Valami mindig közbejön


Piton görcsösen hánykolódott az ágyán, teste verejtékben fürdött. Álmában újra az erdőt látta. Ugyanolyan fenséges volt és titokzatos, de most fenyegetően susogott.

Reena átgondolta a dolgokat. Az hogy bezárkózott a szobájába és nem volt hajlandó beszélni senkivel, hogy nem nyitott ajtót a férfinak, nem vezetett eredményre. Nem lett jobb, ugyanúgy fájt a lelke. Úgy döntött taktikát változtat. Belenézett a tükörbe és megriadt a látványtól. Megvárta amíg a vacsoráról minden diák visszatér a klubhelyiségébe, aztán óvatosan lesettenkedett a gyengélkedőre. Madame Pomfrey ugyan meglepődött, amikor altató bájitalt kért tőle, de szó nélkül a kezébe nyomott egy kis fiolát violaszínű folyadékkal. A lány visszament a szobájába és örült, hogy nem találkozott senkivel. Forró vizet engedett a kádba, és hosszasan időzött a lágy habok ölelésében. Mikor végre kimászott, egy kényelmes pizsamát öltött magára, lehajtotta a bájitalt és bebújt az ágyba. Mélyen, álomtalanul aludt. Erre már nagy szüksége volt.
Másnap reggel kipihenten ébredt, a karikák eltűntek szeme alól. Gondosan kiválasztott egy fekete selyemruhát, rafinált kontyba kötötte a haját, majd diszkrét sminket tett az arcára, hogy a sápadtságot is eltüntesse. Ez az drágám, - gondolta mikor a tükörbe nézett – és ma szépen elrendezed a dolgaidat. Felszegte a fejét és elindult a nagyterembe reggelizni. Tétován rámosolygott a tanárokra és elfoglalta a helyét. Dumbledore egyből odafordult hozzá:
- Örülök, hogy újra látom kedvesem. Ezek szerint visszaadhatom a tantárgyát?
- Kérem, bocsásson meg professzor, hogy ilyen gondot terheltem Önre, de most már jól vagyok. Sajnálom, majd megpróbálom valahogy kárpótolni.
- Ugyan, sose izgassa magát. Élveztem a tanítást.
- Köszönöm.
Reena lenyelt néhány falatot, szüksége volt rá, hogy egy kicsit erőre kapjon. Mindeközben Piton úgy ült mellette, mint aki karót nyelt. Néhány lapos oldalpillantást vetett rá, hogy láthassa a lány arckifejezését, de nem tudott belőle semmi okosat kisütni. Meg akarta szólítani, hogy beszélhessen vele, de nem volt benne biztos, hogy itt a tanárok és diákok előtt jó ötlet. Attól félt, hogy a lány az első szóra neki ugrik és nem igazán akart botrányt az egész iskola jelenlétében. Úgy döntött, hogy megvárja, amíg a nap folyamán alkalma lesz félrevonni a lányt.
Ekkor Reena befejezte az étkezést és kifelé haladtában odavetette a férfinak:
- Este beszélünk.
Pitonnak sikerült félrenyelnie a rántottát, Dumbledore pedig Kiválót adott a lánynak gondolatban.
Reena minden óráját megtartotta és még élvezte is. Harry-ék kifejezetten ügyesen alkalmazták az újonnan tanult pajzsbűbájt. Mikor vége lett az órának még a teremben maradt, hogy összeszedje a jegyzeteit, mikor fél füllel meghallotta, ahogy Hermione éppen Neville Longbottom-ot dorgálta:
- Figyelj, ha komolyan szeretnéd, hogy Luna randizzon veled a következő roxmortsi hétvégén, akkor épp itt lenne az ideje, hogy megkérdezd!
Kissé bosszankodva lépett oda a két gyerekhez:
- Miss Granger, ha ritkábban ütné bele az orrát mások szerelmi életébe, amelyhez egyébként semmi köze, talán kevesebb bajt okozna! – mondta és kisietett a teremből. Hermione szégyenkezve lehajtotta a fejét, Neville pedig tátott szájjal bámult utána.
