnyolódjon csak… Majd egyszer, ha Maga lesz másnapos, majd akkor én is ilyen leszek…

Holló: Ilyen? Milyen?

Nefelejcs: Kárörvendő.

Holló: Azt vette ki a szavaimból, hogy kárörvendő volnék?

Nefelejcs: Igen.

Holló: Helyes…

Nefelejcs: Vigyorogjon csak… majd egyszer lehervad a gúnyos mosolya…

Holló: Most csak vaktában morgolódik, vagy tud is valamit, amit én nem?

Nefelejcs: Vajon…?

Holló: Nem tudom – ezért kérdezem.

Nefelejcs: Nem fedem fel a titkaimat.

Holló: Miért is nem?

Nefelejcs: Mert Ön sem teszi, kedves P…

Holló: És, ha elárulnék valamit magamról???

Nefelejcs: Ki tudja…

Holló: 1962-ban születtem.

Nefelejcs: Ezt már tudtam…

Holló: Január 9-én…

Nefelejcs: Aham, ezt is tudtam. Amúgy bak a csillagjegye…

Holló: A végén kiderül, hogy Kegyed többet tud rólam, mint én magamról…

Nefelejcs: Azért ebben nem vagyok biztos…

Holló: Honnan tud rólam bizalmas információt?

Nefelejcs: Áruljon el valami igazán bizalmasat, amit máshonnan nem tudhatok – és akkor felfedem az informátoromat…

Holló: Informátorát???

Nefelejcs: Bizony…

Holló: De mit mondhatnék, ami érdekelheti, drága H…

Nefelejcs: Behízelgéssel nálam semmire sem megy…

Holló: Kis gonosz…

Nefelejcs: Vagy kis realista, nemde?

Holló: Lehetséges… … Nem jut eszembe semmi különös, amit megoszthatnék Önnel, mint kis titkot…

Nefelejcs: Akkor majd én kérdezek.

Holló: Ettől félek én is…

Nefelejcs: Ugyan, Maga nem fél semmitől… Legalábbis tőlem nem kell tartania…

Holló: Miért olyan biztos abban, hogy nem kell tartanom Öntől? Hiszen nem ismerjük egymást…

Nefelejcs: Hajaj… Hiszen lassan megismer engem… Olyannak képzel, aki szánt szándékkal bánt másokat? Ha igen, akkor nincs értelme leveleznünk… Őszintén remélem, hogy nem ismer félre…

Holló: Önt nem lehet félreismerni…

Nefelejcs: Jó válasz – megnyugodtam. Akkor kérdezek: miért tette azt, amit eddig csak egy varázsló próbált meg, és hogyan lehet, hogy az neki nem sikerült, és Önnek pedig igen? Ugye, az egész egy nagyobb tervbe illeszkedik, és nem önös érdek vezérelte… Ugye?

Holló: … … … Ötször elolvastam a sorait, de nem igazán értem, hova akar kilyukadni. Észrevette, hogy ha virágnyelven fogalmaz, akkor a társadalom színe-java csak értetlenül bámul Magára?

Nefelejcs: Pontosan tudja, hogy miről beszélek. … Igen vagy nem?

Holló: ???

Nefelejcs: !!!

Holló: Az igen illetőleg a nem, mint válasz, nem megfelelő egy duplán eldöntendő kérdésre; remélem, ezt Kegyed is belátja…

Nefelejcs: … Várok.

Holló: Ezt most vegyem felszólításnak?

Nefelejcs: Igen.

Holló: Valamiért magamra ismerek a makacsságában…

Nefelejcs: Nem baj – ezt még kiheverem, hogy magához hasonlít… (most elmosolyodtam)

Holló: Mást nem heverne ki?

Nefelejcs: Eltért a tárgytól.

Holló: Értem… Ezek szerint a beszélgetésünk eléggé megreked, ha nem válaszolok rögtön…

Nefelejcs: Igen. Azt hiszem, hogy ennyi jár. Fontos a válasza a tisztánlátás érdekében…

Holló: Értem. … Nem önös cél vezérelt… Jól gondolta…

Nefelejcs: TUDTAM! Tudtam, tudtam… jaj, de örülök…

Holló: És mi van akkor, ha most hazudtam?

Nefelejcs: Nem hazudna. Miért tenné? Nincs rá oka.

Holló: És most, hogy jól válaszoltam – egy tabutémára – most már én is kérdezhetek?

Nefelejcs: Igen. (Aztán majd meglátom, hogy válaszolok-e.)

Holló: Miért írta, hogy ezt még kiheverem…

Nefelejcs: Mert, ha rosszul válaszolt volna, akkor… nem irogattam volna őszintén és ilyen gyakorisággal ebbe a könyvbe…

Holló: Ha rosszul válaszoltam volna, akkor fel is út, le is út?

Nefelejcs: Nem, csak változtattam volna az intenzitásomon…

Holló: Bárcsak azt mondhatnám, hogy értem… De nem. Én nem értem a nőket…

Nefelejcs: Maga kérdezett…

Holló: Hát ez az… Én kérdeztem: de minek???

Nefelejcs: Nem tudom. Én egy vállrándítással elintézem a dolgot, tegye Maga is azt…

Holló: … Szóval… Honnan ismerjük egymást?

Nefelejcs: Hát… Tudnia kellene… Ha én rájöttem, akkor már Magának is rá kellett volna jönnie…

Holló: Nem árultam el semmi olyasmit, amiből bármire is rájöhetett volna…

Nefelejcs: Na persze… Csak sok kis morzsát hintett szét – amit én összecsipegettem…

Holló: Mint például???

Nefelejcs: Hogy mikor volt roxfortos diák, melyik évfolyamba járt, mikor végzett… mit csinál most… szereti a bájitaltant… nem társaságkedvelő… és hasonlók…

Holló: Ha nem vigyázok, akkor tényleg statisztikát fog vezetni rólam…

Nefelejcs: Igen, elég jó ötletnek tűnik…

Holló: Akkor elárulja, hogy ismerjük-e egymást?

Nefelejcs: Tudja, mit? Most elköszönök – mert lehet, hogy sosem hallok Önről még egyszer…

Holló: Ezt a badarságot honnan veszi?

Nefelejcs: Ha bebizonyosodik, hogy valóban ismerjük egymást, akkor Ön kereket old, nem?

Holló: Előbb adja jelét, hogy valóban ismer… Aztán meglátjuk…

Nefelejcs: Szóval… Köszönöm, hogy kicsit bepillantást nyerhettem az életébe – akármilyen keveset is tudtam meg Önről…

Holló: (Maga szentül hiszi, hogy ismerjük egymást… Ez nekem felettébb gyanús…)

Nefelejcs: Jó éjszakát… És minden egyéb… jókívánságok, és hasonlók…

Holló: ÍRJA MÁR LE AZ INFORMÁTORA NEVÉT!!!

Nefelejcs: A Roxfort története – 989. oldal, Tanárok bekezdés: Perselus Piton… Jó éjt.

***