°IEPP° - ~Imádjuk Együtt Perselus Pitont~
Menü
 
Lillia_hun írásai
 
Belldandy írásai
 
StormBird írásai
 
Kelenta írásai
 
Avalon írásai
 
Susan Kreber írásai
 
Silverflower írásai
 
Spirit Bliss írásai
 
Rea írásai
 
Magiccat írásai
 
Severosa írásai
 
Geisha írásai
 
Emily írásai
 
Dorkuci írásai
 
Angel8 írásai
 
Banyus írásai
 
Sophie írásai
 
Gwendolyn írásai
 
Severe Snape írásai
 
Anna írásai
 
Tündibogyó írásai
 
Nemesis írásai
 
Mudblood írásai
 
Szerkesztők írásai
 
Továbbírások
 
Jin-jang /NK, WIP/
Jin-jang /NK, WIP/ : 1. Az élet megy tovább...

1. Az élet megy tovább...


 Jin-jang

I. fejezet

És az élet megy tovább

Sok év telt el azóta, hogy a híres hármas végleg kilépett az iskola falai közül. Harry Potter megvívta a végső küzdelmet, s habár győztesen került ki, a veszteségek mégsem múltak el nyomtalanul.

Minden család gyászolt valakit, minden varázsló otthona emlékeztetett a harcra. Sok régi épület üresen, romosan tátongott, míg mellettük újak emelkedtek ki a földből, dolgos kezek munkája nyomán. Egy idegennek furcsa lehetett a látvány, ha egy-egy varázslók által lakott faluba tévedt. Három-négy ház szép volt, rendben tartott, frissen festett, virágok illatoztak a kertben és az ablakokban, függöny libbent, ha vendég érkezett. Mégis, olykor csak egy lépés, és a következő kőhalmaz csak üres árnyéka volt annak, ami a múltban egy ház lehetett. Az ott élők nem vettek tudomást ezekről a romokról, szinte átnéztek rajtuk. A régi, félig leomlott falak egy tovatűnt kor dicsőségének és bukásának állítottak emléket. A kövek helyenként feketén, kormosan figyelmeztették az arra sétálót, hogy itt egykor harc zajlott, élet és halál küzdelme. Egy-egy roskadozó, lakatlan házban még megmaradtak a bútorok, a konyhában még az asztalon álltak az elhagyott tányérok, evőeszközök. Az eltelt éveket csak a mindent elfedő por mutatta.

A varázslók, bár nem voltak babonás emberek, mégis valami szokatlan félelemmel pillantottak az üres házakra, hámló falakra, romos otthonokra. Senki nem akart egy ilyen épületbe beköltözni, ahol a múlt árnyai kísértettek. Nem a valódi szellemektől tartottak, hanem a lélek ottmaradt fájdalmától. Talán mugli ostobaság csak, de a fehér varázslók úgy érezték, átok ül az üres otthonokon. Másrészt emléket állítottak ezzel az elhunytaknak, és a történteknek.

Sokan az idősek közül úgy érezték, ha csak nyomtalanul eltűnne minden, ami a Nagy Háborúra emlékezteti a varázslókat, akkor a gyerekek elkövetnék ugyanazokat a hibákat.
A mágustársadalom, a gondolkodásmód megváltozott. Új rendszer, új világ épült a régi romjain. Nem tudhatták, hogy jobb lesz-e, mint az előző, de meg kellet próbálniuk tovább élni. Be kellett látniuk, hogy bármi is történt, az élet megy tovább.



KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: KIS, KÓSZA VÁGYAK

Most úgy szeretnék egy párnát keresni,
csak oly kicsit, mint egy kislány-kebel,
vagy még inkább a földre arccal esni,
és elfeledni mindent, csendben el.
Jó volna most mindent felejteni,
jó volna most mindent elejteni,
leszállani,
s a harc után,
a harc után
megállani”


**
Egy fiatal varázsló érkezett hoppanálva a fák között megbújó apró falu melletti tisztásra. Szürke szeme hidegen villant, ahogy felmérte a környezetét, majd megnyugodva, hogy nem követték, és nem fenyegeti veszély elégedetten, lenézően elmosolyodott, miközben ruganyos léptekkel a falu házai felé indult.

