Ron, Neville, Seamus és Dean ásítozva öltözködtek a hálótermükben. Reggel fél hét volt, de egy roxmortsi hétvége, ami élénkítőszerként hatott mindenkire.

Kivéve Harryt.

-Nem kéne felkelteni, mielőtt lemegyünk reggelizni?- kérdezte Neville tétován, és Harry összehúzott ágyfüggönyei felé intett, aminek takarásában a fiút sejtette.

-De. Jó ötlet.- Ron barátja ágya mellé lépett.- Hé, pajtás, hasadra süt a nap!

Egy rántásra széthúzta a függönyöket, és lenézett az ágyra.

-Valaki nagyon korán kelt.- állapította meg Dean, ahogy fejét félrebillentve benézett Harry bevetett ágyára.

Harry épp ebben a pillanatban nyelte le az utolsó korty sütőtöklevet, felállt az asztaltól, és elengedhetetlen Roxmortsba-menős holmija társaságában elsőként indult a park felé.

*

A parkban hideg volt, a nap pedig csak akkor kelt föl, pirosra festve az ég alját. Harry összehúzta magán a köpenyét és meggyorsította lépteit. Hagrid kunyhója mellett elhaladva azon gondolkozott, vajon a vadőr tud-e Catsyékről. Biztosan nem. Dumbledore ugyan bízott benne, de ezt az információt lassan, lépésről-lépésre, akarta átvinni a köztudatba.

Harry magában bólintott, és a birtok kapuja felé nézett. Valahol a magasban ragadozó madár vijjogott. A fiú megállt és megkereste tekintetével a hang tulajdonosát. A madár zuhanórepülésben közeledett felé. Harry hátrált egy lépést, mikor tudatosult benne, hogy a madár nem fog megállni.

- ::Bú!:: - nevetett Falco, Harry hitetlenkedő pillantásán.

- ::Megláthattak:: - mondta Harry, és Falcoval az oldalán tovább indult.

- ::Miért csak láthattak? Te nem láttál?:: - kérdezte Falco csipkelődve.

- Jaj, menj már!- Harry felnevetett.- Milyen vidám vagy.

- Viccelsz? Először mozdulhatunk ki igazán.- mondta Falco.- A ház előtti placc sajna nem ad kellő mozgásteret… és nem mehetünk ki egyszerre.

-Egyszer megkérhetnénk Dumbledore-t, hogy engedjen kviddicsezni titeket.- vetette föl Harry.

-Ezzel az ötlettel csak Hartot lehet felpörgetni.- mondta Falco.- Talán még Foxot és Padet, de mi többiek nem rajongunk annyira a repülésért. Én személy szerint kicsit viszolygok tőle.

-Szóval tériszonyos vagy.- állapította meg kajánul Harry.

-Nem is.- húzta fel az orrát Falco.

-Nekem sem a magassággal van bajom.- kapcsolódott be a beszélgetésbe Catsy. Harry észre sem vette, hogy áthaladtak a birtokhatáron. Lupin, Bill, Charley és a másik hat fiú a falu határában várta be kettőjüket.- Szeretem nézni, ahogy a többiek repülnek, de nekem elég, ha Pad végigéli. Az majdnem olyan, mintha én csinálnám.

Harry, Lupin és a két Weasley fiú elmosolyodott.

-Azért néha beszállhattál volna.- morgolódott Pad.

-Ha legközelebb seprűközelbe kerülök, nem hagyom ki, rendben?

-Ha egyáltalán leszünk még seprűközelben.- Pad zsebre dugta a kezeit.

-Pesszimista vagy.- mondta Catsy csevegő hangon.

-Nem vagyok.

-De igen.

-De nem.

-Szerintem menjünk.- mondta Lupin még mindig somolyogva.

-Amíg kinyitnak az üzletek, beülhetnénk a Három Seprűbe.- javasolta Bill.- Ott legalább meleg van.

-Nem rohangálhatnánk még egy kicsit?- kérdezte Falco reménykedve.

-Hogyhogy még?- kérdezte Pad.- Eddig is csak te rohangáltál.

-Most mi bajod van?- kérdezte Wulpus.

