Október 21. szombat délután

Nefelejcs: Hahó…

Holló: Üdvözlöm. Hogy telt a napja?

Nefelejcs: Remekül. Délelőtt elkészíthettem néhány bájitalt a rend számára…

Holló: És, hogyan sikerültek?

Nefelejcs: Nem kell aggódnia, nem robbantottam fel semmit… Egyedül voltam a laborban, senki és semmi nem vonta el a figyelmemet.

Holló: Nem tudom, hogy meg merjem-e kérdezni, hogy miket készített…

Nefelejcs: Inkább ne kérdezze meg… Elvégre… különböző oldalon állunk… vagy mi a szösz… Jobb volna, ha ez tabutéma volna. Vagy Ön mit gondol erről?

Holló: Támogatom az ötletét. Nem szeretném, ha megrónák Kegyedet, csak mert titkokat ad ki a Rend működéséről…

Nefelejcs: Nem tudok én nagy titkokat… És különben is? Ki róna meg azért, mert levelezgetek valakivel?

Holló: Sosem tudhatja, hogy ki figyeli…

Nefelejcs: Most rám akar ijeszteni?

Holló: Eszemben sincs. Én mindössze figyelmeztetem a lehetséges veszélyekre…

Nefelejcs: Amennyiben Tudjukki és cimborái nem szándékoznak betörni a kastélyba, addig nincs mitől tartanom… Ha viszont ez bekövetkezik… Akkor pechem van.

Holló: Milyen… finoman fogalmaz…

Nefelejcs: Ne aggódjon értem.

Holló: Ha kérhetném, akkor ne akadjon bele a dolgaimba?! Akkor és azért aggódom, akiért csak szeretnék…

Nefelejcs: Jól van már… Nem azért mondtam… Ez nagyon rendes és figyelmes… és… édes dolog Öntől…

Holló: ÉDES? ÉDES? Kegyed szerint ez ÉDES? Én a legkevésbé sem vagyok édes. Még ez a szó is gusztustalan – amint megpróbálja még egyszer összefüggésbe hozni velem, Merlinre esküszöm, hogy…

Nefelejcs: BÜNTESSEN MEG! KÉREM, KÖNYÖRGÖM: BÜNTESSEN MEG!

Holló: Elgondolkodtat az a tény, hogy ilyen… hüm… kellemesen elszórakozik az én bosszúságaimon, Hölgyem…

Nefelejcs: Tudom, hogy Ön is mosolyog, Drága Uram… Szóval nem kell játszania a rendíthetetlen ólomkatonát…

Holló: Micsodát?

Nefelejcs: Még nem hallotta a rendíthetetlen ólomkatona történetét?! Ez szomorú tény, Kedves Uram…

Holló: Ez biztosan valami ostoba mese…

Nefelejcs: Persze… Azért csak keressen utána… És azután állítson róla ilyeneket…

Holló: De ez hogyan kapcsolódik hozzám?!

Nefelejcs: Ah, el is felejtettem, hogy az előbb „összefüggésbe hoztam” Önnel… Ön talán ezt mégsem érdemli meg…

Holló: Szóval ezt ki kell(ene) érdemelnem? És ugyan, mivel?

Nefelejcs: Hát… lenne pár tippem…

Holló: Na, de Ms Granger…

Nefelejcs: Öööö, nem hiszem, hogy ugyanarra gondoltunk, Uram… - Merlinre! – Mire gondolt Maga???

Holló: Kegyed mire gondolt?!

Nefelejcs: A hősies, és önfeláldozó eszményekre! Ugyanis ÉN még mindig a rendítetlen ólomkatona meséjénél tartok!!! (Nem ám, mint egyesek…)

Holló: Az imént kimondta a lényeget: MESE!

Nefelejcs: Heh – ez mélyen felháborít!

Holló: Engem pedig a hidegvére háborít fel!

Nefelejcs: Ebbe talán inkább most ne menjünk bele…

Holló: Miért? Mitől fél, hogy a lelkébe látok?!

Nefelejcs: Én ugyan nem félek semmitől!

Holló: Na persze… Csak a híres Victor Krum utáni űrt senki sem tudja pótolni a szívében, igaz?

Nefelejcs: Várjon… Mi a fene köze van ehhez Victornak?

Holló: Hát nem őutána epekedik?

Nefelejcs: Ki állította, hogy ez így van?!

Holló:

Nefelejcs: Au – akkor most nagyon, de nagyon mellélőtt, igaz, Drága és Tévedhetetlen Uram?

Holló: … Hümm. … Meglehet… … Elnézést.

Nefelejcs: El van nézve, mert ma jól ébredtem…

Holló: Mérhetetlen Kegy Gyakorlása: 10.

Nefelejcs: Cinizmus és Saját Zavarának Leplezése: 15.

Holló: … És ezt már valóban egy hónapja műveljük? … Hihetetlen.

Nefelejcs: … Számomra is… Oh… Mennem kell…

Holló: Tudom. Vacsoraidő… Utána?

Nefelejcs: Visszajövök.

Holló: Megvárom.

***

Fél óra múlva

Nefelejcs: Visszatértem. Ön is megvacsorázott?

Holló: Nem, én még nem ettem.

Nefelejcs: És mikor szándékozik?

Holló: Feltételezem akkor, mihelyst megéhezem.

Nefelejcs: Milyen szigorú magához… Nem szokott nassolni?

Holló: Még a feltételezés is bánt. NEKEM van önuralmam. ÉN nem nassolok…

Nefelejcs: Nem tudja, hogy miből marad ki… Nassolni nagyon jó…

Holló: Nassolni gyenge akaratra vall.

Nefelejcs: Ugyan! Csak egyetlen egyszer kóstolja meg a MennyeiFinom Bonbon-t… Azzal nem lehet betelni… Higgyen nekem – valóban mennyei finom… (Nekem ez a vigaszom, amikor rosszul sikerül egy nap…)

Holló: Amikor nem 100 százalékos lesz egy dolgozata?

Nefelejcs: Nem bánom, hogy gúnyolódik… Csak kóstolja meg egyszer…

Holló: Jól van. Talán.

Nefelejcs: Örülök. … Lehet egy nem éppen idevágó kérdésem?

Holló: Igen.

Nefelejcs: Miért gondolt Krumra a múltkor? Miért hitte, hogy én őutána … „epekszem”?

Holló: Nem tudom. De elég egyértelműnek és kézenfekvőnek tűnt… Ezek szerint rossz nyomon haladtam… (Ne nevessen! Megtiltom.)

Nefelejcs: Igen – igen. A tiltást már éppen kérni szerettem volna…

Holló: (Ki kellene találnom valamilyen büntetést, ami nagy távolságokból is behajtható…)

Nefelejcs: Elárulok valamit, de csak most és csak Önnek, figyeljen!

Holló: Hallgatom.

Nefelejcs: Elég nagy büntetés az nekem, amikor napokig nem tudok Önről…

Holló: … Netán aggódik olykor?

Nefelejcs: Netán…

Holló: Engem nem kell féltenie…

Nefelejcs: Gondolom…

Holló: Most mennem kell… Kopogtak. Fent marad még?

Nefelejcs: Nem hiszem… Szeretném magamat kialudni… Holnap?

Holló: Remélhetőleg…

Nefelejcs: Úgy legyen. Jó éjszakát!

Holló: Viszont.

***