Ábrándok


Reena megkönnyebbült, hogy végre maga mögött tudhatja a vacsorát és vele együtt a férfit. És végre berendezkedhet a szobájában. Nem okozott számára nehézséget megtalálni a sötét varázslatok kivédése termet. A tanári ugyanazon a folyosón volt, csak a másik oldalon. Ahogy belépett az ajtón kissé meglepődött. Nem így emlékezett rá. Egy kis dolgozószobában állt. Nem volt benne sok bútor, egyszerű de elegáns volt a berendezés. A hófehér falakon néhány hangulatos tájkép, szélben hajladozó fákkal, folyton ismétlődő napnyugtákkal. A mahagóni színű padlón vastag, puha krémszínű szőnyeg terült el. A szoba közepén egy mahagóni íróasztal faragott berakással. Mindkét oldalán egy-egy kényelmes, krémszínű huzattal bevont karosszékkel. A falnál egy levélszekrény állt, mellette néhány hatalmas könyves szekrény. Az ablakok sarkig tárva, csak úgy áradt be rajtuk a napfény, a krémszínű muszlinfüggönyök lágyan lengedeztek a gyenge fuvallattól.
A szoba túlsó sarkában egy újabb ajtó várta. Valószínűleg arra lesz a magánlakrész – futott át az agyán. Az ajtón át egy kisebb nappaliba jutott, ahol egy kényelmes kanapé és néhány fotel terpeszkedett egy hatalmas márványkandalló kíséretében. A nappaliból újabb két ajtó nyílt, az egyik a hálóba vezetett, ahol két ruhásszekrény, egy kecses fésülködő asztalka és egy hatalmas baldachinos ágy állt. A manók már a bőröndjeit is kipakolták időközben. A másik ajtó a fürdőszobába vezetett, melynek közepét egy kisebb süllyesztett medence foglalta el. Ez aztán a kényelem – füttyentett volna a lány, ha tudott volna – azzal a nappaliban álló kandallóhoz fordult, hogy egy maréknyi port szórjon bele.
- Dumbledore professzor! – mondta a zöld lángoknak, s máris egy mosolygós arc jelent meg előtte.
- Csak nincs valami gond a szobájával, kedvesem? – érdeklődött barátságosan.
- Gond, hová gondol Albus! Ez a hely sokkal szebb és kényelmesebb, mint a korábbi otthonom. Azt hiszem már ezért is megérte elvállalni az állást. Hálás vagyok a fogadtatásért.
- Jó éjt, Reena! Holnap találkozunk.
- Jó éjt, Albus!
Hanyagul ledobálta ruháit a hálószobában, majd a fürdőbe sétált, illatos, forró fürdővizet engedett magának és nyakig merült a habban. Lehunyta a szemét és hátradőlt, fejét a medence szélének támasztva. Megpróbált kikapcsolódni, de annyi minden történt ezen a napon, hogy zsongott a feje. Találkozás a régi tanárokkal, újra bejárni a régi iskolát fantasztikusan izgalmas élmény volt, de volt valami, pontosabban valaki, aki túltett minden élményen. Piton professzor. Perselus Piton. Úgy ízlelgette a nevét, mint valami ínyenc csemegét. Magán érezte perzselő tekintetét, érintését a karján.
Perselus hirtelen magához húzta és mélyen a szemébe nézett, aztán forrón és vadul megcsókolta, miközben kezei mohón markolták a lányt, ahol érte. Ajkai már a nyakára tapadtak, zihálva kapkodta a levegőt, miközben nyelve egyre lejjebb és lejjebb vándorolt a lány testén.
Ekkor kihűlt a fürdővíz, és Reena felébredt. Ajaj! – nyögte, majd kikászálódott a medencéből. Mintha legalább is azért jöttem volna, hogy féktelen szerelmi csatákat vívjak. Főleg álmomban. Még jó, hogy ez a balek nem lát a fejembe, különben látna ám a holnapi értekezleten cifra dolgokat! Aztán arra gondolt, hogy vajon a férfinak is eszébe jutott-e. Talán ő is a fürdőben ül és rá gondol. Elképzeli ahogy meztelen testük összesimul az illatos, lágy hab rejtekében….. és közben mit is csinál? Na, de Reena!!!!!! – háborodott fel saját magán. Micsoda egy közönséges, perverz gondolat ez!! Nem képzeled, hogy csak azért mert téged látott, rögtön fantáziál rólad és…nos, szükségét érzi annak, hogy megérintse magát? Egy ilyen férfi? Olyan mint a kőszikla, talán nincsenek is vágyai. Pedig hát, nem is járt messze az igazságtól. Piton ugyanis éppen a hidegzuhany alatt ácsorgott, immáron harmadszor, miközben kétségbeesetten próbálta kituszkolni agyából a lány meztelen testének látványát, amint köré fonódik egy hatalmas, vörös szatén lepedővel letakart ágyon.
