°IEPP° - ~Imádjuk Együtt Perselus Pitont~
Menü
 
Lillia_hun írásai
 
Belldandy írásai
 
StormBird írásai
 
Kelenta írásai
 
Avalon írásai
 
Susan Kreber írásai
 
Silverflower írásai
 
Spirit Bliss írásai
 
Rea írásai
 
Magiccat írásai
 
Severosa írásai
 
Geisha írásai
 
Emily írásai
 
Dorkuci írásai
 
Angel8 írásai
 
Banyus írásai
 
Sophie írásai
 
Gwendolyn írásai
 
Severe Snape írásai
 
Anna írásai
 
Tündibogyó írásai
 
Nemesis írásai
 
Mudblood írásai
 
Szerkesztők írásai
 
Továbbírások
 
Kókuszgolyó /NK, COMP/
Kókuszgolyó /NK, COMP/ : XV. Egy meghitt reggel (2. változat)

XV. Egy meghitt reggel (2. változat)



„Kérlek, nyisd ki a szemed.”

„Próbáld meg, gyerünk, menni fog!”

„Tudom, hogy erős vagy!”

Annyi és annyi hang, akár egy hatalmas méhraj, úgy duruzsoltak a fülébe. Zizegtek és zümmögtek, hiába kiáltotta nekik, hogy hagyják békén, pihenni akar, azok mintha meg sem hallották volna. Úgy érezte, menten megőrül. Aztán belegondolt, hogy aki ennyi hangot hall egyszerre a koponyájában, annak már úgy is mindegy.

„Nos, végre egy kis nyugtunk van.”

Igen, végre! Végre ismét eljött a mély, megnyugtató hang, amelyik elűzte az összes többit. Néha gunyoros, néha csipkelődő kommentárjai segítségével az összes fullánkost elkergette, míg csak ő maradt.

És azután mesélt és mesélt, sosem unalmasan, mindig úgy, hogy Harry a fejében akaratlanul is belecsöppent a fantasztikus, kalandos világba.

Ott élt többek között Dumbledore, a bölcs, öreg igazgató, McGalagony, a szigorú ám jóindulatú (és sokszor idegesítő, egészítette ki a Hang) tanárnő és Hóborc is, aki a hivatásos bajkeverő szerepét töltötte be.

Mindez érdekesnek, ugyanakkor csupán kitalációnak tűnt a fiú szemében, bár olykor-olykor elbizonytalanodott abban, hogy valóban csak mese-e ez a történet. Élvezettel hallgatta az utolsó szóig, és mikor a Hangnak mennie kellett, elszontyolodott, de ugyanakkor izgatottan várta a holnapot, mikor folytatódhat a híres história.

Eközben az ágy szélén ülő, fekete hajú varázsló az ablakon kitekintve a messzeségbe meredt. Arca sokat változott az utóbbi hónapokban, sokkal fáradtabbnak tűnt.
Ugyanakkor fekete szemében furcsa csillogás ült, olyan ritka gyöngy értékű, amelyet az ember csak elvétbe fedez fel pár íriszben, és akkor is csak néhány másodpercre, aztán elinal. A professzor szemében mégis újra és újra felcsillant, pontosan akkor és annyiszor, amikor Clara Madisonra gondolt.

Perselus Piton, a mogorva, udvariatlan, kiállhatatlan alak megnősül. A gondolat még magát a férfit is megnevetette, bár inkább nevezzük hangtalan somolygásnak, amit akkor produkált, ha valaki döbbenten Ms. Madison kezére meredt, és a nő kertelés nélkül megadta a néma kérdésre a választ.

Piton visszafordult az alvó fiú felé, akinek az arca ártatlanságot, békét és valami furcsa érdeklődés félét tükrözött. A csillogás azonnal eltűnt, a homlokára kiültek a gondterhelt ráncok. Közel, mégis oly távol volt tőle az az ember, akiért a világon mindent megtett volna.

- Bejöhetek?

Perselus észre sem vette, hogy kopogtak, és oldalra fordítva a fejét Lupint pillantotta meg az ajtóban. Biccentett, már megszokta, hogy nem lehet sokáig egyedül a fiúval. Szinte minden nap eljött, csendben figyelte a megmentőt, és bár alig beszélt, a bájitaltan tanár számára nagyon is sokat mondott.

- Esetleg én is csatlakozhatok? – jelent meg az ajtóban egy nő is, és a férfi arcát egy halovány mosoly keresztezte.