Vacsora után felment a szobájába, hogy egy kissé rendbe szedje magát, majd miután összegyűjtötte a bátorságát lesétált a pincébe. Megállt a bájitaltan tanár ajtaja előtt. Jól van, Piton. Velem nem fogsz szórakozni! Egyszer s mindenkorra tisztázzuk az ügyet és így vagy úgy, de túl leszek rajta! Kopogás nélkül nyitott be a szobába és rögtön hozzá is kezdett a mondókájához:
- Jó estét Perselus! Tegnap amikor bekopogtál hozzám.. – és itt megakadt. A férfi ugyanis nem volt egyedül. A kandalló mellett egy magas, jól öltözött, hosszú szőke hajú férfi állt.
- Oh sajnálom, nem tudtam, hogy vendéged van – habogta a lány. – Lucius Malfoy?– kérdezte döbbenten. Úgy tudom, Önnek most az Azkabanban kellene töltenie a drága idejét. – jegyezte meg ridegen.
- Miss Silvana, ha nem tévedek. Ön valóban olyan csinos, mint ahogyan az állítják. Tudja az időm valóban drága és eszemben sincs egy ilyen helyen vesztegetni. Gondolhatja, hogy nem ehhez szoktam. – felelte a lánynak és végigsimított méregdrága ruháján.
Közelebb lépett hozzá és felé szimatolt a levegőben.
- Nagyon csábító az illata kisasszony – vetette oda – őszintén, nem hiszem hogy az én drága Perselus barátom megérdemli-e egy ilyen magasröptű hölgy társaságát.
Árgus szemekkel figyelte a lányt, szeme egyetlen villanásával feltérképezte teste minden porcikáját és tetszett neki amit látott. Reenát különös érzés fogta el a férfi közelében. Ha meg akarta volna fogalmazni, talán azt mondta volna, hogy undorral vegyes jóleső borzongás. Zavarodottan lépett hátra és így szólt a két varázslóhoz:
- Nos Perselus, talán majd később lesz alkalmunk beszélni. Jó éjt, Mr. Malfoy, egy élmény volt Önnel megismerkedni!
- Részemről a szerencse – felelte a szőke férfi, majd hirtelen meghajolt és kezet csókolt a lánynak, aki még mindig nem tudta eldönteni, hogy undorodik tőle, van vonzónak találja.
Maga is meglepődött, hiszen a gondolatait és érzéseit, sőt még a vágyait is teljes egészében egy másik férfi foglalta le, aki most ott állt tőlük alig két méterre és szótlanul, de ugrásra készen figyelte a jelenetet.
A lány zavartan elhúzta a kezét és kiment a helyiségből.
Malfoy a bájitaltan tanárhoz fordult:
- Szóval mégis megdöntötted a kis szépséget! Ki sem néztem volna belőled, gratulálok. És mond, tüzes ez a finn perszóna? Talán később majd én is kipróbálom.
Pitonnak ökölbe szorult a keze:
- Nem hiszem, hogy ez rád tartozna Malfoy és aligha hiszem, hogy a kisasszonynak annyira rossz ízlése legyen, hogy akár csak szóra is méltasson egy ilyen fakó bájgúnárt, aki…mit mondtál, hogy finn? Honnan tudod, mert én senkinek nem említettem?
Hirtelen szöget ütöttek a szavak a fejében. Finn….Silvana…..10 évvel ezelőtt. Hirtelen minden vér kifutott az arcából, még a sápadt hold is megirigyelte volna.
- Te szemét! Te voltál, te tetted! Te és a mocskos bandád!
- Most végre elszóltad magad, te aljas áruló! Meg akartad őket menteni! Milyen szánalmas vagy, egy rossz időponttal félre tudtalak vezetni! Kár, hogy nem volt bizonyítékom és nincs a mai napig sem, de eljön az az idő, mikor Voldemort is tudni fog az aljas mesterkedéseidről.
- Rendben, sok sikert Lucius! Most pedig takarodj innen és soha többé ne gyere ide szívességért kuncsorogni, valamint melegen ajánlom, hogy Bellatrixot is tartsd távol, különben még meggondolatlanul találok cselekedni!