5. fejezet

Az új tanárnő

A holnap gyorsan eljött, az órák mintha repültek volna. A diákok érkezését este hétre várták. Lizy egész nap csak lézengett a kastélyban. Enni nem bírt semmit, mert úgy érezte, a gyomra helyén háborgó tenger van. Az igazgatótól jó ideje megkapta az órarendjét, szinte kívülről fújta, így már az sem foglalkoztatta. Akárhová ment, semmi nem tudta lekötni. Ebben az egy napban végigjárta a kastély összes lehetséges szobáját, a könyvtártól a tantermeken át a padlásig. Igaz sehol nem töltött el tíz percnél többet. Madam Cvikker is eléggé furcsállotta, mikor pár pillanat után becsukta a könyvét, visszatette a polcra, és továbbindult. A könyvtáros nő nem is emlékezett ilyesmire Lizyvel kapcsolatban. Ez volt az egyik kedvenc tartózkodási helye. Részben a csend és a nyugalom, részben pedig a temérdek mennyiségű kötet miatt. Elizabeth ugyanis “mániákusan” szeretett olvasni. Nem csak a tankönyveit, bármit, ami érdekesnek tűnt számára. Az este mégiscsak elérkezett. Ő is lement a Nagyterembe, mint a többi tanár. Belépve látta, a diákok és a tanárok nagy része elfoglalta helyét. Teljesen más volt így, a gyerekek halk moraja életet adott a helységnek Mikor végigment az asztalok között, egy ismerős hang ütötte meg a fülét.

- Ezt nem hiszem el, Lizy mondd, hogy nem tanárnőként vagy itt! Szóval ez volt az a nagy titok, amit Charley nem árult el! - ámuldozott Ron Weasley, aki olyan volt Elizabethnek, mintha az öccse volna. Megfordult és a vörös hajú fiú ott állt vele szemben, aki rámosolygott, odalépett hozzá és megölelte. Elizabeth ugyanígy tett.

- Szervusz Ron jó, hogy újra látlak. Charleyra ne haragudj, én kértem, ne mondja el, hogy itt fogok dolgozni – válaszolta Lizy kedvesen

- Még mindig szerettek titkolózni. Charleynak külön élvezet volt, hogy nem mondott nekem semmit. De Fred és George sem tudták. Csodálom, hogy nem szimatolták ki valahogy - mondta Ron. Az ikrek ekkor léptek be a nagyterembe Ginnyvel és Hermionéval.

- Ezt nem hiszem. Elizabeth, ugye nem itt fogsz tanítani? Atyaég, el fog szabadulni a pokol - vigyorgott Fred.

- Szép jónapot mindenkinek! De igen, sajnálattal közlöm, hogy én leszek a sötét varázslatok kivédése tanárnőtök - viccelődött.

- Végre valaki, aki ért hozzá - szólt Ron

- És szerencsére nem Piton. Komolyan megijedtem, hogy Dumbledore neki adja az állást - fűzte hozzá George.

- Köszönöm a belém vetett bizalmat, igyekszem majd meghálálni. Mégis mi bajotok van Piton professzorral? - kérdezte, miközben megölelte Ginnyt, és az ikreket.

- Áh, csak a szokásos. Minél kevesebbet látjuk, annál jobb - vigyorgott Ron.

- Értem. Még nem ismerjük egymást, Elizabeth Potter vagyok – Lizy kezet nyújtott Hermionénak, majd Harrynek.

- Hermione Granger, tanárnő, örülök, hogy megismerhetem – mutatkozott be a lány zavartan.

- Ugyan Hermione, Lizyt nyugodtan tegezheted, ő annál sokkal lazább, minthogy magázni kelljen - csipkelődött a legifjabb Weasley fiú.

- Az órán elvárom a kellő tisztelet, amúgy tényleg nyugodtan tegezhettek. Nem vagyok sokkal idősebb nálatok - felelte, majd Harryhez fordult. - Örvendek fiatalember. Kihez van szerencsém? - kérdezte Lizy, s közben szíve a torkában dobogott, hisz nagyon is jól tudta, ki ez a fiú vele szemben.

