Harry sosem gondolta volna, hogy megéri a napot, mikor örömmel lép be Piton irodájába… egy héten kétszer. Aztán találkozott Catsyvel.

A fiú – ellentétben Pitonnal – kedves és türelmes volt… és ahogy múlt az idő Piton is egyre normálisabban viselkedett vele. A legutóbbi bájitaltan órán tőle már nem vont le igazságtalanul pontokat.

-Harry?- a fiú felnézett a leckéjéből, az értetlen arcú Nevillre.- Harry, van odakint két fiú, és téged keresnek… azt mondták, ma előbb kezdődik bájital korrepetálás.

Harry szeme felcsillant. Egy mozdulattal az összes holmiját besöpörte a táskájába, majd a bájitaltan tankönyvet a hóna alá kapva elindult a portrélyuk felé.

-Köszi, hogy szóltál!- mondta mielőtt kilépett volna a folyosóra. Neville zavartan nézett utána.

-Szia Harry!- köszönt egyszerre Catsy és Pad, miután a Kövér Dáma visszalendült a helyére.

-Sziasztok.- vigyorgott rájuk Harry.- Hogyhogy ma előbb kezdünk?

-A Rend ma korábban ülésezik a szokásosnál.- legyintett Catsy.

A három fiú halkan beszélgetve tette meg az utat a bájitalmester irodájáig.

-Jó estét professzor.- köszönt Harry a tanárnak, majd a kandalló előtt álló Falco felé fordult és felszisszent.- :: Hello! ::

- ::Hello, Harry::- somolygott Falco.

Piton megforgatta szemeit. Még nem szokta meg ezt a fajta társalgást Harry és Falco között. De legalább már nem fűzött hozzá kommentárt.

-Üljenek le.- mondta Piton.- A párok ugyan azok, mint múltkor.

Harry leült a szőnyegre, szemben Catsyvel. Pad és Falco a szőnyeg másik felén foglaltak helyet.

-Csukd be a szemedet és készülj fel. - adta ki az utasítást Catsy.- Szólj, ha készen vagy.

Harry – Catsy tanácsára – egy mezőre képzelte magát, amint a fűben fekszik, és a felhőket figyeli az égen. Csak képzelte, mégis meglepően gyorsan lecsillapodott, bármi is történt előtte.

-Kezdhetjük.- mondta végül. Catsy elmormolta a varázsigét, Harryt pedig körülvette a már jól ismert sötétség. Úgy gondolta, hogy ez megfelelő vészcsengő lesz számára. Érezte, ahogy Catsy megpróbál a gondolataihoz férkőzni és egy perc múlva megjelent az első emlék. A rétre gondolt, és a felhőkre. Az emlék lassan elmosódott, a sötétség pedig oszlani kezdett. Harryt büszkeség töltötte el. Még sosem sikerült ilyen gyorsan blokkolni a varázslatot. Mikor látása kitisztult Catsy komoly arca láttán boldogsága elillant. A fiú elmosolyodott.

-Most egész jó voltál.- mondta.- De még lehetne jobb… ne várd, hogy megtaláljam az emlékeidet, amint jön a sötétség, rögtön kezdj el védekezni. Készülj fel!

Ez így ment fél órán keresztül. Harry mindent megpróbált, de amikor Catsy végrehajtotta a varázslatot, egy pillanatra mindig kiesett a ‘gondolatlanságból’. Ez az egy pillanat pedig elég volt arra, hogy ellenfele megtalálja, amit keresett.

*

-Jaj, Hermione, ne izélj már!- siránkozott Ron, miközben bemászott a portrélyukon.-

Egyébként is még Harry sem írta meg a bájitaltan leckéjét!

-Ez hiba.- Hermione szeme villámokat szórt, ahogy végigpásztázta a klubhelyiséget, Harry után kutatva.- Hol van?

-Ki? Harry?- kérdezett vissza Ron.- Nem’tom itt kell lennie.

-Bájitaltan-korrepetálásra ment.- szólt oda nekik Neville. Hermione és Ron összenéztek.

-De hát az csak egy óra múlva kezdődik.- értetlenkedett Hermione.

-Jött két fiú és szóltak neki, hogy korábban kezdődik.- bólogatott Neville.- Mármint nekem mondták, hogy szóljak Harrynek.

-A szemét!- csikorgatta a fogait Ron.- Van képe mások előtt gúnytűzni Harryből!

