Október 16. hétfő hajnal

Holló: Hát visszamerészkedett?

Nefelejcs: Két perce ébredtem meg… Gondoltam, megnézem, hogy letiltott-e…

Holló: Miért tenném?

Nefelejcs: Azt hittem, ez egyértelmű…

Holló: Még nagyon álmos lehet… Alig tudom kibogarászni az írását…

Nefelejcs: Sajnálom. Igyekszem nagyobb betűkkel írni…

Holló: Megköszönöm. … Honnan jött rá, hogy ki vagyok?

Nefelejcs: A morzsákból… Az elhintett információkból… Alig akartam elhinni…

Holló: Ne mosolyogjon, ha kérhetem!

Nefelejcs: Nem, sajnálom – ezt nem kérheti… Ugyan, mennyi esélyem volt arra, hogy pont Magába botlok itt???

Holló: Elég kicsi…

Nefelejcs: Vagy még annál is kisebb… De ha nem szeretne többet „beszélgetni” velem, azt is megértem…

Holló: Nem tudja beazonosítani, hogy merre vagyok – nem tud aurorokat küldeni utánam… Miért aggódnék? Szívesen beszélgetek Önnel… Már-már veszélyes a tudása, Kedves…

Nefelejcs: Oh, köszönöm.

Holló: … Ezek szerint tanítottam Önt?

Nefelejcs: Ezek szerint…igen.

Holló: Be kell vallanom, hogy nem emlékszem Önre… Nyolc éve végzett a Roxfortban, és Griffendéles volt – és H. betűvel kezdődik a neve… A vezeték- vagy a keresztneve?

Nefelejcs: … Nyomozgatna utánam, ugye? … (most nagyon vigyorgok) Keresgéljen csak…

Holló: Ezt a rosszindulatot korán reggel… Hihetetlen…

Nefelejcs: Lehet, hogy az egykori tanári ráhatása miatt alakult ki bennem…

Holló: Nem kell a szentbeszéd.

Nefelejcs: Elnézést…

Holló: Mosolyogjon csak…

Nefelejcs: Most mennem kell, különben elkések… Esetleg… este?

Holló: Minden bizonnyal… este.

***