-Semmi, csak… rossz ez a hideg.- szavai alátámasztásául megborzongott.

-Nem ezt akartad mondani, ugye?- kérdezte Catsy, de mivel Pad nem felelt, nem erőltette a témát.

Lupin jobbnak látta, hogy ha csak később mennek be a Három Seprűbe, mikor már több diák van a faluban, így Falco kívánsága is teljesült.

-Mivel kviddicsezni most nem tudunk, a röplabda is megteszi.- mondta Wulpus és elővarázsolt egy labdát.- Ted velem van.

-Hah, kár, hogy veszteni fogsz.- mondta túljátszott magabiztossággal Falco és karon ragadta Harryt.

-Én nem tudom, hogy kell…- kezdte Harry, de Falco letorkolta.

-Dehogynem tudod, leverjük őket.- kacsintott a fiú.- Ki van velünk?

Pár perc múlva már köpenyeiktől megszabadulva ütötték a labdát az odavarázsolt háló egyik oldaláról a másikra. Végül Bill és Charley is beálltak, csak Lupin és Pad maradtak távolabb.

Remus figyelmét nem kerülte el Pad vacogása. Közelebb lépett hozzá és egy melegítő-bűbájt küldött a fiúra.

-Köszönöm.

-Rosszul érzed magad?

-Nem, csak furcsán.- rázta meg a fejét a fiú.- Mintha… á, nem érdekes. Majd elmúlik.

Lupin elgondolkodva nézett a fiúra.

Talán az örökbefogadás miatt ilyen.- töprengett magában.- Néhány napja Albus említette, hogy magához veszi Foxot, Falcot és Wulpust. Pad közvetlen utána nyitott be. Lehet, hogy hallotta. Tulajdonképpen, így ő lesz az egyetlen, akinek nincs senkije. Hartnak ott van Harry, Catsynek pedig Perselus. Talán az ő örökbefogadását is kérelmeznem kéne… de ha Perselus magához veszi Catsyt, akkor… nem, nem szakíthatjuk el őket egymástól. Ezt Perselusnak is meg kell értenie.- Remus magában bólintott, aztán halkan megjegyezte.

-Ha elterelnéd róla a figyelmedet, hamarabb elmúlna. Catsyék eggyel kevesebben vannak.

Pad közelebb húzódott hozzá.

-Inkább meséljen valamit.

*

A játéknak végül a hideg vetett véget, és a társaság Lupin vezetésével a Három Seprű felé vette az irányt. Két kupa vajsör benyakalása után Pad hangulata javult valamelyes – főleg, mert Remus jelbeszéddel megkérte Madam Rosmertát, hogy a fiú vajsörébe egy kis mézbort is keverjen bele.

Miután mindannyian átmelegedtek, Remus három csoportra osztotta a fiúkat és megbeszélték a további menetrendet.

Néhány perccel később Harttal, Harryvel és Teddel a sarkában elindult a falu talárszabászata felé, míg Bill Catsyvel, Paddel és Falcoval egy hagyományos ruhabolt felé vették az irányt. Charley Wulpusszal és Fox-szal a patikát, utána az írószerboltot célozta meg.

A ruhaboltból kilépve Bill elismerte magában, hogy ezekkel a fiúkkal könnyű vásárolni. Bementek, levettek a polcról fejenként öt rend ruhát – inget, trikót, nadrágot, gatyát és zoknit. Az első kettőből fehéret, az utóbbi háromból feketét. Teljesen egyformát. Miután ezzel alig tíz perc alatt végeztek, Bill még rábeszélte őket egy kis nézelődésre, hátha találnak még valamit. Dumbledore mindegyik gyereknek hatvan galleonos támogatást szerzett, és úgy számolták, hogy minden vicik-vacakot összeadva itt legfeljebb kilenc-tíz galleont fognak fizetni. Ebből a tízből maradt még négy. Még nyugodtan válogathatnak.