A kicsi, takaros házak között néma csend honolt, úgy tűnt, akik itt élnek, vagy a közeli városba mentek vagy dolgoznak a földeken. A hosszúkás arcon hideg mosoly terült szét, majd kutató pillantását végigfuttatta a falun. Csak szeme villanása árulkodott arról, hogy megtalálta, amit keresett. Léptei egyre sietősebbek lettek, majd, ahogy a magányosan álló romos kunyhóhoz ért a falu legszélén, lassított, és pár méterre az ajtótól megállt. Ismét körbenézett, szürke pillantása szinte átvilágította a környező épületeket és lombokat, majd elégedett szusszanással az ajtó felé indult. Valójában nem lehetett volna így nevezni, csak egy rozoga, szúette fadarab lifegett a bejárat előtt. Unott arccal belökte az ajtót, majd kissé lehajolva belépett. Szeme villámgyorsan felmérte az új környezetet, amint megszokta a félhomályt, s erőt kellett vennie magán, hogy ne fintorodjon el a benn uralkodó szag miatt, remélte, hogy hamar végezhet itt.

- Mit akarsz itt, sötét szolga? – töltötte be a rekedtes suttogás a kunyhót.

- Nem vagyok szolga! – felelt dühödten a szőke férfi.

- Valóban? Attól még, hogy az, akit uradnak neveztél meghalt, szolga vagy, varázsló!

- Nem szolgálok senkit! – húzta össze dühösen a szemét.

- Csak a hatalmat… - sziszegte a rongykupac a sarokból. – Függsz tőle, az életedet jelenti… ezért vagy itt, szolga! – folytatta, megnyomva az utolsó szót.

- Ne pazarold az időmet, ha tudod, miért vagyok itt.

- Azt hiszed, hogy mindent tudok?

- A te érdekedben remélem, hogy amire szükségem van, azt tudod – mordult fel türelmetlenül.

- Fenyegetsz, szolga?

- Csak elővetítettem egy lehetséges jövőt – mosolyodott el gúnyosan a még mindig hajlott tartással álló szikár férfi. Arcán egyre jobban eluralkodott az undor, úgy érezte, megfullad, ha még sokáig itt kell maradnia.

- Mondd hát, mit kívánsz?

- Segítséget. Meg kell találnom a véremből született gyermeket.

- Mert úgy véled, olyan erőt birtokol, amivel hatalmasabbá válhatsz, mint az egykori urad. Ő is elbukott és az egyensúly helyreállt. Nem félsz hát, ostoba szolga? Ha megbontod az egyensúlyt, az új rend nem maradhat fenn örökké, a természet kiharcolja a saját igazát.

- Csak addig kívánom a hatalmat, amíg élek, Öreg. A halálom után már semmit nem jelent.

- Miért kellene segítenem neked? – hangzott fel ismét a rekedtes, halk suttogás.

- Mert nem halhatsz meg, amíg helyre nem áll ismét a rend. Beavatkoztál a fehér oldalon, most be kell avatkoznod a sötét oldalon is.

- Honnan tudod, szolga?

- Utánajártam – mosolygott negédesen.

- Miért pont neked segítenék? Honnan tudod, hogy elég ahhoz, hogy végre elhagyhassam az életet.

- Elég lesz, hidd el – terült szét kegyetlen mosoly a férfi arcán.

- Ezt meg kell gondolnom, szolga – az utolsó szóra a varázsló megremegett a visszafojtott dühtől, de uralkodott magán, hogy ne átkozza darabokra az előtte heverő rongykupacot. Akkor nem tudja meg soha, hol van az unokája… - Gyere vissza egy hét múlva, amikor telihold világít éjjel, és akkor megtudod, hogy döntöttem.

A szőke férfi szusszant egyet, majd rendezve forrongó indulatait, aranyvérű varázslóhoz méltón, némán távozott. Itt már nincs dolga, várnia kell, amíg az Öreg eldönti, hogy segít-e.

**

A Roxfort expressz sötétben érte el az ősöreg megállót az iskola közelében. Egy 11 éves, fekete hajú, vékony lányka meglepve kapta fel a fejét, ahogy a vonat megállt. Szerencsére már átöltözött talárba, amikor egy felsőbbéves figyelmeztette őket, hogy mindjárt megérkeznek. Várakozóan a még mindig olvasó társára pillantott, aki megérezve a kutató szemeket, lassan felemelte a fejét.