Nem volt hajlandó elfogadni, hogy ez a nő ekkora gerjedelmet ébreszthet benne, pusztán a jelenlétével. Nem, őt nem lehet nevetséges női praktikákkal levenni a lábáról. Lágyan suhogó selyem, bódító illat! Nevetséges! Ennél jóval több kell ahhoz, hogy őt levegye egy nő a lábáról! Majd én megmutatom annak az átkozott boszorkának, hogy nem kelthet bennem semmiféle érzelmeket. Perselus, te szerencsétlen mégis mit mutatsz meg? Annak a lánynak fogalma sincs róla, hogy milyen hatással van rád, hiszen gondosan ügyeltél rá, hogy senki ne vegye észre. Legfeljebb magadnak bizonyíthatnád, de vajon képes vagy rá? Ja, ha elég sűrűn zuhanyozol – gonoszkodott egy kis hang a fejében.
Sajnos Pitonnak alaptermészete volt a bosszúállás. Ezért úgy döntött, hogy ha csak a legapróbb ingereket is ki meri váltani belőle ez a nő, akkor istenuccse, kegyetlenül megkínozza. Nagy lendülettel bevágta maga mögött a fürdőszoba ajtaját és elégedetten lehuppant az ágyra. Piton nem volt a női nem nagy szakértője.
Reena másnap reggel boldogan és kipihenten ébredt. Ráérősen készült, mivel délutánig nem akadt különösebb dolga. Belebújt egy lágyesésű, ujjatlan, fehér muszlinruhába, majd haját görögös kontyba csavarta.
Leült az íróasztalához és tanulmányozni kezdte a tankönyv listát, amit Dumbledore előző nap a kezébe nyomott. A legtöbb művet betéve tudta, de akadt néhány amit kevésbé ismert, illetve egyáltalán nem olvasott. Úgy döntött reggeli után benéz a könyvtárba és áttanulmányozza őket. Zsebre vágta a pergament és elindult a nagyterem felé, erősen remélve, hogy egy bizonyos illetővel nem fut össze. Bár tulajdonképpen sajnálta volna, ha nem. A teremben azonban már csak ketten tartózkodtak. Dumbledore és McGalagony professzor. A két tanár hellyel kínálta, és megvárta, amíg vajat ken a pirítósra. Ekkor az igazgató megszólalt:
- Reena, feltételezem hallott már a Főnix Rendjéről.
- Nos, ami azt illeti elég sokat tudok róla. – nézett fel a lány tányérjából.
- Akkor azzal is tisztában van, hogy mi célból hoztuk létre.
- Sötét mágusok kiiktatására, ha jól sejtem. Mire akar kilyukadni professzor? – figyelmét egyre jobban felkeltette a beszélgetés.
- Tudnia kell, hogy rajtam kívül még néhányan a tanári karból tagjai a rendnek. Úgy mint, McGalagony professzor, Hagrid és természetesen Piton professzor. – nézett rá az idős férfi félhold alakú szemüvege mögül.
- Értem, és mindezt miért mondta most el nekem? Esetleg felkínálja nekem a tagsági kártyát? Mert talán érdekelne, persze ez attól is függ, hogy milyen kedvezmények járnak hozzá. Mondjuk 10% engedmény a Mézesfalásban, vagy ingyen vajsör a Három Seprűben….- mosolygott vissza a lány.
- Reena kérem, ez halálosan komoly. A rend tagjai ugyan önként lépnek be, és bármikor kiléphetnek, de amíg tagok minden rájuk bízott feladatot kötelesek ellátni – és be kell vallanom ezek a feladatok legtöbbször egyáltalán nem veszélytelenek. – az igazgató összeillesztette ujjait és várakozóan nézett a lányra.
- Komolyra fordítva a szót, Albus. Természetesen örömmel teszek eleget a felkérésnek. Szerintem ezt már tudta, mielőtt feltette a kérdést. Hisz hírhedt vagyok arról, hogy megszállottan vadászom Voldemort híveire. Annak idején megesküdtem, hogy nem nyugszom, amíg nem találom meg a családom gyilkosait.
- Akkor üdvözlöm a harcosok klubjában. A következő gyűlésen elviszem a rend főhadiszállására és bemutatom a tagoknak. Ön egyelőre nem kap majd túl sok feladatot, hiszen tanárként is helyt kell állnia. A részletekről Minerva, vagy én időben tájékoztatjuk.