-Talán egy új pár cipő sem ártana.- jegyezte meg Bill. A három fiú lenézett és tüzetesen megvizsgálta cipőjét. Pad hamar felhagyott cipője állapotának tanulmányozásával, átment a másik sorra és három pár teljesen egyforma fekete cipővel tért vissza. Ezen kívül Bill mindegyiküknek vett egy-egy pulóvert. Catsy és Falco automatikusan a legegyszerűbb és legsötétebb színű után nyúlt, Pad viszont tétovázni látszott egy karmazsin-vörös pulóver felé pillantva. Helyette Bill döntött. Mielőtt Pad is abból a majdnem fekete zöldből vett volna magának, gyorsan elépróbált egyet a karmazsinból, majd látványosan biccentve a fiú kezébe adta a ruhadarabot.

A talárszabászat már más tészta volt. Ott mindhármukat végig méricskélték, megtűzködték, és sajnálkoztak, hogy csak azokból a gyászos feketéből kérnek.

Bill már mondani akarta, hogy még nyugodtan nézelődjenek, amikor Pad odalépett az egyik háttérben álló próbabábúhoz.

A bábura fekete, földig érő rengeteg gombos talár volt ráigazítva a hozzávaló összes kiegészítő-réteggel, mint fehér, magas nyakú ing, fekete, finoman hímzett mellény és – szintén fekete – felöltő.

-Vajon Piton professzoron kívül más is vesz ilyet?- tűnődött félhangosan Falco. Bill elfojtotta a kuncogását.

-Igen, vesz.- mondta határozottan Pad, majd Billre nézett.- Catsy nem kaphatna egy ilyet?

-Én?- kérdezte Catsy. Odalépett Pad mellé és szemügyre vette a kompozíciót.- Meg vagy te húzatva?

-Téged biztos nem piszkálna miatta.- unszolta Pad.- Tök jól néznél ki benne.

-Hé, mióta számít, hogy jól nézünk-e ki?- kérdezte Catsy.

-Ne csináld már, ha legközelebb helyettesítened kell, már százfűlé-főzetet sem kell innod.- Pad hangja halk volt.- Az én kedvemért. 

-De miért jó az neked, ha úgy nézek ki mint Perselus?- kérdezte Catsy.

-Jobban tudatosul bennem, hogy ő is te vagy és könnyebb elviselni a megjegyzéseit… egyébként is úgy nézel ki.

-Annyira fáj, hogy bánt téged.- Catsy végigsimított a talár ujján.- Jó lenne, ha végre megbékülne, és úgy szeretne, ahogy én. Na jó, úgy azért még se, mert úgy csak én akarlak szeretni.

-Miért, hogy szeretsz?- kérdezte Pad, mintegy mellékesen.

-Nagyon.

-Eléggé, hogy az én kedvemért fölvedd ezt?

-Ha neked ez jó.

Az eladónő becsomagolta nekik a talárokat, és még egyszer hangot adott rosszallásának, hogy “csak azokból a csúnya feketéből válogatnak”.

Ezek után Bill mintegy jutalomként beterelte őket a Mézesfalásba, ahonnan egy-egy talárzsebnyi csokibékával gazdagabban távoztak. Az írószerbolt előtt összefutottak Remusékkal, és oda csak Bill ment be. A fiúk a bejára mellett majszolták a megbűvölt csokoládét. Miután egy falat csoki sem maradt Remus tisztára varázsolta a kezeiket és elrakta percek alatt összegyűjtött nagyjából ötven darab varázsló-kártyát.

-Már mindenütt végeztetek?- kérdezte Remus, mikor Bill kilépett az üzletből.

-Nem, a patika még hátra van.

-Rendben, oda még menjetek el, aztán gyertek vissza a Seprűbe.- bólintott Remus.- A csomagjaitokat adjátok ide, fölöslegesen ne cipekedjetek.

-Ha nem vesztek semmit, ne foglaljátok a helyet!- ripakodott rá a Pad-Falco párosra az Ezerlé-Roxmorts tulajdonosa. A két fiú összenézett, majd intve Catsynek és Billnek kiléptek az üzletből.

Odakint egyre erősebben fújt a szél. Öt perce várhattak, amikor a bolt mögötti sikátor felől sikoltás hallatszott. Falco gondolkodás nélkül bevetette magát a sikátorba. Paden úrrá lett a délelőtti idegesség.

-Nem lesz ez így jó.- morogta maga elé, ahogy ösztöneinek ellenállva követte Falcot a sikátorba.