-De…

-A zsíroshajú szemét!

-De…

-A rohadék!

-Ron!- a fiú végre elhallgatott.- Neville mondani akar valamit. Most mond.

-Nekem úgy tűnt Harry nem bánja, hogy azok a fiúk jöttek érte.- Ron a homlokát ráncolta.- Egészen felélénkült mikor mondtam neki…

Ron kérdőn nézett Hermionéra, a lány vállat vont.

-Majd megkérdezzük, ha visszajön.

*

- ::Szegény te!::- sziszegte Falco miután a pincéből, az igazgatói rezidenciáig, onnan pedig a Griffendél-toronyig minden lépcsőt végigmásztak, összefutottak Hóborccal, átestek Mrs. Norrison és megmenekültek Fricstől.- ::Hogy bírod?::

- ::Már hozzászoktam::- legyintett Harry.- ::Megjöttünk::

-Máris?- tettetett felháborodást Pad. Harry csodálkozott, amikor Pad és Catsy először kapcsolódtak be a párszául folytatott csevelybe, aztán a fiúk elmagyarázták neki a telepátia működését…

-Legközelebb, ha Dumbledore professzor megenged nekünk valamit, kétszer is meggondoljuk, hogy élünk-e vele.- morogta Catsy, akit Hóborc egyik vízibombája pacallá áztatott. A fiú elővette a pálcáját, és egy gyors bűbájjal megszárította magát.- Remélem a klubhelyiségetekben meleg van.

-Szia Harry!- mondta kórusban Colin és Denis Creevly. Ron, aki eddig a falat támasztotta Hermione könyvekkel telezsúfolt asztala mellett, most vigyorogva fordult a portrélyuk felé.

-Jó, hogy jössz, haver, épp azon tanakodtunk…- Ron elharapta a mondatot és megütközve nézett a Harry nyomában bemászó Catsyre. Harry Ronék felé vette az irányt.

-Szeretnélek bemutatni titeket egymásnak.- mondta mosolyogva.- Ők Catsy, Falco és Pad. Ők pedig Ron és Hermione.

-Szervusztok.- köszönt egyszerre a három fiú. Ron gúnyosan fújt egyet, aztán ellökte magát a faltól és megindult Dean és Seamus felé.

- ::A barátod mindig ilyen furcsán viselkedik?:: -Hermione döbbenten bámult Falcora.

- ::Nem tudom mi ütött bele.:: - válaszolta Harry, majd a lányhoz fordult.- Nem gondolod, hogy a párszaszó egyre gyakrabban előforduló tulajdonság?

-Olybá tűnik.- mondta halkan Hermione, elnézést kért és visszafordult a könyvéhez.

Ezek után Harry és barátai letelepedtek a kandalló előtt álló kávézóasztal köré, és az őket körbeölelő szokatlan feszültséggel mit sem törődve beszélgetni kezdtek.

-Harry! Kik ezek a fiúk?!- tudakolta Hermione, amint becsukta maga mögött a fiúk hálószobájának ajtaját.

-És mit kerestek itt, veled?!- csatlakozott Ron, kissé ingerültebben, mint Hermione.

-Elárulnátok, mi bajotok van?- Harry értetlenül pislogott barátaira. Catsy, Pad és Falco alig egy órát töltöttek a Griffendél-toronyban, a klubhelyiség még soha nem volt olyan csendes, mint akkor. Harryt akkor nem különösebben érdekelte a dolog, örült, hogy barátai jól érzik magukat, beszélgettek, nevettek… álmában sem gondolta volna, hogy ez zavarhatja Ront és Hermionét.

-Az, hogy tök idegenekkel lófrálsz!- Ron fülig elpirult.

-Neville azt mondta okklumenciára mentél!- folytatta Hermione.- Jó, persze nem azt, hanem a korrepetálós mesét, de neked ilyenkor ott kellene lenned Pitonnál!

-Nyugi Hermione, ott voltam!- nyugtatta Harry.- Ha szeretnéd, még Pitont is megkérdezheted.

-Hát persze, Piton!- csapott a fejére diadalittasan Ron.- Az a szemét tényleg megbabonázhatott, hogy örültél ezeknek, de hogy még ide is behozd őket…

-Miről beszélsz?!- Harryt elöntötte a düh.- A barátaimról beszélsz! Ha ők nincsenek, az okklumencia még ma is maga lenne a pokol!