- Megérkeztünk – szólalt meg végül kissé türelmetlenül Ilena. Maga sem tudta miért, de ez a fiú olyan feszültséget keltett benne, amivel még nem találkozott. Nem szerette, ha semmibe veszik, még ha ez szeretett könyvei egyike miatt történik is.

- Látom – mordult fel a fiú. Kissé hosszú barna haját kisimította az arcából, majd kelletlenül becsukta a könyvet és felállt. – Menjünk! – nézett nyugodtan a barna szemekbe.

- Ne parancsolgass nekem! – csattant fel a kislány.

- Oh, elnézést, kisasszony – kezdte gúnyos hangon. – Kérem fáradjon a hajójához, hogy beérhessünk az iskolába – majd az előző kifejezés tovatűnt és cinkos vidámsággal elmosolyodott.

- Köszönöm, mélyen tisztelt uram! – vett részt azonnal a játékban a lány is, miközben a fiúba karolt. Bár eltartott pár másodpercig, míg az megnyugodott, humorérzéke nem hagyta cserben.

Vidáman kacagva hagyták el a vonatot, majd két vörös üstökű, megszeppent lánnyal megszálltak egy csónakot. Az óriást, aki odaterelte őket, egyikük sem nézte megdöbbenve, mint néhányan a gólyák közül. Mind hallottak már Hagridról, Ilena személyesen is ismerte. Az óriás köszöntésére csak kedves mosollyal válaszolt, nem szerette a feltűnő érzelmi megnyilvánulásokat, legalábbis el nem ragadták az indulatok…
Majd a csónakban megkezdődött az ismerkedés.

- Sziasztok! – kezdte az egyik vörös hajú kedvesen mosolyogva. – Rose és Laura Weasley – mutatta be önmagát és testvérét is.

- Ikrek – fejezte be egy huncut kacsintással a másik lány.

- Ilena Granger-Piton – felelt fensőbbséges nyugalommal a fekete hajú gólya. Ő nem akart ilyen kis viháncoló liba lenni, mint azok ketten.

- Daniel Lupin – folytatta az udvariaskodást a fiú is.

- Piton? – húzta fel a szemöldökét a Laura.

- Igen – felelt hidegen. – Gondod van vele? – kérdezte metszőn.

- Perselus Piton a rokonod? – folytatta a faggatózást Rose, nem zavartatva magát a rideg reakciótól.

- Az apám – felelt lekezelően.

- Oh – sikkantott a két vörös, majd egymásra néztek, mintha némán társalognának. – Hallottunk az édesanyádról és róla – folytatta ismét a barna szemekbe nézve.

- Ennek örülök, legalább nem kell riportert játszanom, és beszámolnom az életemről – felelt még mindig magára erőltetett nyugalommal. Tudta, hogy ez vár rá az iskolában, ettől féltette édesanyja, de megfogadta, nem átkoz meg senkit, csak hogy nyugta legyen.

- Te Remus fia vagy, ugye? – kezdték el most az eddig némán bámészkodó fiút kérdezgetni.

- Igen – felelt szűkszavúan.

- Te is vérfarkas vagy? – vágott a közepébe Laura. Úgy tűnt, ő a hangadó, míg Rose inkább értékeli az információkat.

- Nem egészen. Azonban ha nem haragszol, nem fogom elmagyarázni – felelt egy pillanatra felvillanó szemmel a fiú. Majd száját keskeny vonallá húzta, és nyugodtnak tűnve a vizet kezdte nézni.

A két Weasley egymással fecsegett, amíg el nem érték a partot, és az egy kissé megszeppent társaság követte a ridegnek tűnő zöld taláros boszorkányt a nagyterembe, aki átvette a diákokat az óriástól.
- Most sor kerül a beosztásukra, utána pedig a vacsorára. Az utat a klubhelységükbe és a szobájukat vacsora után a házuk egy prefektusa fogja megmutatni. Sok sikert! - fejezte be a rövid beszédet McGalagony professzor, majd lassabban, mint ahogy Harryék idejében tette, bevezette őket a Nagyterembe.

A kicsik ámulva pillantottak fel az égboltot utánzó mennyezetre, a nagyok türelmetlenül lesték a tányérjukat. Tudták, hogy nem ehetnek, amíg minden elsős meg nem találja a helyét, de azért reménykedtek, hogy erre hamar sor kerül.