*

-Mindhármótoknak megvan mindene?- kérdezte Bill, miközben utat engedett Catsynek.

-Meg, meg persze.- bólogatott Catsy, majd szétnézett a bolt előtt.- Paddy!

Mivel más választ nem kapott, csak a szél egyre erősödő zúgását máshogy próbálkozott.

-Paddy, Falco, hol vagytok?- a fiú gyomra összeugrott.- Paddy, ne csináld! Hol vagy?!

-Mi történt? Mit mondtak?- sürgette Bill. Catsy kétségbeesetten próbálta összeszedni a gondolatait.

-Semmit!- tört ki teljes testében reszketve.- Nem… meg-megszakadt… eltűntek! Fox! Ted! Valaki!

-Mi történt?- kérdezte Wulpus.

-PAD ÉS FALCO!- Catsy térdei felmondták a szolgálatot. Ha Bill nem kapja el arccal a sárba borult volna. Mást nem kellett mondania, tudta, hogy Foxék azonnal ellenőrzik őket… és ők is ugyanazt fogják érezni, mint ő. Hiányt és ürességet. Catsy még hallotta Bill hangját, ahogy a feléjük rohanó Remusnak mond valamit, aztán elvesztette az eszméletét.

*

Az első, amit Pad felfogott a fájdalom volt. Valaki hátracsavarta a karját, valaki más pedig egy vödör jéghideg vizet öntött a nyakába. A hideg víztől teljesen magához tért.

-Nocsak, nocsak felébredtünk?- kérdezte egy gúnyos hang a háta mögül. De ez a gúny közel sem volt annyira találó, mint Pitoné szokott. Sokkal inkább valaki olyané, akinek csak muszájból nevetnek a viccein. Mint most. A háttérből több férfi kacagása hallatszott.

-Fel.- morogta maga elé.- Falco?

-Pad, te vagy?- kérdezett vissza Falco.- Hol a nyavalyában vagyunk? Aú!

-Most, hogy már mindketten felébredtetek, elkezdhetjük feleltetést.- folytatta a gúnyos hang.- Lássuk csak…

A hang tulajdonosa kilépett Pad mögül. Pad szeme sarkából látta, hogy Falco mellette térdel, pont olyan pózban, mint ő. A Hang csuklyát és fehér maszkot viselt, épp olyat, mint Piton, mikor egyik este kiesett a kandallóból.

-Imperio! – sikkantotta a Hang.

-Tehát nő.- jegyezte meg Falco.

-És halálfaló.

-Mond meg a nevedet!- parancsolta a Hang határozottan.

-Nem mondom.- felelte Pad könnyedén.

-Mond meg!

-Nem.

-Crucio!- Pad testén végigfutott kín, amit az intézetben jól az emlékezetébe véstek. A nagybetűs kín, ami csak egy kis remegés volt a vérfarkas-kór havi kínjaihoz képest. Az egyetlen, ami a Cruciatust olyan félelmetessé tette Pad számára az volt, hogy nem tudta mikor lesz vége. A vérfarkassá válás nem tartott tovább néhány percnél. A Cruciatust órákig fönn lehetett tartani.

-Mond meg a nevedet!- halotta újra, valamivel önelégültebben a Hangot.

-Nem.

-Crucio!

-Pad, ezek nem tudják, kik vagyunk.- hallotta a kínzó-átok hatása alatt Falco hangját.- Mi legyen?

-Mit tanultál, mit kell ilyenkor csinálni?- kérdezett vissza ingerülten.- Add azt, akinek hisznek! Egy nyafka hollóhátast!

-Akkor nem ártana, ha sikoltoznál, vagy valami.- jegyezte meg Falco, és felkiáltott fájdalmában.

-Mond a nevedet!

-Tobias Sims.- nyöszörögte Falco.

-Nagyon tehetséges vagy.- jegyezte meg Pad.- Ez a Tobias honnan jött?

-Nem mindegy?- vágott vissza Falco sziszegve.- Találj ki jobbat!

-A nevedet!- mennydörögte a Hang és a fájdalom-átkát fenntartva beszélt tovább.- Halljam! Úgy is tudom, hogy annak a bolhás korcsnak a fia vagy! Gyerünk!