Perselus szerette volna kiharcolni, hogy a fiút a Piton kúriában helyezzék el a nyári szünetre. Hivatalosan megküzdött a Minisztérium embereivel, egy „majdnem-párbajt” is vívott Remussal, a legnagyobb kihívás mégis maga Albus Dumbledore volt.

A bájitaltan tanár szinte térden állva könyörgött az igazgatónak, esküdözött, hogy felelősséget vállal, de az öreg nem engedett. Így kénytelen-kelletlen minden egyes nap bement a Szent Mungó Varázs Ispotályba és legalább három órát Harryvel töltött.

Persze később belátta, azzal nem számolt, hogy a fiúnak naponta akár ötven, ha nem több vendége is érkezhet, a kórterme már-már áthatolhatatlan bunkerformát öltött. Azonban így is akadtak különböző atrocitások, egy bizonyos Loren Grournewille nevű boszorkány még az ajtóhoz is kikötözte magát a bejutás érdekében.

Az emberek jöttek, aztán mentek, tanárok, barátok és ismerősök hadai szorongatták meg a sápadt kezet, és kifejezték bánatukat az esettel kapcsolatban. Piton nem tulajdonított nagy jelentőséget a különböző sajnálkozásnak, mert úgy érezte, mind közhely. Az igazi segítség az lenne, ha békén hagynák.

A bájitaltan tanár egyre dühösebbé vált, és mindenért Dumbledore-t vádolta; s mikor később megtartották a kicsi, halk menyegzőt, némileg elfelejtette haragját, ám utána ismét felvette zárkózott és mogorva énjét.


Egy kivételesen forró napon újdonsült felesége a férfit rémes állapotban találta: az arca holtfehérré vált, ajkai remegtek, a szemei villámokat szórtak volna, ha tehették volna; és a kezében egy gyűrött újságot szorongatott, melyen szalagcím hirdette:

„Harry Potter már nincs köztünk.”

- Perselus… - Clara hangja épp úgy remegett, mint Piton szája – biztos… és…

- Elmegyek ahhoz a vén … - nem folytatta, de a nőnek volt egy halvány sejtése, hogy nem szép jelzővel illette volna az idős mágust – Most, azonnal!

- De Perselus… - e két szó elhangzása után a fekete hajú varázsló már nem is tartózkodott a házban – Küldött nekünk egy levelet… - sóhajtott a nő, majd az asztalhoz lépve felbontotta a küldeményt.

*


- Maga…! – Piton miután egy jól irányzott átokkal eltalálta a kőszörnyet, egyszerűen betörte a tölgyfaajtót – Maga! – két ökölbe szorult kézzel lecsapott az igazgatói asztalra, a tintásüveg vészjóslóan megremegett, és ha a férfi gyilkolni tudott volna tekintetével, bizony Albus Dumbledore-nak nem sok esélye lett volna.

Szerencsére nem volt e képesség birtokában, így az öreg varázsló teljes nyugalommal dőlt hátra székében, félbehagyva ezzel egy kéziratot.

- Úgy látom, nem kapta meg a levelet, Perselus.
- Maga!

A bájitaltan tanár minden mondandóját ebbe az egy szóba sűrítette bele, de az igazgató nagyon is megértette, mit akart közölni.

- Kérlek, foglalj helyet. Talán kezdjük azzal, hogy mi a probléma? Egy kis citromport? Teát?

- MAGA! – az újabb ökölcsapás következtében a tintásüveg megadva magát felborult – Maga… miatt… halt meg…Harry… Harry…

- Tudtommal Mr. Potter életben van…
- Maga! – kis szünet után hozzátette – Mi? De…

- Ülj le. – ezúttal sokkal követelődzőbben hangzott a kérés, és a férfi helyet foglalt – Pontosan mi is az, kedves Perselus, ami azt a tévhitet keltette benned, hogy Harry meghalt?

- A Reggeli Próféta! Azt írták, hogy többé nincs köztünk, ha tudtam volna, hogy már megint hazudoznak, akkor…

- Nem, nem, szó sincs erről. Az újság pontosan megírta a színtiszta igazságot: Harry Potter nincs köztünk. A fiú valóban nem ehhez a világhoz tartozik már. – Piton értetlenkedve meredt az igazgatóra – Jár neki egy kis pihenést. Csak azok zargathatják, akik kiérdemlik.

- És Clara és én miért ne érdemelnénk ki? – csattant rögtön a felelet.