- Harry... Harry Potter vagyok, kisasszony - és kérdőn nézett a lányra.

- Örülök Ron, hogy megismerhetem a barátaidat. Holnap velem kezdtek reggel. Nagyon várom már – vallotta be.

- Mi sem kevésbé, tanárnő! - nevetett a fiú.

- Jó étvágyat és további szép estét Nektek! – búcsúzott el Lizy, majd elindult a tanári asztal felé.

- Neked is! Holnap találkozunk - mosolygott Ron.

Mikor odaért a tanári asztalhoz, leült Piton mellé, akin látszott, bárhol lenne szívesebben, csak nem itt, Elizabeth mellett.

- Jó estét Perselus! – köszönt Lizy, bár tudta, nem számíthat sok kedvességre a férfitől. Amit viszont a bájitaltan tanár mondott neki, az a legvadabb rémálmait is felülmúlta.

- Jó estét Miss Potter! Tudja Roxfortban nem szokás a diákokkal ilyen feltűnően kivételezni, ráadásul rögtön az első estén, mert ez nem vet jó fényt a tanárokra. És legyen szíves a közeljövőben ehhez tartani magát, kérem - Piton hangja az éles késnél, és a leghegyesebb tövisnél is sokkal bántóbb volt. Lizy úgy érezte, alig kap levegőt a megdöbbenéstől. Mellbe csapta, amit a férfi mondott neki.

- Nem értem, mire gondolsz Perselus. Én csak üdvözöltem régi, kedves ismerőseimet - szabadkozott. Értetlenül meredt a férfira.

- Pontosan Elizabeth. Akik a diákjai, és ezért úgy is kell velük bánnia. Mint mondottam, próbáljon a jövőben így viselkedni - Piton hangjából áradt a cinizmus és az elégedettség. Lizy viszont nagyon mérges lett, és mert már folyt az elsősök beosztása, halkan, de mégis hideg hangon ezt mondta a férfinak:

- Figyelj ide Perselus. Nem vagyok többé egy diáklány, akit kénye-kedve szerint porig alázhatsz. És különben is pontosan tudom, hogy kell egy tanárnőnek viselkedni, fölösleges kioktatnod ez ügyben. Az egyetemen kellő színvonalú és mennyiségű oktatásban részesültem. Tanítani jöttem ide, és nem magánórákat venni Perselus Pitontól! - szeme csak úgy sugárzott az indulattól.

- Viselkedni nem tanították meg az egyetemen, Miss Potter? - kérdezte Piton, de a csodálkozás látható volt az arcán.

- Az egyetemen sok mindenre megtanítottak, de arra nem, hogy az ironikus, mindenkivel kötekedő alakokkal hogyan bánjunk - felelte csípősen Lizy. Érezte, még soha nem volt ilyen dühös senkire. Ha nem az évnyitó vacsoráról lett volna szó, már rég felpattant volna a székről, és kivonul a teremből. Tudta jól, most nem lehet, ezért igyekezett uralkodni indulatain. Piton sem érzett másképp. Rettentően felbosszantotta Elizabeth, mégis belátta, a diákjai előtt nem vesztheti el a tekintélyét azzal, hogy fogja magát, feláll az asztaltól, és kisétál. A Nagyterem elvarázsolt egén lévő szürke felhők kettejük közé is beférkőztek. A vacsora hátralévő ideje alatt nem szóltak egymáshoz, de a feszültség szint vibrált a levegőben.

Dumbledore évnyitó beszéde rövid, ám annál elgondolkodtatóbb volt:

- Örülök, hogy mindenki itt van. Nehéz év van mögöttünk, és nem mondhatom, hogy az idei könnyebb lesz. Most már nem titok, a Sötét Nagyúr visszatért. Roxfort azonban biztonságos, ide nem juthat be akárki. Viszont szeretném, ha idén mindenki megkönnyítené a tanárok dolgát és lemondana az éjszakai bolyongásokról és egyéb rendbontásokról - ekkor jelentőségteljesen a Griffendéles asztal felé nézett, jó szokása szerint. - Ami pedig a jó híreket illeti, szeretném bemutatni iskolánk új sötét varázslatok kivédése tanárnőjét, Miss Elizabeth Pottert - ekkor Lizy felállt és egy mosoly keretében köszöntötte a diákokat. A teremben halk moraj futott végig. Dumbledore azonban közbeszólt: - Sikeres tanévet mindenkinek. Most pedig kezdődjék a lakoma - azzal csettintett egyet, s megteltek az asztalok finomságokkal.

