Október 19. csütörtök délelőtt

Nefelejcs: Kip-kop. Zavarom?

Holló: Nem. Micsoda meglepetés! Csütörtök délelőtt itt? Hát a munkája?

Nefelejcs: Most éppen van egy … szabad órám… Majd csak délután kell … visszamennem dolgozni. … Elolvastam a bejegyzését. Nem is igaz, hogy mániásan túlteljesítek…

Holló: Hanem? Ne akarjon megcáfolni – ez bizony így van!

Nefelejcs: Mit csinált tegnap? És mit csinál ma? Hogy teltek a napjai?

Holló: A napjaim szerencsére most bájitalfőzéssel telnek… Tegnap egész nap az üst mellett álltam, hogy tökéletes legyen egy főzet… Ma viszont csak kutatok, keresgélek a könyvtárszobában.

Nefelejcs: Mit keresgél? Régi recepteket?

Holló: Azt is. Emellett viszont Kegyed után nyomozok…

Nefelejcs: Utánam? Hát még mindig nem tett le erről a képtelenségről? Olvastam a tegnapi sorait… Azért őszintén remélem, hogy 43 nevet nem akar felsorolni…

Holló: Nem szándékozom. Leredukálom húszra, vagy kevesebbre. Módszeresen kizárok mindenkit, akit ismerek, és emlékszem rá, hogy milyen is volt… Akinek a személyiségéhez passzol a Kegyed elméje és intellektusa, azt fogom bent tartani a következő körben…

Nefelejcs: Nem értem, hogy miért vacakol annyit azzal, hogy kiderítse, ki is vagyok… Nem vagyok férfi, ha ettől félne…

Holló: Nem ettől tartok, ugyan! …

Nefelejcs: Csorba esett az önbecsülésén, amiért én előbb rájöttem, hogy kivel levelezgetek, mint Ön?

Holló: Részben. Máskülönben egyre inkább érdekel, hogy ki húzódik a sorok mögött…

Nefelejcs: Csak az zavarta volna, ha olyan fogaim vannak, mint a tegnapi Holly Londonnak, ugye? Szép… Mondhatom, szép…

Holló: Csak ironizáltam… Esetleg megbántottam vele? Netán Kegyed is nagyfogú, mint egy hód?

Nefelejcs: Már nem – de nem ezen van a hangsúly… Nem mindegy, hogy ki is vagyok… Hiszen sosem fogunk találkozni…

Holló: Miért ilyen pesszimista? Lehet, hogy egyszer…

Nefelejcs: Ugyan! Maga elfelejti, hogy éppen háború van – és mi ellentétes oldalon állunk. Legalábbis, most nagyon így tűnik a dolog… (Atyaég, ez kezd kísértetiesen hasonlítani a Rómeó és Júliára…) És, ugye, annak sem lett túl vidám a vége…

Holló: Dehogynem. A városra végre béke ült…

Nefelejcs: Igen, de azt elfelejti, hogy a szerencsétlenek meghaltak ezért a békéért…

Holló: Az most mellékes. - - - Szóval nem árulja el, hogy ki rejtőzik a Nefelejcs álnév mögött?

Nefelejcs: Nem.

Holló: Ezért kell kiderítenem – mert Kegyed olyan makacs…

Nefelejcs: Én ugyan nem vagyok makacs! Maga akar mindent tudni…

Holló: Nem mindent, csak a nevét…

Nefelejcs: Na persze, a nevem, aztán a korom, aztán a címem… Meg akar fojtani, amiért dühítem, ugye?

Holló: Még nem akarom megfojtani, de lehet, hogy annak is eljön az ideje…

Nefelejcs: Látja? Én mondtam… Ezért nem bízom a férfiakban - mindig csak az ígérgetés... Kibírhatatlan.

Holló: Zsörtölődjön csak... Akkor is meg fogom tudni, hogy kicsoda Kegyed...

Nefelejcs: Most mennem kell - kopognak. Később?

Holló: ÉN itt leszek.

Nefelejcs: Én pedig visszajövök.

***