A Nagyteremben nem sok dolog változott az eltelt évek alatt, bár ezt a gólyák nem tudták megítélni. Szinte csak a tanári kar és a diákok voltak mások. McGalagony professzor még mindig igazgatónő volt, bár már fontolgatta a visszavonulás gondolatát; Bimba, Hagrid és Binns még mindig szokott helyén ült. Azonban minden más tárgyat más tanított, mint Hermione idejében. A gólyák ezzel azonban mit sem törődve, izgatottan sutyorogva lesték a széket, és a daloló ősöreg fejfedőt.

Ahogy McGalagony elkezdte olvasni a neveket, néhányszor halk suttogás indult útjára a teremben.
- Lupin, Daniel!

A fiú kimért léptekkel sétált a süveghez, ami hosszú ideig nem szólalt meg. Hangját csak Daniel hallhatta.
Egy újabb Lupin. Nagyon okos vagy, de nem való a Hollóhátba. Más vagy, és erre büszke vagy. Ez a büszkeség, távolságtartás, hideg fej… mi a véleményed a Mardekárról, ifjú Lupin?

- Mindegy, csak dönts végre. Ha még sokáig itt ülök, éhen halnak a diákok – türelmetlenkedett magában.


- Mardekár! – döntött végül a süveg. Az asztalnál halk taps kezdődött, a Griffendélnél azonban hangosan tiltakoztak. Lupin fiát maguk közé várták, fel sem merült bennük, hogy máshova kerül.

Néhány ismeretlen név Ilena nyugodt arckifejezést öltve a székhez indult, ahogy elhangzott a neve:

- Granger-Piton, Ilena! – olvasta hangosan az igazgatónő.

A teremben a suttogás beszélgetéssé erősödött, minden asztalnál vitatkozni kezdtek. Granger-Piton? Hermione iskolatársai közül sem sokan tudták, hogy mi történt pontosan, és mivel a pár elvonultan élt, így azóta sem terjedtek el a hírek. A diákok többsége hallott már Grangerről, mint Harry Potter egyik barátjáról, és Pitonról, Albus Dumbledore gyilkosáról. De hogy gyerekük legyen? Pont nekik? Döbbenten, az asztal mellől felállva figyelték, ahogy a nyugodt arcú, fehér bőrű kislány a süveget a fejére teszi, majd visszatartott levegővel várták a döntést.

Hermione Granger és Perselus Piton lánya. Érdekes, nagyon érdekes. Az eszed túlszárnyalja a szüleidet, a bátorságod édesanyádé. Ravasz vagy, és számító, ha az érdekeidről van szó, nem kétséges. Nyugodtnak látszol, de belül tűz tombol, ez talán távol tarthatna a Mardekártól. A ravaszságod, büszkeséged miatt nem kerülhetsz a Griffendélbe. Nem tartozol oda. A Hollóhát, vagy Mardekár lenne megfelelő. De a Hollóhátban elveszne a tehetséged, legyen hát: Mardekár - az utolsó szót a süveg már hangosan kürtölte szét a teremben. A visszafojtott lélegzeteket kiengedték, és döbbenten néztek össze. Piton lánya, nem kétséges…
A kislány hideg, érzelemmentes arccal sétált az őt lagymatagon megtapsoló asztalhoz, majd a többiekről tudomást sem véve leült Lupin mellé. Számított erre a döntésre, bár olykor remélte, hogy talán a Hollóhátba kerülhet.

- Weasley, Laura!

A kicsi vörös lány vidáman mosolyogva sietett a székhez, s még fejére sem tette a süveget, amikor elhangzott a kiáltás: Griffendél!
Az asztalnál taps hangzott fel, és a kicsi lány két nagyobb fiú közé ült, Ilena úgy vélte, ismerheti őket, mert vidáman megveregették Laura hátát.

- Weasley, Rose!

Az események teljesen követték az előző pár percet, és a második lányka is helyet foglalt testvére mellett.

