Levelek...

Kiindulási helyzet:

Hermionének van egy olyan könyve különbözőféle bájitalokról, amely semmiképp sem sorolható a tankönyvek közé. Az első iskolaévében vásárolta hosszú idő alatt összespórolt pénzéből. Pofátlanul drága volt, mert korlátozott példányszámú mű.

Ebbe a könyvbe a roxforti évek alatt millió apró bejegyzést írt, amik összességében a Pitonnál tanultakból eredtek. Gyakran fellelhetők mondatrészek, vagy összetevő mennyiségek áthúzva és kommentárral megtoldva, mint például:
"PPP mondta, hogy itt jobban teszi az ember ha... tesz/vesz/elhagy." - mint mindig... (fordító: PP nem ért egyet a könyvvel, javítások szerepelnek benne)
A kézírás változásaiból azt is meg lehet állapítani, hogy melyik évből származik a jegyzet.
Általában este jegyzetelte le a tanórák során szerzett tapasztalatait, egy nap azonban magával vitte az óráira, és mivel tudta, hogy már korábban pont ahhoz a témához írt néhány sort, amiről épp akkor is szó volt, így elővette, és otthonosan fellapozta.
Piton rajtakapta, és elvette a könyvet, majd magával is vitte. Amikor Hermione vissza akarta kapni, ő csak annyit mondott, hogy nem fogja visszaadni, és ha a lány úgy gondolja, hogy szüksége van rá, akkor vagy vegyen egy újat, vagy kölcsönözze ki a könyvtárból.
A könyv különlegessége még abban is rejlett, hogy a fejezetek végén megbújó üres fél oldalakra Hermione leírta a benyomásait a bájitalórákról. Természetesen ezek teljesen szétszórva szerepeltek a könyvben, mivel az oktatás nem olyan sorrendben zajlott, mint ahogy a könyv a témákat számba vette, így csak a lány kézírásából lehetett arra következtetni, hogy melyiket mikor írta.

Az első évben születtek bizakodó és kételkedő mondatok egyaránt. Váltakozva bukkant fel a gondolat, miszerint "soha nem fog sikerülni" és "meg fogom mutatni".
Természetesen nem olyan részletességgel, mint egy naplóban - de azért jelentős pontossággal.
Később felbukkannak összehasonlítások, amelyekben számba veszi az eltéréseket a könyv és
más szerzők véleményei között - ahol Piton meglepően jó színben tűnik fel. Rendszerint tőle származó idézetekkel bizonyítja a szerző tévedéseit.
Sőt, olykor még kommentárok is fellelhetők, arról, hogy a férfi tudását és mint tanárt is csodálja, és kívánja, hogy egyszer olyan jó lehessen bájitaltanból, mint ő, és hogy csak arra vágyik, bárcsak barátságosabb is lenne, bár azt is bevallja, hogy neki is az idegeire menne,
ha olyan diákokkal kellene dolgoznia, mint Neville vagy Ron.
A könyvből Piton levonta azt a következtetést, amit Hermione maga sem tudott, hogy ő kiemelkedő képességekkel rendelkezik a bájitaltan terén. Hermione természetesen azt szeretné, ha Piton nem olvasná a bejegyzéseit (abban bízik, hogy túl fárasztó lenne a férfinek a megszámlálhatatlan sok kisbetűs jegyzet átvizsgálása), és emellett az sem lenne jó, ha Ron, Neville vagy bárki más az iskolából megkaparintaná…

Következzék néhány bejegyzés a könyvből. Természetesen sokkal több szakmai jellegű van, de vettem a bátorságot olyanokat kiemelni, amelyek VELE, vagy Ronnal, Harryvel stb. foglalkoznak.

Fiatal kézírás: első év (Fk)
Idősebb kézírás: közbenső évek (Ik)
Aktuális kézírás: jelen (Ak)
PPP: Perselus Piton professzor
**

(Fk)

Alig hiszem, hogy túlélem a Roxfortot, habár úgy tűnik, többet tanulok, mint mások, mégis úgy érzem, a tananyag feszegeti azt a határt, amit képes vagyok felfogni és megjegyezni. És pontosan a bájitaltan PPP--vel maga a pokol. Ki nem állhat engem, és teljesen mindegy, mit teszek - sosem elég…

**
(Ik)
Hihetetlen, mennyi mindent tud.

**
(Ik)
Miért nem tudom megállni, hogy segítsek Neville-nek? Úgyis csak az én nyakam körül szorul miatta a hurok.

**
(Ik)
Ha Ron még egyszer lemásol rólam valamit, esküszöm, beárulom! Ok – természetesen nem teszem meg… de megérdemelné…

**
(Ik)
Néha komolyan felmerül bennem a kérdés, miért is teszem mindezt. Ahogy elnézem, mekkora gondtalansággal kezeli az iskolát Harry és Ron, úgy érzem, teljesen igazságtalan, hogy az én tanulásommal ők nyernek – Hermione megmutatja! Hermione segít megírni, gyorsan meg tudja nekem csinálni!

**
(Ik)
Létezik valaki Crackon és Monstrón kívül, aki ostobább, mint Ron?

**
(Ik)
PPP ma, a tanítás alatt, mikor Neville üstje ismét felrobbant, épp időben elrántott a veszélyes területről. Az érzés, hogy szorosan tart, egész nap nem múlt el. Felfoghatatlan, hogy éppen időben észrevette. Mindent lát. Senki sem figyelmesebb, mint ő. Még felfoghatatlanabb, hogy nem egyszerűen csak örömmel végignézte. Ron és Harry egész nap viccet űznek belőle, de nekem semmi kedvem hozzá – biztosan megőrültem.