- Soha nem neveltél gyereket. – az idős mágus arcán egy halvány mosoly jelent meg, miközben válaszolt.
- Valahol el kell kezdeni. – ellenkezett a feketehajú férfi.
- Nem tudod, hogy kell vele bánni.
- Ha baj van, segíthet Ön.
- Rengeteg holmi kell hozzá. – Dumbledore arcán most már szabályos vigyor ült.
- Még meg vannak a csomagjai.
- Rossz környéken laksz.
- Nem fog kimozdulni a házból.
- Felfedezhetik nálad.
- Hozzám nem járnak látogatók.

- Utálod. – bökte ki az utolsó érvét Albus, és állát összekulcsolt tenyerére támasztva nézte a bájitaltan professzort.

- Én… nem. Én… Mi… megszerettem. – Perselusnak az az érzése támadt, hogy ezt a beszélgetést már mintha egyszer lejátszották volna, csak más szereposztásban.

- Sajnos, nem áll módomban megmondani, hol van Harry. – szólalt meg kis idő után az igazgató – Tudod, most van itt a Drumstrang látogatóban, kénytelen vagyok fogadni őket. Ha megbocsátasz…

És ezzel a társalgás befejeződött, Piton pedig kirontott a szobából, végigcsörtetett a folyosókon, egyenesen ki a tóhoz.

Maga sem tudta megmagyarázni, hogy miért nem használta a Hopport, és ment haza.

*


Szinte futott, és a környezett összemosódott a szemei előtt. A lába különösen viselkedett, a saját útját járva ment egyenesen a vakvilágba.

A férfi csak rohant, és rohant, a gond néhány lépéssel mögötte haladt, mígnem a szoros versenynek egyszer csak vége szakadt. A tó partjára érve a két láb megtorpant, és Piton érezte, hogy valami nekicsapódik a testének.

Lenézve némi hunyorgás után vette csak ki a kócos buksit és a hozzá tartozó parányi kis termetet, majd hirtelen két zöld szempár ragyogott fel előtte.

- Professzor, professzor, úgy örülök, hogy látsz, és remélem Clara is fog! – a kissé fura megfogalmazás megzavarta a férfit, minek következtében csak eltátotta a száját – Eddig csak Dumbi látott engem. Nem a macim, hanem a nagy! A macim mindig lát. – fűzte tovább zavaros magyarázatként a kisfiú.

Perselus megsimogatta Harry fejét, és hátratekintve észrevett egy idős alakot az ablakban, amint szelíden integet. Visszaintett, és tekintetével elkapta a pillanatot, amint az öreg professzor három kókuszgolyót töm a szájába.

A mozdulat erősen emlékeztette valakire, s megfogva a gyermek kis kezét elindult a tó partja mentén.

Az éppen felbukó Drumstrang hajón tartózkodó diákok döbbenten meredtek a látszólag üres levegőt markolászó férfira, majd vállvonogatva folytatták, amit félbehagytak, mondván, ez a Roxfort területe.

A két alak tovább ment előre, ahogy mondás is tartja: mindig csak előre. Lépteik nyomát a szél a fű segítségével gondosan elrejtette, ezzel biztosítva, hogy immáron senki sem lesheti meg az új utat, melyre ráléptek: egy szebb, boldogabb jövőjét.

Vagy talán csupán egy újabb kalandét.

*
A szeretet igazi béke,
Ez az út soha nem ér véget.
Bár sokakat a bú még éget,
S csak én láthatlak téged:
Együtt nevetünk a világra!
Akkor is, ha senki sem hallja.


Akkor is, ha senki sem hallja.

Vége

Nos, íme a másik ötletem. Mindenki választhat, h melyik tetszik neki jobban, illetve melyik "nem tetszik" neki kevésbé ;).


Kritika az írónak :)

 
Pontos idő
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Frissítések


 
Egyéb továbbírások
 
Képek
 
Videók
 
Kristie SSHG ajánlója
 
Továbbírások linkjei
 
Barátaink oldala
 
Linkek
 
Számláló
Indulás: 2006-07-27
 

TRY.HU

Szavazás
Hogyan jutottál el az oldalra?

Még a Merengő fórumáról.
Lumos Hop-Hálózatán keresztül.
Ismerős ajánlotta.
Egy másik oldalról.
G-Portal listájáról.
Egyéb.
Már nem emlékszem.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Kiváncsi vagyok milyen korosztály látogatja az oldalt :)
Hány éves vagy?

Még csak 12 leszek.
13-15.
16-18.
19-21.
22-24.
Emúltam 25.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
engbanner_1

Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!