-Miért most nem az?- gúnyolódott Ron.- Megkedvelted a zsíroshajú szörnyeteget?

-Képzeld csak, mióta ők is bejárnak Piton sokkal normálisabb…

-Veled együtt járnak órára?- Hermione szemei elkerekedtek.

-Persze, mégis szerinted hol ismerkedtünk meg?

-Te hagyod, hogy ezek turkáljanak az agyadban?!- Ron egyre hangosabban kiabált.- Ezek ott bambulnak miközben Piton vájkál a gondolataid között?!

-Piton már régen nem “vájkál” senkinek az agyában!

-Na és a barátaid? Ők biztos…

-Segítenek lezárni az elmémet!- Harry képtelen volt tovább hallgatni Ront.- A kisujjukból rázzák ki az egészet! Piton sem tudta kijátszani egyiküket sem! Nem tudom feltűnt-e, hogy már csak egyszer-kétszer álmodom… olyat, amit Ő küld!

-Harry!- a fiú megdermedt. Pad hangja élesen csengett a fülében.- Harry elég. Nem kell megvédened minket.

-Hol…?- kezdete Harry, és már fordult is hátra.

-Ne beszélj. Telepátiát használok.- mondta Pad, és halkan felnevetett.- Na most mond, hogy nem mászunk a fejedbe!

-Ez a telepátia?- gondolta hitetlenkedve Harry.

-Egen, rendkívül praktikus tudomány… mondhatnám varázslatos.- Harry magában mosolygott.- Szerintem elég annyit mondanod, hogy Dumbledore professzor tud róla, és nincs ellenvetése - még szép, hogy nincs ő hozott össze minket. Nem hazudsz, mégsem kotyogsz ki semmit.

Harry visszafordult barátaihoz.

-Dumbledore professzor hozott össze velük.- mondta nyugodt hangon.- Remélem elég ennyi, többet úgy sem mondhatok.

Hermione aggodalmas arccal, de bólintott. Ron nyitotta a száját, hogy tovább vitázzon, de Hermione karon fogta és kirángatta a hálóteremből.

-Pad?- Harry lefeküdt az ágyára, és a bíborszínű bársonyra függesztette a tekintetét.

-Mond.

-Ez haláli.

*

Miután Dumbledore és a Rend tagjainak nagy része távozott, Piton és Lupin együtt mentek fel a tanteremként funkcionáló könyvtárba. Falco, Fox és Hart a McGalagonytól kapott leckéjüket írták, Wulpus és Ted pedig varázslósakkot játszott. Perselus összevonta a szemöldökét, és körbenézett a helyiségben. Tekintetével saját - és Black - klónját kereste. A két fiú animágus alakban feküdt a kandalló mellett. Catsy valószínűleg azon fáradozhatott, hogy sterilre nyalogassa barátja fejét, miközben jobb mellső mancsát annak hátára fektette. Pad csukott szemmel tűrte a mosdatást.

Piton lehunyta a szemét egy pillanatra. Fox észrevehette az arcára kiülő gondolatait, mert kuncogva megszólalt.

-Ezek azóta imádják egymást, mióta öntudatra ébredtek a szomszéd lombikban.

Piton halkan fölmordult, aztán mélyet lélegzett, és belefogott a mondandójába.

-Dumbledore professzor úgy gondolja, hogy nem ártana, ha több időt töltenének az elmevédő varázslatok gyakorlásával… valamint célzott rá, hogy ez az én csoportomra hatványozottan érvényes. Ezért mostantól csütörtök esténként is alkalmuk lesz felügyelet mellett gyakorolni.

Falco elvigyorodott, Pad pedig nagyot nyekkenve nyújtózott egyet, s mikor felült már ismét ember volt. Catsy nem változott át, inkább keresztül feküdt Pad lábain és alvást mímelve hallgatta a tűz ropogását.

Piton vágtában tette meg az utat a könyvtár és a bejárati ajtó között. Azonban még mielőtt Lupin bezárta volna mögötte a Black-ház ajtaját visszafordult.

-Gyakran csinálnak ilyesmit?

-Csak a szabadidejükben.- felelte Remus a lehető legártatlanabb arccal. Becsukta az ajtót Perselus dermedt arca előtt, majd kollégája zavarán derülve indult vissza a könyvtár felé.