-Milyen korcs?- kérdezte Pad, megfeledkezve a fájdalomról.- Ja persze, Sirius Black.

-James Black.- sziszegte Pad a Hang felé. A Hang levette a maszkot, és hátracsapta a csuklyát. Pad még soha életében nem látott senkit tébolyultan vicsorogni… egészen mostanáig. A nő hosszú fekete haja csimbókokban lógott a vállára, orrlyukai kitágultak, szemeiben gyűlölettel vegyes kéj csillogott, ahogy immár negyedszer szórta rájuk a kínok átkát.

-Nagyszerű.- a nő szinte énekelt.- Akkor menjünk tovább.

-Várj, Bella.- lépett a Hang mögé egy halálfaló.- Így előbb megtébolyodnak, mielőtt kiszednénk belőlük bármit.

-Felőlem azt csinálsz, amit akarsz Lucius.- vont vállat Bella, és újra a fiúk felé intett a pálcájával.- Crucio!

-Legilimens!- mondta a Luciusnak nevezett halálfaló.

-Most?- kérdezte Falco, egyedül a fájdalomra koncentrálva, így Lucius első átka lepattant róla.

-A griffendélben szerzett emlékeket fesd kék-ezüstre, az arcokat cseréld le a Roxmortsiakra.- hadarta Pad.

-Fura, hogy te mondod meg, hogy mit csináljak, de ezalatt a néhány hónap alatt teljesen elszoktam a fájdalomtól.- Falco mély sóhajjal fogadta Lucius újabb átkát, aminek tiszteletére Bella megszakította a kínzást.

Falco elméjében egymást kergették a frissen összemontírozott emlékek. Bútorok, emberek, boltok, nevetés…

-Milyen idilli.- gúnyolódott Lucius, majd Pad elé lépett.- Legilimens!

-Megvan!- mondta diadalmasan a férfi néhány perc elteltével.- Ismeri.

-Kit?- kérdezte Falco elkínozottan.- Kit látott? Minket?

-Harryt.- mondta Pad.- A saját kilétünk védelmét ugyanúgy belém verték, mint beléd.

-Annyira fáááááj.- Falco néha már mentálisan is kiabált. Az őket lefogó két férfi mostanra fáradt el.

Ahogy elengedték, Pad elterült a földön, de összeszedte magát, és odamászott Falco mellé.

-Mit gondolsz megtalálnak minket?- kérdezte Falco.

-Meg.- mondta Pad, és megerősítette az okklumenciát, amit használt.- Csak tarts ki. Catsy megtalál. Meglátod, nemsokára…

-Hé!- csattant egy újabb, eddig ismeretlen, sípoló hang.- Nem mész onnan!

A következő pillanatban valaki megragadta Pad karját, mire a fiú felsikoltott a fájdalomtól.

-Pad?!- Falco szemei tágra nyíltak a rémülettől. Barátjából eddig csak amolyan tessék-lássék kiabálást tudtak előcsalni, de ez a fájdalom most más volt, erősebb, mint a Cruciatus.

A férfi valószínűleg megijedhetett, mert hirtelen elengedte.

-Ne engedd el, te ostoba!- rivallt rá a sipító emberre Lucius. Pad vonaglott fájdalmában, az arcára kiült a pánik.

-Ezüst!- sikoltotta Falco fejében.- Meghalok! Ne hagyj így meghalni! Ne! Ezüstöt ne!

-Ez a kölyök vérfarkas.- köpte valaki távolabbról.- Most mi legyen?

-Engedd el, Pettigrew.- mondta Lucius.- Most egy darabig nem vehetjük hasznát. Mozogni már úgysem tud.

Falco reszketve nézte, ahogy Pettigrew arrébb taszítja Pad eszméletlen testét. Ahogy visszafordult, a fáklyák fénye a karjaira esett. A jobb alkarja fényesen csillogott a gyér fényben.

-Folytassuk.- mondta Lucius, intve Pettigrewnak, hogy fogja le a fiút. Falco felkészült az átkokra, de Lucius nem átkozta meg. Nem, valami egészen mást csinált.- A mugli módszerek talán hatásosabbak. Azok tovább fájnak.