- Ron, nem hiszem el, hogy véletlenül hívják Potternek. Tudni akarom, mit nem mondtál el nekem! - Harry azóta faggatta barátját, mióta Lizy otthagyta őket.

- Figyelj ide. Elmondtam már az elmúlt fél órában ezerszer, de most még utoljára elmondom. Lizyt azóta ismerem, amióta csak eszemet tudom. Olyan, mintha a nővérem lenne. Tulajdonképpen az is. Charleyval voltak évfolyamtársak, azonban most nem ez a lényeg. Ha bármilyen kapcsolat lenne köztetek, szerinted elhallgatták volna ennyi éven át? Ez lehetetlen - védekezett Ron.

- Itt semmi sem kizárt. Majd meglátjuk ki ez az Elizabeth Potter - replikázott Harry elszántan.

Vacsora után Dumbledore irodájában már ott ült Lizy és az igazgató. Minerva épp elment Harryért. Már csak őrá vártak. Eliza érezte, a gyomra görcsben van, és levegőt is alig kap az idegességtől. Ezt Albus is látta rajta.

- Lányom, nyugodj meg, ez nem vezet semmi jóra. Elemészted magad az idegeskedéssel. Nem lesz semmi baj - épp ekkor lépett be McGalagony professzor egy rövid kopogtatás után a legifjabb Potterrel együtt.

- Albus, itt van Harry. Akkor én megyek is - és sietősen kifordult az ajtón.

- Köszönöm Minerva. Fiam, kérlek, gyere be és ülj le. Fontos dolgot kell Veled megbeszélnünk - bíztatta Dumbledore.

- Igen Igazgató Úr - mondta Harry, és leült egy székre Lizy mellett. Kérdőn nézett a lányra, majd az igazgatóra is.

- Gondolom sok kérdés merült fel Benned, mióta tudod, hogy a tanárnődet is Potternek hívják? - kérdezte az igazgató.

- Igen. Eszembe jutott egy-két lehetőség - felelte Harry bátortalanul.

- Elmondom a dolgot, de kérlek, ne szakíts félbe. Elizabeth a nővéred. Azért nem tudhattál róla, mert féltem, hogy sokkal nagyobb veszélyben lennétek Voldemort miatt, ha együtt maradtok azok után, ami a szüleitekkel történt – kezdte el Dumbledore komolyan.

- De hogyhogy? Hogyan élted túl Te is… És hol voltál ennyi ideig? ... – Harryből csak úgy záporoztak a kérdések, mikor Lizy közbevágott.

- Azért nem ölt meg a Voldemort, mert épp Siriusnál voltam aznap este. Nála nyaraltam. Akkor akart hazavinni. Mikor visszaértünk, láttuk, hogy mit történt. Hagrid épp akkor jött érted, hogy elhozzon – válaszolt Lizy.

- Értem - felelte Harry röviden. Nem tudta, mit is mondjon. Erre nem számított. Van egy nővére! Még mindig nem hitte el.

- Magatokra hagylak Benneteket. Azt hiszem, van mit megbeszélnetek. Jó éjszakát! – szólt végül az igazgató és elindult. Harry sokáig nézte Lizyt. Még mindig nem találta a szavakat.

- Haragszol Rám? – tette fel a napok óta lelkét nyomasztó kérdést Lizy.

- Nem. Egyáltalán nem. Megértem, hogy Dumbledore csak az életünket védte. Tudom, hogy jót akar. Soha semmit nem tesz ok nélkül. Csak nem tudom, mit mondjak. Annyira örülök Neked - Harry közben odalépett hozzá, és megölelte. Lizy is átölelte öccsét, és érezte, hogy a sírás környékezi.