Lassan haladtak, és a legtöbb név Ilena számára teljesen ismeretlen volt. Úgy tűnt, az aranyvérűek egyre kevesebben vannak, és az iskola diákjai inkább félvérek, vagy mugli családból származnak. Ahogy véget ért a beosztás az igazgatónő elmondta szokásos beszédét, majd a diákok boldogan vacsorázni kezdtek. Ilena némán evett, nem vett tudomást az őt, és mellette ülő Danielt bámuló diákokról, remélte, hogy ez a csoda is csak három napig tart, és nem fogják hét évig lesni minden mozdulatát…

**

Ezen az estén a régi kis házban, az erdő mellett egy házaspár aggódó csöndben ült a tűz mellett, olykor felpillantottak a könyvből, mintegy bátorságot merítve a másik szeméből, majd elszégyellték magukat, és visszafordultak a pergamenre vetett sorokhoz.
Végül a nő nem bírta tovább, felállt, lecsapta a könyvet és sietős léptekkel az ajtónál termet. Türelmetlenül feltépte, és kibámult a hideg éjszakába. A csillagok fényesen ragyogtak, csak az erdő éjszakai neszei zavarták meg a csendet. Úgy tűnt, keres valamit, ahogy kutatóan a távoli hegyeket borító felhőkbe fúrta pillantását.

A férfi ránézett, majd fáradtan felállt, kicsit megrakta a tüzet, hogy a befújó hideg szél ne űzze el a meleget, majd kedvese mellé lépett és hátulról magához húzta. Nem mondott semmit, az érintés többet mondott minden szónál.

- Féltem őt, Perselus – törte meg a némaságot a nő.

- Erős gyerek. Nem lesz baj…

- A neve miatt támadni fogják, te is tudod. Nem tudja, mi vár rá, nem is sejti.

- Elég büszke, hogy elrejtse az érzelmeit, nem fogják látni, ha megbántják.

- Az szerinted elég? Ha csak belül szenved? – fordult meg dühösen Hermione. – Nem változol… - mosolyodott el keserűn-kedvesen.

- Ha úgy látják, hatástalan, amit tesznek, akkor hamarabb abbahagyják – magyarázta meg előbbi szavait a férfi. Fekete szemében tűz lobogott, szorosan ölelte magához a hidegtől már remegő nőt.

- Most osztják be – szólalt meg Hermione, távolba révedő szemekkel. – Mardekár… - suttogta kissé csodálkozó arckifejezéssel. – Remélem boldog leszel ott, kislányom – folytatta a hegyekhez fordulva.

A férfi elmosolyodott, hallva, hogy kislánya az ő egykori házába került, majd behúzta az ajtót, kizárva a hideget és a külvilágot.




JORGE LUIS BORGES: EGYSZERŰSÉG

A gyakorlat és odaadással
forgatott könyv engedelmességével
nyílik ki a rácsos kertkapu
s a tekintetnek odabent
meg se kell állapodnia a dolgokon,
már rég megrögződtek az emlékezetben.
Ismerem itt a járást és a lelket
és azt a közös tolvajnyelvet,
amit minden kis csoport kitalál magának.
Nincs szükség nagy szavakra,
felvágni ezzel-azzal;mindenki jól ismer körülöttem,
ismerik gyarlóságaim, gátlásaim.
Ez a legtöbb, amit elérhetünk,
ami talán lehozhatja a Mennyet:
nem a csodálat, nem a diadal,
csak az, hogy egyszerűen elfogadnak
a tagadhatatlan Valóság részéül,
mint a köveket vagy a fákat.

 
Pontos idő
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Frissítések


 
Egyéb továbbírások
 
Képek
 
Videók
 
Kristie SSHG ajánlója
 
Továbbírások linkjei
 
Barátaink oldala
 
Linkek
 
Számláló
Indulás: 2006-07-27
 

TRY.HU

Szavazás
Hogyan jutottál el az oldalra?

Még a Merengő fórumáról.
Lumos Hop-Hálózatán keresztül.
Ismerős ajánlotta.
Egy másik oldalról.
G-Portal listájáról.
Egyéb.
Már nem emlékszem.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Kiváncsi vagyok milyen korosztály látogatja az oldalt :)
Hány éves vagy?

Még csak 12 leszek.
13-15.
16-18.
19-21.
22-24.
Emúltam 25.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
engbanner_1

Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak    *****    Új kínálatunkban te is megtalálhatod legjobb eladó ingatlanok között a megfelelõt Debrecenben. Simonyi ingatlan Gportal