**
(Ak)
A félelem helyébe mélységes tisztelet költözött. A tudása szédítő. Bárcsak valaha is egyenrangú lehetnék vele-e téren. Mindent megtennék érte. Ma tájékozódtam a megfelelő szakirányról. Fogalmam sincs, hogy vajon lenne-e esélyem a felvételi vizsgán.

**
(Ik)
Ismét átnéztem két könyvet, amelyekben PPP magyarázatainak ellentmondó leírások vannak.
Szabadidőmben ismét mindent kipróbáltam a laborban. Újra megállapítottam, hogy PPP-nak igaza volt, habár a könyvek szerzőit az egekig dicsérik. Honnan tudta vajon? És miért nem ír könyveket? Akkor legalább tudnám, hogy nem hülyeségeket tanulok a könyvtárban!
De ez a könyv valahogy lassan az „övé” lesz. Megdöbbentő, hogy máris mennyi mindent áthúztam, és az ő ismeretinek megfelelően helyettesítettem. Imádom ezt a könyvet! Habár (vagy mert?) teljesen átitatódott a tudásával.

**
(Ak)
Harry nagy varázsló lesz – de a bájitalokhoz annyi köze van, mint tehénnek a vasárnaphoz. Miért nem adtam fel már rég a Harry-projektet? Mert akkor semmit sem tanulna.

**
(Fk)
PPP pontokat adott a Griffendélnek! Felfoghatatlan – még jobban bele fogom magam ásni a témába, akkor is, ha Harry és Ron ismét zsörtölődni kezd. Megéri! Úgy tűnik, van esélyem!

**
(Ik)
Hogy bírja ki egyáltalán PPP Neville-t? Ha tanulok vele, akkor egészen sok mindent ért – de ha órán vagyunk, akkor egy katasztrófa, amit csinál. Ha PPP helyében lennék, valószínű, már egy osztállyal lejjebb járna. Nem haladunk semmit az anyaggal, mert ólomsúllyal húz vissza minket. Tipikus, hogy senki nem vette észre, hogy PPP lassított a tempón, hogy Neville velünk haladhasson. Mindig csak a falat nézik – miért nem látnak mögé?

**
(Ak)
Ha James Potter tényleg egy arrogáns marha volt, akkor Harry nagyon hasonlít az apjára. Elfelejtheti, hogy még egyszer segítenek neki bármilyen feladatnál is.

**
(Ak – rögtön alatta)
Ismét nem tudtam Harry könyörgésének ellenállni. Éppen a házimat másolják le Ronnal. Ooolyan ostoba vagyok.

**
(Ak)
Az utolsó órán PPP-t figyeltem. Nem tudtam levenni a kezéről a szemem. A biztonság, ahogy az összetevőkkel bánik, újra és újra ráébreszt, hogy milyen messze vagyok még attól, hogy jó boszorkány legyek. Hihetetlenül elegáns keze van…

**
(Ik)
Mit találnak olyan érdekesnek a kviddiccsben?! Megőrülök! Már csak négy hét van a vizsgákig, és semmi mást nem csinálnak, csak oda-vissza repkednek.

**
(Fk)
Kedves Könyv, elnézést a foltért (nyíl egy kicsi tintapacára, valószínűleg még nem tudta varázslattal eltávolítani) – megint elaludtam tanulás közben…

**
(Fk – látható, hogy az oldal egyszer nedves)
Ha megnyugszom, lemegyek a tóhoz. Most még nem, mert akkor bárki láthatná, hogy zokogtam. PPP az egész osztály előtt elővezette és megjósolta, hogy legjobb esetben is csak egy harmadosztályú szakács válhat belőlem – de semmiképpen sem egy bájitalmesternő, míg Malfoy, PPP örömére, ugyanígy „dicsért”.

**
(Ak)
Mit akar tőlem egyáltalán ez az ember? Még mindig meg van róla győződve, hogy félek tőle. Pedig csak tisztelem, és emiatt tartom a szám, ha éppen jogtalanul szidalmaz. Ma tényleg ostobaság volt tőle rám támadni. Az az érzésem, nem tetszik neki, hogy többé nem tud olyan egyszerűen megríkatni, mint korábban.

**
(Ik)
Csodafegyvert találtam volna PPP ellen? Ha direkt a szemébe nézek, és nem rántom el a pillantásom, mint egyébként, a tirádái  hamarabb véget érnek.

**
(Ik)
PPP-ról álmodtam. Hogy mit, azt nem írhatom ide – de TÉNYLEG megőrültem. Szörnyű volt – de nem végig…

**
(Ik)
Elképzelésem sincs, miért kellett tegnap büntetőmunkára mennem, mikor Neville rontotta el a bájitalát. Órákon keresztül takarítottuk a labort. PPP megengedte, hogy a főzetről beszéljünk. Mindent el tudtam neki magyarázni – és ma egy egészen jó órát éltünk túl! Biztos vagyok benne, hogy PPP tekintettel volt rá.

**
(Ak)
Pokolba – Miért vettem észre a kezeit?




Kérlek írj kritikát, ha tetszik a történet!